A hallgatag 48 százalék

Megátalkodott eurooptimista vagyok. A népszavazás eredményét mégsem merném a csatlakozáspártiak elsöprő győzelmeként feltüntetni. A régvolt hadvezérre gondolok, aki a csatatéri diadal másnapján így sóhajtott fel: még egy ilyen győzelem, és elvesztünk.

Most ne azt vizsgáljuk, hogy az illető képes volt-e levonni a hatalmas véráldozatot követelő csata tanulságait. E történelmi eseményből csak annyi „materializálódik” 2003 tavaszának Szlovákiája számára, hogy többé-kevésbé szellemes riposzttal indíthatom e dolgozatot. A referendumi részvétel mértéke alapján az a kérdések kérdése, hogy adminisztrációnk képes lesz-e a csatlakozás után olyan viszonyokat teremteni, hogy a nagyon rossz közérzetű, így elközömbösödött népesség aránya lényegesen csökkenjék.

Ha ez a kormány nagyon rövid idő alatt nem próbálja meg kideríteni a nagymértékű távolmaradás igazi okait, és nem próbál ezekre reagálni, a pénteken és szombaton megmutatkozott kényes egyensúly néhány éven belül felborulhat. De nem úgy, hogy a jelenlegi viszonylag mérsékelt jobboldali kormányt egy mérsékelt baloldali váltja fel. Tekintve, hogy a nyerőképes mérsékelt baloldal még éppen csak kialakulóban van, a jobboldal leszereplése esetén a jövőben – még az EU-ban is – számos politikus érezhet erős késztetést olyan politikai erő létrehozására, amilyet még néhány esztendeje is így minősítettünk: nem sztenderd párt.

Nem kellemes feladat, de be kell vallanunk, hogy annak a 48 százaléknak a jelentős része lábbal szavazott. Lábbal, de nem ösztönösen, hanem tudatosan. Alpári mellébeszélés azt állítani, hogy a távolmaradás közömbösségből, tudatlanságból táplálkozott. Tény, az a 48 százalék nem Oxfordban, nem is amerikai egyetemen tanult politizálni. Csakhogy a lábbal szavazónak is megvan a magához való esze.

Az EU-t jobbról kritizálók azzal érvelnek, hogy e szervezet túlbürokratizált. A vehemensebben bírálók alig leplezik, hogy szerintük a kelleténél szociálisabb az EU. Jobboldaliul ez azt jelenti, hogy nem eléggé hagyják szabadon érvényesülni a piac láthatatlan kezét. A még vérmesebbek pedig köntörfalazás nélkül kijelentik: az EU – szocialista képződmény.

Nos, aki lábbal szavazott, ahhoz nem az a hír jutott el az EU-ról, hogy erre az európai szervezetre a megszerzett szociális jogok tiszteletben tartása jellemző. Pedig ez jellemző rá. A távolmaradók nem olvasnak brüsszeli újságot. Hazai újságot se olvasnak. Mert egy napilap áráért fél liter tej kapható. Viszont akik fumigálták a szavazást, naponta tapasztalják, hogy van ennek a kormánynak legalább három olyan tagja, akinek irányításával múlttá vált például az egészségügyi ellátás ingyenessége, a felsőfokú oktatásban bevezetik a tandíjat, az egyre rosszabb egészségi állapotú alkalmazottakat pedig az eddiginél később engedik nyugdíjba. Ilyen apróságok miatt nem ment el szavazni a lakosság csaknem fele. A távolmaradókra az a politikus vesse az első követ, aki már megpróbálta, hogyan lehet 5 deka parizerből és 2 kifliből három iskolás gyerek számára tízórait készíteni.