A csend dicsérete

Több mint tíz éve már, hogy az 1989 utáni első választásokat megelőző kampánycsend első napján gunyoros hangvételű cikket követtem el a törvényhozók rovására. Az ebadóról szólt. Akkor még forrón ettük a kását, lubickoltunk abban, hogy szellőztethettük a politikusok viselt dolgait, és indulataink parttalan kifejezésre juttatásához hiányzott az a két-három nap... Nehezen viseltem el, hogy türtőztetnem kell magam, és a kutyaadó problematikájának kényszerű előtérbe helyezésén próbáltam demonstrálni, milyen méltatlan tömegtájékoztatási helyzetet teremtettek a választási törvény megalkotói. Azóta mindannyian megjártuk száz tű hosszát. Ma, a nagy fordulat utáni tizenharmadik esztendőben már őszintén örülök, hogy legalább négyesztendőnként van néhány nap, amikor kifejezetten tilos bármelyik párt vagy politikus nevét akár dicsérőleg, akár elmarasztalóan leírnom. Bármit írhatok róluk, ha a sárga földig lepocskondiázom bármelyiket, vagy felmagasztalom, valamelyik fél mindenképpen beperelheti a cikket közlő újságot. Egy nappal a szavazás megkezdése előtt az alig több mint egy évtized alatt bekövetkezett szemléletváltozásomról morfondíroztam, és egy félórás reggeli séta során csak úgy kapásból lajstromoztam, mi mindenről lenne érkezésem írni, ha úgy módosulnának az arányok, hogy a sajtó minden választási ciklusban csak három-négy napig foglalkozhatna politikával, egyébként az élet más területeire összpontosíthatna. Három kutyám minden reggel megsétáltat engem a Duna-parton. A fordulatot követő időkre emlékezve Taszilótól, az ír szettertől megkérdeztem, az idén vajon befizettem-e az ebadót. Vakkantott, megnyugtatott. Aztán a töltésen sétáltunk néhány kilométernyit, és eszembe jutott, mióta készülök megírni, hogy mi vált valóra azokból a jövendölésekből, amelyekkel annó dacumál ijesztgettek bennünket arra az esetre, ha felépül Bős–Nagymaros. Érdemes lenne megkérdezni néhányat azok közül, akik egyszer a kutak kiszáradásával, de már másnap a kutakból feltörő víz megállíthatatlanságával ijesztgettek. Szeretném tudni, a valóságban mi a helyzet. Riportsorozatot érdemelne az is, mennyire váltak valóra azok az ígéretek, amelyek értelmében az erőmű annak idején feldúlt környékén záros határidőn belül turistaparadicsomot létesítenek. Egyelőre csak arról jutnak el hozzám hírek, hogy a tereprendezésre szánt összegből néhány száz milliót elloptak. Mindennapi sétám közben a turistaparadicsomból csak annyit tapasztalok, hogy valaki a szivárogtató csatorna mellé takaros trágyadombot telepített. Vajon mi szivárog ki belőle? Három kilométeres útszakaszon négy kidobott hűtőszekrényt ugathatnak meg a kutyáim. Kimondottan üdítő élmény, hogy néhány napig pártokkal, politikusokkal foglalkozni tilos.