A fiú, aki megette anyja ebédjét

Mindennap ugyanazt eszik: kukoricakását, savanyított káposztát és káposztalevest. A fehérjehiányos étrend miatt legyengülnek, foguk szuvasodni kezd, ínyük megfeketedik. Ha patkányt látnak, megpróbálják elkapni, hogy megegyék. A patkány csontja puha, azt is elropogtatják, csemegeként. Mivel egyfolytában éhesek, néha már nem is érzik az éhséget, hanem folyamatos delíriumban lebegnek. Szin Donghjok is arról álmodott éjjelente, hogy meleg, főtt rizst eszik. Néha ellopta anyjától az ebédet. Emiatt azonban nem érzett lelkifurdalást. A láger farkastörvényei kiirtották a rabokból a szolidaritást és az emberi méltóság minimumát is. A biológiai túlélés volt a tét. Mindenki elárult és besúgott mindenkit, ha ebből bármilyen apró előnye – például egy tányér leves – származhatott. Szin Donghjok tizenhárom éves volt, amikor jelentette az őröknek anyja és bátyja szökési tervét. Cserébe nagyobb ételadagot kért. Nem kapott. Ehelyett megkínozták, édesanyját a szeme láttára felakasztották, bátyját pedig agyonlőtték. Amikor a 2010-es világbajnokságon Észak-Korea válogatottja mindhárom mérkőzését elveszítette (Brazília 1–2, Portugália 0–7, Elefántcsontpart 0–3), a hazaérkező csapatot a szakmai stábbal együtt hat órán át tartó nyilvános feddésben részesítették a phenjani kultúrpalota előtt, a szövetségi kapitányt pedig kizárták a pártból, s halmazati büntetésként kényszermunkára küldték. Észak-Koreában a külföldiek csak hivatalos kísérettel közlekedhetnek. Így jutott el nemrégiben egy phenjani futballmérkőzésre a BBC egyik riportere. „Az volt a legbizarrabb meccs, amit valaha is láttam” – írta. Az ötvenezer férőhelyes stadionban telt ház volt, a férfiak egyforma színű öltözéket viseltek, zakójuk hajtókáján a Nagy Vezért (Kim Dzsongunt) ábrázoló jelvénnyel. Csöndben nézték végig a meccset, senki nem szurkolt, nem tapsolt, nem szidta a bírót, még a jogtalanul megítélt büntetőnél sem hördült fel senki, s néma közönnyel fogadták az utolsó percben lőtt győztes gólt is. Az észak-koreai rezsim szigorú ellenőrzés alatt tartja a tömegtájékoztatást, és gondosan ügyel arra, hogy állampolgárai minél kevesebbet tudjanak meg a világról. Amikor külföldi filmek kezdtek terjedni a városokban, a rendőrség razziákat tartott, s előfordult, hogy egész lakótömbökben kikapcsolták az áramot, úgy hatoltak be a lakásokba megnézni, milyen videokazetta vagy DVD ragadt a lejátszóban. A lakosságot nyilvános kivégzésekkel félemlítik meg. Egy tegnapi hír szerint november 3-án nyolcvan embert végeztek ki, Vonszanban például egy sportpályán kötötték cölöpökhöz az elítélteket, fejükre zsákot húztak, majd gépfegyverből tüzet nyitottak rájuk. A kivégzéseket végignézetik a halálraítéltek rokonaival is, akiket ezután munkatáborba küldenek, az észak-koreai törvények értelmében ugyanis a családtagok automatikusan bűntársak. A koholt vádak általában mindig ugyanazok: pornográfia terjesztése, Biblia rejtegetése, a dél-koreai tévé adásainak nézése. A rendőrség azt is letartóztatja, aki beszéd közben a pártvezetők nevéhez nem teszi hozzá, hogy „elvtárs”. A foglyokat gyakran tárgyalás nélkül internálják, sokan azt sem tudják, mivel vádolják őket. Észak-Koreában jelenleg is 200 ezer embert tartanak fogva lágerekben, borzalmas körülmények között. A táborok őrei minden perverziójukat kiélhetik a foglyokon, a szép arcú, fiatal nők szabad prédának számítanak. Az elítéltek azzal tehetik jóvá bűneiket, ha engedelmeskednek a parancsoknak, állhatatosan dolgoznak, és eszükbe vésik az alábbi szabályokat: Minden szökési kísérlet azonnali főbelövéssel büntetendő. Kettőnél több személy előzetes engedély nélküli gyülekezése azonnali főbelövéssel büntetendő. Ha valaki nem teljesíti az előírt napi munkamennyiséget, az szabotázsnak minősül, és azonnali főbelövéssel büntetendő. Élelmiszer eltulajdonítása és rejtegetése azonnali főbelövéssel büntetendő. Különböző nemű foglyok nem érintkezhetnek egymással a munkahelyen kívül, az engedély nélkül létesített szexuális kapcsolat azonnali főbelövéssel büntetendő. Az ártatlanság hangoztatása és a normáktól eltérő magatartás azonnali főbelövéssel büntetendő. Ezek a 14-es táborra vonatkozó előírások. Megszegésük azonnali főbelövéssel büntetendő. Amikor Szin Donghjok túljutott a lágert körülvevő magasfeszültségű szögesdróton, s elért az első településig, tél közepe volt. A 14-es táborhoz képest a szürke, koszos kisváros is a mennyországnak tűnt. Nem tudta – honnan is tudhatta volna –, hogy amit lát, az nem a mennyország, hanem maga a nyomor, s hogy Észak-Korea szegényebb, mint Szudán, az éhínség pedig a munkatáborokon kívül is olyan elviselhetetlen, hogy némelyek a kannibalizmustól sem riadnak vissza – az Asia Press japán hírügynökség januárban írt arról az észak-koreai férfiról, aki két gyermekét is megölte, hogy ehessen a húsukból. Szin Donghjok az első olyan észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban született, és sikerült onnan megszöknie. Az ő történetéről szól Blaine Harden könyve és a 14-es tábor című film, amelyet a múlt héten mutattak be a budapesti Verzió Emberi Jogi Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon.  - Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból. Fordította: Nagy Marcell és Rádai Andrea. HVG, Budapest, 220 oldal- A 14-es tábor. Német dokumentumfilm. Rendező: Marc Wiese, 2012, 104 perc