A borzalom képei

MTI-HÁTTÉR

A brutalitást kezdettől eszközként használták: előbb a kormányerők katonáiról jelentek meg videók, amelyeken tüntetőket kínoznak, majd a felkelők brutális eszközeit is megismerhette a világ a felvételekből. Most már mindkét oldal filmen és fényképeken rögzíti saját erőszakos cselekményeit, a hátborzongató felvételeket nem lopva, háttérből készítik, az elkövetők filmezik magukat, szemmel látható büszkeséggel.

Egy fotón például lázadó fegyveres pózol, egy harcos levágott fejét tartja mosolyogva egy grillsütő fölé, mintha épp megsütésére készülne. Egy másik videón a jól ismert Abu Szakkar, az Aszad-rezsim elleni harcosok egyik parancsnoka látható, amint egy halott katona testéből szerveket vág ki, közben a kamerába beszélve fogadkozik: Istenre esküszöm, megesszük a szíveteket és a májatokat. Szakkar alapító tagja volt a Farúk Brigádnak, a felkelők egyik legnagyobb csoportjának, de ahogy az ellenzék töredezni kezdett, saját sereget hozott létre, emberei a legrettenthetetlenebb harcosok kategóriájába tartoznak.

Reinoud Leenders, a londoni King’s College hadtudományokkal foglalkozó professzora szerint a brutális képeket mindkét oldal eszközként használja: így fejezik ki, hogy ellenségeiket semmibe veszik, megfosztják emberi mivoltuktól. A lázadás kezdetén Aszad erői tömeges gyilkosságokba és kínzásokba fogtak, hogy kiirtsák a civil lakosság soraiban rejtőző felkelőket. Azonban nehezen tudják kiszűrni az ellenzék tagjait, ezért elijesztik egy adott területről a lakosságot, hogy felfedjék a lázadókat. Nadim Houry, a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet kutatója a háború kezdete óta dokumentálja a súlyos jogsértéseket. A szembenállók egyre brutálisabb dolgokat követnek el, mindkét oldal úgy viselkedik, mintha a túlélésük forogna kockán, a háborút zéró összegű játszmaként fogják fel – mondja. A vereségtől való félelem elnyomja a borzalmakat elítélő hangokat, amelyek egyébként mindkét oldal támogatói körében megfogalmazódnak.

A konfliktus a négy évtizede hatalmon levő Aszad-rezsim elleni felkelésként indult. A harcok azonban kezdenek felekezetek közti gyűlölködéssé, véres leszámolások sorozatává átalakulni. A felkelőket a népesség többségét kitevő szunnita muszlimok vezetik, míg Aszadot alapvetően a síita muszlim alavita kisebbség támogatja. Ez a szektás szembenállás és gyűlölködés alapja. A háború egyik legsötétebb epizódjai közé tartozik az a mészárlás, amelyet a kormányerők hajtottak végre Bánjász város környékén, két szunnita muszlim enklávéban. Helyi lakosok elmondása szerint a katonák házról házra járták a településeket, teljes családokat irtottak ki a legbrutálisabb eszközökkel, több férfi fejét betontömbökkel zúzták szét. A három napig tartó vérengzés után több mint 300 áldozatot azonosítottak, a videókon egy tucat gyerek holtteste is látható, több száz embernek nyoma veszett. Helyi ellenzékiek szerint vallási alapú tisztogatás történt azzal a céllal, hogy kiszorítsák a szunnitákat arról a területről, amely Szíria esetleges felbomlása után egy alavita állam részét képezné.

A tartúszi mészárlás megfigyelők szerint rávilágít arra, hogy olyan mélységekig fajult el a konfliktus, amelyből elérhetetlenül távolinak látszik a megbékélés.