Egyedül a világ ellen!

Zakatoltam a munkahelyemre Komáromból a fővárosba, még a gyorsvonattal is két óra az út, így igazából a vonatút többnyire munkával telik. Ha az ember szeretné egy kicsit kizárni a külvilágot, akkor bedugja a fülhallgatókat, bekapcsolja a zenét, s már mehet is a munka, nem zavarják a külső hangok. Mondjuk mindeddig azért beszűrődtek különböző zajok a kis egyszerű fülhallgatók esetében, de a mostani alkalommal fültakarós fejhallgatót használtam. Csak a zene, csak az út, illetve a saját gondolataim. Nem hallottam a hangosbemondót, a vonat zakatolását, az emberek beszélgetését, még egy kicsit sem (s nem is hallgattam túl hangosan a zenét). De vajon ez mennyire jó?

Rengetegszer tapasztaljuk azt, hogy akár a gyalogosok, vagy a kerékpárosok (rolleresek), a közlekedés szabályait figyelmen kívül hagyva közlekednek. Ezt a helyzetet csak nehezíti, ha az ember semmit nem hall, hisz nagyon sok információt gyűjthetünk azokból a zajokból, amik körülöttünk történnek (csenget a villamos, dudál az autó, átszállást jelentenek a vonaton, vagy épp a városi buszon bemondják a következő megállót). Saját bőrömön tapasztaltam, hogy amennyire „jó” az elszigeteltség, annyival fárasztóbb egy út, ugyanis kétszer annyira kell figyelni, mivel az egyik érzékszerv teljesen kikapcsol. Biciklin, rolleren és az út mentén kocogva ez a helyzet tragédiákat szülhet.

Kénytelenek vagyunk megkülönböztetni egyszerű, olcsó és hétköznapi fülhallgatókat és minőségi fültakarós eszközöket, ugyanis az előbbinél még van esélyünk mást is meghallani a zenén kívül, míg egy komolyabb esetében egy olyan burokba lépünk, ami egyrészről pozitív, másrészről veszélyes lehet. A hétköznapokban érdemes óvakodni a professzionális eszközöktől, ugyanis ha nem „munkaeszköz”, akkor bizony egy olyan elszigeteltséget eredményezhet, amivel kellemetlen, vagy épp veszélyes szituációkba keveredhetünk.

Természetesen, ha a munkánkhoz a teljes fókusz szükséges, s nem is szól más a fülünkbe, mint klasszikus zene, akkor egyfajta serkentő hatást is eredményezhetnek az ilyen eszközök. Napokon és heteken át vitázhatnánk róla, viszont mindennek az alapja a felelősség és a felelősségteljes használat. Végképp nem szerencsés, ha a világ zajait megszüntetve kerékpárra pattanunk és a négysávos főútra felhajtva szeretnénk megküzdeni a kilométerekkel, vagy épp a gyermekünk fejhallgatóval a fülén szeretne átkelni a zebrán, hisz nem elég egyszer-kétszer körülnézni, fülelni is kell.

Pro és kontra. A tapasztalat azt mutatja, hogy van jó és rossz oldala is, de inkább csak arra kell odafigyelnünk, hogy mikor használjuk.