A Fico-csomag áfája

Egy önmagát szociáldemokratának nevező, immár második kormányzati ciklusát töltő párt esetében akár azt is mondhatnánk, helyes, egy baloldali párttól várható, a lakosság számára pedig kifejezetten áldásos intézkedés jön. Pedig nem. Mi a baj a hozzáadott érték adójának csökkenésével? Azzal semmi. A hozzáadottérték-adóval van gond, pontosabban a közvetett adófajtákkal úgy általában. A közvetett adók komoly összegeket hoznak az államkasszába, a lakosság – legalábbis annak vállalkozásokkal nem találkozó része – viszont nem érzékeli adónak. Ha tehát valaki bérből él, inkább tekinti adónak a járulékokat (igaz, nálunk adójellegük van, egy picit sem hasonlítanak a biztosításra, pedig szlovákul egészség- és nyugdíjbiztosítás a rendes nevük), mint a közvetett adót. Az élelmiszerboltban vásárló polgárnak a tízeurós számla azt jelenti, tíz euróba kerülő árut vásárolt, pedig nem, csak nyolcért vásárolt, kettőt az államnak küldött. Még többet küldött az államnak, ha netán alkohol vagy dohánytermék van a kosárban, ott már a helytelenül jövedéki adónak nevezett luxusadó is az árban van. A tankolásnál sem gondolunk arra, hogy a benzin nem 1,30, a benzin csak 60 cent (benne az olajkút, az olajvezeték, a frakciós desztillálás, a transzport és a benzikutas nyeresége) a maradék hetven cent annak a közhivatalnoknak a fizetése, akivel a polgár legszívesebben soha nem találkozna, valamint az autópálya-építésből fölépített bahamai luxusvilla, de ez más téma. A közvetett adó az állam számára maga a Kánaán. Míg a közvetlen (jövedelem-, ingatlan-, ajándékozási, eb-) adókat úgy-ahogy érzékeli a tisztelt adófizető, a közvetett adókat nem. Így tehát – hibásan – azt gondoljuk, hogy csak 20 százalékot adózunk, miközben negyvenet, mert minden egyes szolgáltatás és áru közvetett adózás tárgya. Azt gondoljuk, hogy csak a bérrel és a vállalkozásból eredő jövedelemmel rendelkezők az adófizetők, pedig mindenki az, aki valaha valamit legális úton megvásárolt. Tehát a szegények, a segélyen élők, a nyugdíjasok ugyanúgy adófizetők, mint a vállalkozók és az alkalmazottak. Ha pedig hozzátesszük, hogy az áfarendszer mindennek tetejébe roppantul ostoba és igazságtalan, ebből következően az adócsalások- és -elkerülések nagy gerjesztője, akkor azt kell mondanunk: a nagy többséggel rendelkező kormánypártoknak a legnagyobb kihívás rendet teremteni a közvetett adók területén, lévén a legnagyobb bevételi forrásuk. Meg kell szüntetniük azt a tarthatatlan állapotot, amelynél az áfát nem a kifizetett, hanem a kiszámlázott szolgáltatás után kell befizetni, meg kell szüntetni az eszméletlen áfa-visszaigénylési rendszert és a külkereskedelemben alkalmazott leírási, jóváírási rendszert. Ez férfimunka. A négy vagy negyven termék esetében húszról tíz százalékra csökkenteni az áfát – pótcselekvés. Egy áfával és jövedéki adókkal eladott üveg pezsgőben fogadnék a fináncminiszterrel, hogy az árak ettől meg sem mozdulnak, és az élelmiszerboltban kiállított számlánkon a kormányzati intézkedést jövőre csak az a deviáns veszi észre, aki minden számláján vásárlásonként megnézi, mennyit juttatott éppen az állam zsebébe.