A boldogság a lélek gazdagsága

Ilyenkor, karácsony ünnepén valamennyire mindenki átérzi az ókori bölcsesség igazát. Legalábbis azt, mennyire fontos lelkiekben is gazdagnak lenni. Azért vagyunk ilyenkor nagylelkűek, ajándékozóbbak, mert érezzük, tudjuk, hogy akkor leszünk lelkiekben gazdagabbak, ha adakozóbbak, szeretetteljesebbek vagyunk. Mert a lelki gazdagság fontosságára még az ókori bölcseknél is jobban tanít karácsony ünnepe. Isten és az ember találkozásának az ünnepe. Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten fiai lehessünk. Istennek ezt az ajándékozó nagylelkűségét köszönjük meg minden esztendőben karácsony tájékán…

Hogyan jött közénk Jézus? Hogyan élte földi életét? Nazianzi Szent Gergely egyházatya mondja: Isten Fia aludni akart, hogy megszentelje álmunkat. El akart fáradni, hogy megszentelje fáradtságunkat, küzdelmeinket. Sírni akart, hogy értéket adjon könnyeinknek.

Mi az, amit a mának üzen az ő születése, élete? Az első karácsonykor öröm töltötte el azokat, akik felismerték Jézusban Isten ajándékát. Ez az öröm ma is átélhető. Mindazok számára valóság lehet, akik tudják, bármennyire fogyasztói társadalomban élünk is, bármennyi is a gond s a kín a világban, vannak most is nemes értékek, vannak most is jó emberek, ma is érdemes élni. Érdemes alkotni. Sőt! Érdemes a másik emberért is élni…

Bergsont, a kereszténység és a zsidóság határán álló filozófust kérdezték a múlt század elején, vajon mi az öröm? A következő meghatározást adta: az élet térnyerése.

Jézus születése azt üzeni, hogy ahogyan akkor, kétezer évvel ezelőtt teret nyert az élet – s az élet szavat akár nagybetűvel, Életnek is írhatjuk –, ma is teret nyerhet. Ma is van okunk az örömre. Akkor is, ha olykor fáj a lelkünk, akkor is, ha nyomasztanak az ilyen-olyan válságok, akkor is, ha nem minden úgy alakult és alakul az életben, ahogyan azt szeretnénk. Örömünk oka Jézus. Örömünk oka az, hogy megváltottak vagyunk. Az, hogy itt van legnagyobb ajándékunk, hogy végigkísér bennünket örömben és bánatban az, aki azért született, hogy teret nyerjen a mi életünk is.

Mi ajándékként látjuk a szépet és nemeset a világban. Ajándékként látjuk minden esésünk után az újra felkelés lehetőségét. Ez a mostani karácsony is annyira ajándék, amennyire engedjük, hogy teret nyerjen ismét az élet…

A karácsony előtti szeretetakciók, a betegekre, az idősekre, az elhagyatottakra, a szükséget szenvedőkre való odafigyelés minden esztendőben ugyanazt juttatja eszünkbe: sok a seb és sok a segítő kéz. Azt, hogy ma is sokan vannak, akik lelkiekben gazdagodni akarnak, azt, hogy ma is sokan fontosnak tartják, hogy teret nyerjen az élet.

Ez a karácsony is hozza meg mindnyájunk életében azt, hogy ismét felismerjük, jó ajándékozni, ajándékká válni, és jó meglátni a másikban az ajándékot. Jó törekedni a lelki gazdagságra, s jó teret engedni az életnek. Teret az örömnek…

Minden kedves Olvasónak áldott, szép, békés, örömteli ünnepeket kívánok!

Herdics György; a szerző címzetes apát, kanonok