A büntetőjog lomhasága

Tizenöt év telt el a tulajdonviszonyokat teljesen átrendező rendszerváltás óta, és a lakosság büntetőjogi finomságokban teljesen tájékozatlan többsége már e másfél évtized első harmadában tisztában volt vele, hogy szigorúbb paragrafusokat kellene érvényesíteni a vagyonszerzés minél tisztábban tartására. Ugyanis a privatizálók hihetetlenül rövid idő alatt kimutatták foguk fehérjét. Olyan magánosítási botrány talán elő sem fordult, amelynél ne lett volna felfedezhető előbb a primitív, majd az egyre szervezettebb maffia ujjlenyomata.

Igazságügyi miniszterünk most kudarcot vallott a büntető törvénykönyv bűnszövetkezetek rovására történő átfogalmazásával. A jogtudományban járatlanok százezrei most így teszik fel a kérdést: Egyes politikai erők vajon milyen érdek által vezérelve terjesztettek be olyan módosító javaslatokat, amelyek elfogadását követően Daniel Lipšic visszavonta az egész törvényjavaslatot?

A rendszerváltás óta kialakult politikai folklór művelői nem minden ok nélkül állítják még ma is, hogy a nagypolitikában, a szervezett bűnözés megfékezésére alkalmas törvények kidolgozásában, meghozatalában illetékes miniszterek, képviselők személy szerint érdekeltek abban, hogy fogatlanok, kijátszhatók legyenek a maffiaellenes paragrafusok. Mint minden folklór, a politikai is fáziskésésben van az éppen érvényes realitáshoz képest. Tény, hogy a rendszerváltás utáni első években direktben is történt aktív politikusok általi vagyonszerzés. A privatizálók zöme azonban már kezdetben is többnyire párthoz közeli személy vagy csoport volt. ĺgy a törvénysértések fékezését célzó jogalkotásban már a kezdetek kezdetén se kizárólag az adott párt, párton belüli csoport vagy a párt meghatározó személyiségének közvetlen érdeke érvényesült. Alaposan mellétrafál az a helyzetelemző, aki a maffiaellenes szankciók szigorát enyhíteni szándékozóknál egy az egyben véli felfedezni az egyéni érdeket. Megváltozott a helyzet, amióta a mindenkori kormánypártok felparcellázták maguk között az országot. Olyan alapon, hogy „enyém a vasút, tied a pénzintézetek felügyelete, a kisebb párt az elektronikus sajtó irányításában kap majd pozíciókat”. Politikai váltógazdaság viszonyai között stabil koncepciók érvényesítését ez lehetetlenné teszi. De még ennél is nagyobb veszély, hogy az ilyen parcellázás a korrupció melegágya. A rendszerváltás óta a

Smeren és a kommunistákon kívül már valamennyi jelentősebb politikai erő tagja volt valamelyik koalíciónak, így ott volt az adott „parcella” anyagi lehetőségeinek kiaknázásánál. Nem csoda hát, hogy vannak képviselők – tanult jogászok –, akik pirulás nélkül a jog tisztaságára hivatkozva nyújtanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek elfogadhatatlanul tompítják a bűnszövetkezetek ellen tervezett szankciók élét. És ami még ennél is rosszabb: a képviselők többsége a módosításokat helyeselte. Ismét dugába dőlt az a büntetőjogi szándék, amelynek már 1992-ben meg kellett volna valósulnia.