A dzsihádista öngyilkos kultúra felemelkedése

Dzsihádista öngyilkos kultúráról és felemelkedéséről a The Christian Science Monitor, amely szerint a háttérben nem kizárólag muszlimok és radikális vallási csoportok állnak, a támadásokat elsősorban az elkeseredettség érzése táplálja. Az amerikai lap az utóbbi időszak öngyilkos támadásainak hátterét elemezve megállapítja: korántsem csak fanatikusokról van szó, hanem magukat gyengének érző emberekről, akik mégis kötelességüknek tartják az ellenséggel való szembeszegülést. Az újság más állásponton van, mint azok a biztonsági szakértők, akik szerint a merényletek összekapcsolódnak, és a háttérből az al-Kaida terrorhálózat vezetése irányít valahonnan a pakisztáni–afgán határ környékéről. A lap szerint a feltételezett elkövetők egymástól egészen eltérő hátteréből éppen arra lehet következtetni: kialakult az iszlámista öngyilkos merénylők kultúrája. A terrorizmusellenes szakembereket leginkább a radikális iszlám körök taktikai váltása rémíti meg. Korábban a radikális csoportokon belül éles viták folytak arról, hogy eszközként lehet-e használni az öngyilkos támadásokat, a polgári lakosság elleni merényleteket, amelyeket az iszlám bűnnek bélyegez? Egy-két évtizede a fiatal mozlim férfiak puskát ragadtak, és életüket kockáztatva harcoltak a szovjet csapatok ellen Afganisztán hegyei között, nagy részüknek azonban eszébe sem jutott, hogy öngyilkos merényletet hajtson végre, ártatlan embereket robbantson fel egy moszkvai vonatállomáson. Mára megtörtek a korábbi tabuk, a muszlim fiatalok körében egyre nagyobb a hajlandóság az öngyilkos támadások elkövetésére. Irak központi szerepet játszik ebben a változásban, a dzsihádista öngyilkos kultúra felemelkedésében. Ott, ahol azelőtt gyakorlatilag ismeretlenek voltak az öngyilkos merényletek, a 2003. augusztusi amerikai megszállás óta 188 ilyen támadást hajtottak végre a Brookings Intézet szerint (más kutatók 400-ra teszik ezt a számot). Összehasonlításképpen: az 1990-es években Egyiptomban, a terrorista merényletek nagy hullámában egyetlen öngyilkos támadás sem történt. Az utóbbi nyolc hónapban már két ilyen robbantás volt. A Hezbollah síita csoport Libanon izraeli megszállása idején kevesebb mint negyvenszer használta ezt az eszközt, a palesztin fegyveresek 2002 végéig, tíz év alatt százszor alkalmazták ezt a taktikát. Az iraki öngyilkos merényletek számát annak fényében lehet megítélni, hogy 1980 és 2003 között a világon 315 ilyen esetet jegyeztek fel – mondta a lapnak Robert Pape, a Chicagói Egyetem professzora, a téma szakértője.

Gyenge mozlim hittudósok és vezetők

A dzsihádista öngyilkos kultúra terjedését nem képesek megfékezni azok a mozlim hittudósok és vallási vezetők, akik elfogadhatatlannak tartják ezeket a támadásokat, és kis nyilvánosság előtt emelik fel szavukat. Az al-Kaida és más hasonló csoportok ideológiáját, a polgári lakosság elleni merényletek gyakorlatát és „sikerességét” ugyanis a világsajtó terjeszti. Evan Kohlmann, az Al-Kaida dzsihádja Európában című könyv szerzője úgy látja, a radikálisok internetes oldalai tele vannak az öngyilkos merénylők bátorságáról és hősiességéről szóló történetekkel, amelyek követőkre találnak. Míg Amerikában a fiatalok a sportsztárokra néznek fel, a radikális muszlim körökben a hősök az Irakban és másutt harcoló merénylők. (m)