A magyar hokiválogatott kapusa: Több helyről is lehet pontokat csipegetni - Interjú

Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom? 

Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat. 

A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok? 

Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés. 

Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat? 

A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.  

A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben. 

Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is. 

Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus? 

A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből. 

Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?

Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.

Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?

Mindenképp az első felé.