A gyanakvás humusza

Szlovákiában a rendszerváltás óta formálódott politikai osztály minden tőle telhetőt elkövet, hogy (pártállamiul szólva) a széles tömegek erőteljesen kételkedjenek vezetőik tisztességében. Közvetlenül a fordulat után ugyan néha még megesett, hogy egy-egy naiv humán értelmiségi Masarykot idézte, aki szerint minden államot az az eszme éltet, amelynek alapján létrehozták. A gazdasági önérdek által vezérelt politikusok dicséretes őszinteséggel már több mint egy évtizede úgy tesznek, mintha soha nem hallottak volna T. G. M.-ről, az államalapítóról.

Az egyszerű állampolgárok bizalma még a privatizálás őskorában rendült meg először. A kormány meghonosította az „előre kijelölt privatizátor” furcsa közgazdaságtani fogalmat. Akkor még voltak bátor könyvelők, akik a kormányhoz közeliek nagy bánatára világgá röppentették a hírt, hogy az „előre kijelöltek” még azt a keveset se fizetik be vételárként, amit az előre kijelölő tessék-lássék meghatározott. A bizalomrendülés további fontos stációja volt, hogy a plebsszel el akarták hitetni: a köztársasági elnök fia önmagát rabolta el. A belügyminiszter minden olyan ambiciózus nyomozót leváltott, aki már-már bebizonyította, hogy ki követte el az emberrablást. A bizalom megrendülésének folyamata mindmáig töretlen. Kötetnyit lehetne írni százmilliós adóhátralékok és állam iránti más kötelezettségek elboronálásáról, a politika és a gazdaság olyan összefonódásáról, amelynek kibogozása fejlett demokráciákban bűnüldözőkre hárul.

Meglehet, feltűnt az olvasónak, hogy ez a felsorolás nevek feltüntetése nélkül történt. Ez egyrészt azért van így, mert mindannyian tudjuk, kikről van szó. Másrészt azért mellőzöm a szereplők nevének említését, mert a most országlók csak annyival jobbak az előzőeknél, hogy a politikai szalonban tudják: padlóra köpni nem illik. A gyanús és még gyanúsabb ügyletek és a padlóra köpés közötti tartományban ez a politikai garnitúra is csupa olyan cselekménnyel próbálja a választópolgárt maga mellé állítani, amely lelkesedés helyett inkább gyanakvást szül. A lakosságnak az a része, többsége, amely az eddigi 15 év alatt jobb esetben „nullszaldós” elviselője, rosszabb esetben elszenvedője volt a változásoknak, a legfontosabb teendők egyikének a gazdasági törvénysértők minden politikai szemponttól mentes leleplezését, felelősségre vonását tekinti. Kis ország ez, itt mindenki belelát mindenki tányérjába. Senki se tudja, hogyan történt, de Szlovákiában a törvénysértések minden ellendrukkere tudja, ki az a néhány vezető beosztású rendőr, aki elkötelezetten, némelyikük megszállottan harcol a bűnözés ellen. A most leváltott Šáteket ezek között tartják számon. Az ilyen ember esetében a leváltást a mi viszonyaink között érdemes lenne különös gonddal megindokolni. Ez elmaradt, így arasznyival vastagszik a gyanakvás humusza.