Romániai elnökválasztás: a választóknak elege van az eddigi vezetőkből, és ennek a magyarok is a kárát láthatják

A megismételt elnökválasztás első fordulójában a nevek ugyan lecserélődtek, de az eredmény gyakorlatilag megismétlődött: a közvélemény-kutatások tévesnek bizonyultak, győzött egy radikális jobboldali jelölt, az országot gyakorlatilag évtizedek óta kormányzó pártok pedig csúfos vereséget szenvedtek. Két hét múlva George Simion, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, valamint Nicusor Dan, a liberális USR által támogatott bukaresti főpolgármester csap össze egymással. Simion előnye óriási és nagy eséllyel győzni is fog. A választás tétje az oroszok felé fordulás, meg az ország politikai jövője.

Tik-tok és oroszok a spájzban

A romániai elnökválasztás eredeti első köre decemberben európai uniós viszonylatban is példátlan káosszal végződött. A választás estéjén kiderült, hogy a szélsőjobboldali és hangsúlyosan unióellenes Calin Georgescu minden előzetes várakozást megcáfolva bejutott a második fordulóba, ráadásul az ellenfele nem egy, a román kormánypártokhoz kötődő politikus lett volna, hanem a liberális és szintén rendszeren kívülinek tekinthető Elena Lasconi – aki megelőzte a győzelemre készülő Marcel Ciocacu PSD-vezetőt.

Az eredmények megdöbbentették a nyilvánosságot, de hamarosan megjelentek az első hivatalos magyarázatok is. Georgescu állítólag azért szerepelt az elvárásoknál sokkal jobban, mert a népszerű szociális hálózatokon (például a Tik-tokon) rejtett segítséget kapott, többek között az orosz befolyásnak köszönhetően, a rejtett reklámai tömegekhez jutottak el. Néhány, az első vádak óta nyilvánosságra kerülő tény azonban alaposabban árnyalta a képet. Georgescu az oroszok mellett a politikai eseményeket aktívan befolyásoló román titkosszolgálattal is kapcsolatban állhatott, ráadásul tényfeltáró újságírók szerint a szélsőjobboldali elnökjelölteket megosztani kívánó kormánypártok is éppolyan tudatosan hozzájárulhattak a kampánya erősítéséhez, mint Moszkva.

A (jobbára a kormánypártok által jelölt, megbízható bírákkal feltöltött) bukaresti alkotmánybíróság mindenesetre drákói határozatot hozott: 

nemcsak megsemmisítette az elnökválasztás eredményét, de Georgescut is eltiltotta a későbbi indulástól – ezzel tovább tüzelve a jelölt szavazótáborát és a politikai fejleményekkel elégedetlen rendszerellenes szavazókat.

Az elnökválasztásnak így májusban másodjára is nekifutott az ország, némileg változó leosztásban: Georgescu helyett George Simion, a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője lett az egyértelműen legerősebb szélsőjobboldali jelölt, vele szemben pedig vegyes társaság indult. A kormánypártok – beleértve egyébként a kormányszerepbe visszakerülő romániai magyar érdekképviseletet, az RMDSZ-t is – a nem kimondottan népszerű, háttérbe vonult, szürke politikusnak számító, de cserébe legalább mindenki számára megbízható Crim Antonescu mögé soroltak be. A liberális, rendszerkritikus USR pedig egy csavarral némileg váratlanul megpuccsolta a saját jelöltjét, Elena Lasconit (akinek kimondottan igazságtalanul eltemette a karrierjét az alkotmánybíróság döntése) és az elvileg független, de a párthoz szorosan kötődő Nicusor Dan-t támogatta.

Sok tiltás semmiért

A megismételt elnökválasztás első fordulója végül a leosztást tekintve pontosan ugyanazt hozta, mint a megsemmisített novemberi első kör. A szélsőséges Simion, aki többek között a magyarellenes kijelentéseivel is elhíresült, felülmúlva az előrejelzéseket elvitte a szavazatok 41 százalékát, ezzel kétszer annyi voksot szerzett, mint ellenfelei és jócskán felülmúlta a szélsőjobb korábbi, egyesített eredményét.

A kormánypártok jelöltje, Antonescu szoros küzdelemben, de kikapott Nicusortól, így a román elitet szintén futószalagon bíráló bukaresti polgármester jutott be a második körbe. Simion a magyarlakta vidékeket kivéve minden körzetben tartolt és bebizonyosodott, hogy a kormánypártok képtelenek elvinni a saját szavazóikat az urnákhoz. 

És bár a közvetlenül választott államfőnek nincsenek annyira erős hatáskörei, mint a parlamentnek és a miniszterelnöknek, a választók üzenete egyértelmű: a jelenlegi kormány, benne a szociáldemokrata PSD, a mérsékelt jobboldali PNL és a magyar RMDSZ bukásra van ítélve.

Az elnökválasztás nem zárult le, május 18-án hátravan még a második forduló. Ezen a megmérettetésen Simionnak úgy kell megküzdenie Dan-nal, hogy a román kormánypártok aligha állnak teljes szívvel az ellenzéki jelölt mögé. Az RMDSZ már félve megtette ezt a gesztust, de Kelemen Hunor pártjának annyi veszítenivalója nincs is: Simion kimondottan ellenséges a magyarokkal szemben, többek között az Úz-völgyi katonasírok meggyalázásával indította el a politikai karrierjét és nyíltan vallja, hogy nincs is szükség magyar iskolákra.

Egy ország válságban

A romániai válságnak a magyar kisebbségre, az ország irányultáságára és az Európai Unió állapotára is kihatása lehet. Amennyiben Simion, a szélsőjobboldali jelölt nyer, az közvetett módon a kormány átalakítását is előidézheti Romániában. 

Ebben az esetben az AUR minden bizonnyal helyet kapna az új koalícióban, a magyarok pedig távoznának onnan, ami magával hozhatná a különféle magyarellenes élű törvények elfogadását is – leginkább az iskolaügy miatt aggódhat a közösség.

Az is kérdéses, hogy pontosan milyen értékek mentén határozná meg magát az ország új vezetése. Románia hangsúlyosan igazodott a nyugat-európai országokhoz a legfontosabb külpolitikai kérdésekben, például az Oroszországgal szembeni szankciók és nyilatkozatok terén. Simion jelenlétével tovább bomlana az Unió egysége. A hosszú távú belpolitikai hatások azonban még komolyabbak lehetnek: a romániai Szociáldemokrata Párt befolyása lassan, de biztosan visszaszorulhat, a hagyományos kormányzópártok pedig eljelentéktelenedhetnek – hogy átadják a helyet a liberálisoknak és az igazán keményvonalas, újhullámos nacionalistáknak.

A cikk írását követően jött a hír: valóban lemondott a tisztségéről a kormánypártok választási kudarcát követően Marcel Ciocau miniszterelnök, a szocialisták pedig bejelentették, távoznak a kormányból egy átmeneti időszak után. A romániai politika képe tehát mindenképp átalakul az elnökválasztást követően - a kérdés csak az, hogy a liberálisok vagy a nacionalisták vállalnak szerepet az ország vezetésében.