A hülyeség határán

Kezd teljesen nevetségessé válni ez a Mojžiš-ügy, de az a része, mely a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője átvilágítási anyagának vándorlásáról szól, már teljesen a hülyeség határát súrolja. Aki nem tudná, felvilágosítom, körülbelül miket is tartalmazhat az a szupertitkos akta, amely eddig ismeretlen okokból kikerült a SIS-től, és mindenkihez eljutott. Minden rendes demokratikus országban, amikor valaki stratégiai szempontból fontos állami pozícióba készül, a megfelelő intézmény átvilágítja. Semmi másról nincs ilyenkor szó, minthogy olyan dolgok után kotorásznak az ügynökök, vajon mennyire zsarolható az illető. Például van-e be nem vallott homoszexuális kapcsolata, esténként időben jár-e haza, nem ordibál-e részegen a lépcsőházban, nem vizeli-e le a szomszéd ajtaját. A szomszédasszonyoktól ilyenkor azt is megkérdezik, ha a feleség és a gyerek elutazik, nem szokott-e az illető szeretőket felhordani a lakásba. Talán még arra is rákérdeznek, mekkora autóval jár haza az ellenőrizendő személy, de az ilyen dolgokat már bármelyik napilap képes egy-két nap alatt kifürkészni. Gazdasági kapcsolatai után is érdeklődnek, megnézik, esetleges vállalkozásaiban nem halmozott-e fel óriási tartozásokat, vannak-e maffiózó barátai. Minden valószínűség szerint ezen felsorolt dolgok közül egyetlen egy esetben sem bizonyult zsarolhatónak Ján Mojžiš, mert egyébként nem nevezték volna ki. Akkor meg miről is szól a vita? A Szlovák Információs Szolgálat állítja, pontosabban az igazgatója állítja: ő bizony talált biztonsági kockázatot Mojžiš ügyeiben. De hogy mi ez és mikor jöttek rá, nem hajlandó elárulni. Ha régen tudják, miért hagyták kinevezni? Ha meg most tudták meg, miért nem mondják el? Szerintem Mojžiš imidzsének még segítene is, ha ország-világ elé tárnák, micsoda úriember ő, hiszen nem köp az asztal alá, nem iszik, nem nőzik, nincs összeharácsolt vagyona. Ideális politikusjelölt.