A Holt-tenger feltámasztása

HÁTTÉR

Szilvan Salom izraeli vízügyi miniszter azt mondta, „történelmi folyamatról van szó, egy álom megvalósulásáról”. A beruházás évente 200 millió köbméter vizet juttat a Vörös-tengerből a Holt-tengerbe. Jordánia vörös-tengeri kikötővárosánál, Akabánál vízsótalanító üzemet is telepítenek ivóvíz előállítására. Izrael évi 30–50 millió köbmétert, Jordánia 30 millió köbmétert kap. A projekt 200–400 millió dollárba kerül, amit különböző országok és szervezetek adományai, valamint a Világbank fedez. A jordániai Arava-völgyben futó első csővezeték megépítésére egy éven belül közzéteszik a nemzetközi pályázatot. Mivel a Holt-tenger víztükre 427 méterrel a Vörös-tenger szintje alatt van, a víz természetes úton fog folyni a 180 kilométeres vezetékben. Az egész beruházás 4–5 év alatt készül el.

Parti túra a tengerhez

Aki már járt a Holt-tengernél és ismét oda látogat, furcsa élményben lehet része. Mielőtt a várva várt újságolvasós lubickolásnak szerét ejthetné, sok helyütt kiszáradt tómeder, egy ökológiai katasztrófa látványa fogadja. A valamikori parti szállodáktól egyes szakaszokon több száz méterre van a víz, olyan messze, hogy külön erre a célra üzemeltetett, homokfutó járművekkel lehet csak elérni.

A Föld legmélyebben fekvő tava 26 méterrel alacsonyabban van, mint ötven éve, területe egyharmadával lett kisebb. A drámai kiszáradást nem a globális felmelegedés okozza. A tengert tápláló Jordán folyóból Izrael, Jordánia és Szíria a vízhozam 80%-át veszi ki öntözésre és a lakosság ellátására. A Jordán alsó szakaszában már csak tisztítatlan szennyvíz, a környező mezőgazdasági területekről érkező felszíni víz és a Kineret-tó mellett fakadó sós források vize folyik. A vízkivétel magából a Holt-tengerből is jelentős, a tó déli medencéjét pedig a vegyipar uralja, a vizet már csatornákon vezetik ide, hogy hatalmas lepárló medencékben kinyerjék az értékes sókat, amelyet főként műtrágyaként hasznosítanak.

A talajvízszint is drámai módon csökkent. A talajból eltűnő víz és só helyén üregek keletkeznek, amelyek hirtelen tölcsérszerűen beomlanak, komoly károkat okozva épületekben és utakban. Csaknem kétezer ilyen felszíni beszakadás van a nyugati partvidéken. A tó eltűnése lényegesen gyorsabb a sekélyebb izraeli oldalon, Jordániában a meredek part miatt kevésbé látványos.

A Vörös-tengerből kiemelni kívánt 1900 millió köbméter víz felét az érdekelt államok sótalanítás után közvetlenül a lakosság ellátására használnák, a másik felét a Holt-tenger vízpótlására fordítanák. A sótalanításhoz szükséges energiát maga a víz termelné meg, köszönhetően a két vízfelület közötti több száz méteres szintkülönbségnek.

Tengernyi gond

A tervnek azonban vannak szépséghibái, amelyekre elsősorban a természetvédelmi szervezetek igyekeznek felhívni a figyelmet. Az egyik legnagyobb veszély a két víz eltérő kémiai összetétele. Ha nem sikerül a Vörös-tengerből érkező víz tisztítása, nagy mennyiségű kálciumszulfát (gipsz) és nátriumklorid (konyhasó) keletkezhet, amely a partokon és a mederfenéken is lerakódhat. Alga- és baktériumvirágzás indulhat meg a keveredő vízben, ami a vízfelület további felmelegedéséhez és még gyorsabb párolgáshoz vezethet. A Holt-tenger teljes kémiai összetétele megváltozhat, s ez mind a gyógyturizmusnak, mind a vegyiparnak károkat okozna.

Emellett a csatorna földrengésveszélyes helyen épülne, és ha megrongálódna, a kifolyó sós víz tönkretenné a környezet teljes vízbázisát. A környezetvédelmi szervezetek, köztük a térségben a legnagyobb befolyással bíró, Tel-Avivban, Betlehemben és Ammánban is irodát üzemeltető, A Föld Barátai a Közel-Keleten is azt szorgalmazták, hogy a csatorna megépítésére fordítandó összegeket inkább a fenntartható vízhasználat megszervezésére, a szennyvizek tisztítására fordítsák. (MTI, NOL, ú)