A költségvetés fő erénye, hogy elfogadták

Van jövő évi állami költségvetés, így biztos, hogy kitölti megbízatási idejét a kormány.

A bajlós előjelek ellenére unalmas vita után a koalíciós képviselők gond nélkül megszavazták a jövő évi állami költségvetést. A kormánypárti oldal igyekezete érthető, bolondok lettek volna elrontani a finist, különösen amikor valószínű, hogy a választások után a legtöbbjük kívül kerül a körön. Hangulatukat javította a képviselői javaslatokra fenntartott egymilliárdos keret, amit az eddig közzétett lista alapján egész okos dolgokra használtak fel. Az ellenzéki képviselők szélsőséges jelzőkkel illették a költségvetést, dühük több szempontból is érthető. Egyrészt ők nem osztogathattak az említett milliárdból. Másrészt pedig a 2002-es költségvetés egyértelművé tette a régen ismert tényt, hogy egy sor alapvető reform elvégzése a következő kormányra marad. Mert ha úgy tekintünk a dologra, hogy Mečiarék a háttérben türelmesen várakoznak, hogy beülhessenek egy rendbetett ország bársonyszékeibe, elmondhatjuk: a Dzurinda-kormány valóban kikapart számukra egy sor forró gesztenyét, de azért a legfájdalmasabb és legmozgalmasabb lépéseket: a nyugdíjreformot és az egészségügy átalakítását továbbpasszolta. A legmulatságosabb a szomorú emlékű egykori pénzügyminiszter, Sergej Kozlík kritikája volt, aki szerint az új kormánynak novemberben pótköltségvetésre lesz szüksége. Ő már csak tudja, hiszen ha egyszer valahol a világon tanfolyamot tartanak „hogyan pucoljunk ki egy államkasszát” címmel, akkor majd ott kiemelt tananyagként szerepel, amit ők 1998 szeptemberében maguk után hagytak.

Igazi reform hiányában a költségvetésben nem lehet csodát tenni, így azután legalább annak örülhetünk, hogy jövőre az államadósság csak a Nemzetközi Valutaalap által hosszú távon finanszírozhatónak tartott 38 milliárd koronával nő (persze a máshová elrejtett néhány tízmilliárdot se hagyjuk említés nélkül, hiszen azt is vissza kell fizetni valamikor).

Ha a költségvetés elfogadását jó hírnek tekintjük, akkor ebben a sorban a negyedéves makrogazdasági adatok közzététele következik. A GDP-növekedés a világgazdasági recesszió ellenére hároméves rekordot döntött, meghaladva a korábbi becsléseket. Mielőtt azonban elöntene bennünket az optimizmus, érdemes odafigyelni a részletekre is. A növekedés elsősorban a közigazgatás jóval magasabb kiadásainak, illetve a hazai fogyasztás növekedésének köszönhető. Ez utóbbi mögött főként az új hipermarketek értéke rejlik, ez pedig igazán nem számít termelő beruházásnak. A statisztikai hivatal azt is közzétette, hogy a gazdaságban dolgozók átlagbére november végére meghaladta a 12 ezer koronát. Nagy ugrásnak számít ezenkívül, hogy az év végi infláció becsült értékét az eredeti 8,1 százalékról 6,3 százalékra csökkentették. ĺgy azután a fontos mutatók között csak a 19 százalékos munkanélküliség éktelenkedik szeplőként, de lassan hozzászokunk, hogy annak ellenére is javulhat egy ország helyzete, ha minden ötödik ember nem dolgozik.

El kell szomorítanunk viszont azokat, akik elhitték, hogy jövőre már újra jár minden gyermek után családi pótlék. A gazdasági miniszterek ugyanis visszaküldték a javaslatot a szociális tárcának. Az ok egyszerű: az új javaslatokkal kapcsolatos többletkiadásokat az ágazati minisztérium 300 millió koronára, a pénzügyminisztérium viszont 2,1 milliárd koronára becsülte. Ha majd kiderült, hogy melyik minisztériumnak van gondja a triviális matematikai műveletekkel, újra visszatérnek a témához. Az idő közben telik, a gyermekek nőnek és a közeledő választásokra való tekintettel könnyen megeshet, hogy újra csak füstbe ment terv marad az egész. ĺgy, mint a nyugdíjreform, amelyről szintén a múlt héten derült ki, hogy még a legegyszerűbb első pillérének bevezetését is fél évvel későbbre, a jövő nyárra halasztották (a nyári szabadságok és a választások előtti idegesség biztosan jó körülményeket teremt majd az ilyen milliókat érintő akció lebonyolításához).

A vállalati szférát a héten a Transpetrol-ügy uralta, mivel az illetékes bizottság némi meglepetésre úgy döntött, hogy a hazai privatizáció történetében első alkalommal egy orosz céget enged be egy természetes monopóliummal rendelkező vállalatba. A végső szót a kormány mondja ki, így még érhet bennünket meglepetés. Szintén forrong a helyzet a komáromi hajógyár körül, amely hónapok óta érdekes konstrukcióban küzd a túlélésért. Kiderült, hogy egy sor kérője is akadna, ajánlataikat viszont nem versenyeztetik, így a döntéssel kapcsolatban nagy nyilatkozatháborúnak nézünk elébe.