1968 kontra 2018

Micsoda? Hogy a társadalom döntő többsége nagyjából egyformán ítéli meg az 1968-as eseményeket? Hogy a Kreml parancsára végrehajtott katonai megszállás volt? Hogy a szovjet hatalom brutális módon eltaposta a kezdődő demokratizálódási folyamatokat az egykori Csehszlovákiában? Igen, valahogy így áll a dolog, és mégis…

Tetten érhető az ezzel ellentétes szándék. Kisebbíteni 1968 történelmi jelentőségét, elhallgatni, elmaszatolni az eseményeket. Nehogy a tankok és a megszállók bakancsainak látványa miatt negatívan ítélje meg a lakosság a mai Oroszországot, amely most is ugyanazt teszi, mint ötven évvel ezelőtt. Csak nem velünk.

Mert mi más lenne a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai konfliktus? A Kremlnek most is ugyanaz a célja, mint akkor: megakadályozni, hogy egy ország a saját útját járja és a Nyugatot válassza. Az orosz nagyhatalmi törekvések miatt már körülbelül 11 ezer ember vesztette életét ebben a fegyveres konfliktusban, jóval több, mint Csehszlovákia 68-as megszállásakor.

Talán nem véletlen, hogy éppen a szomorú évforduló előtt hívta fel magára a figyelmet az Éjszakai Farkasok elnevezésű orosz motoros banda. A barátaitok vagyunk, Oroszország is a barátotok, üzenik nekünk innen, Szlovákiából, a drótkerítéssel körbevont alsókorompai „európai főhadiszállásukról”. És sokan hisznek nekik.

Persze nem mindenki. „Nem hívtunk titeket 1968-ban sem, 2018-ban sem akarunk itt látni benneteket” – ezt írta óriásplakát-méretű képeslapokon a farkasoknak egy fiatal mérnök, Rastislav Kalnovič.

És láss csodát, akadtak cégek, amelyek visszautasították ezeknek az óriásplakátoknak a kiragasztását.

Azt mondják, azért (is) kell ismerni a történelmet, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amiket elődeink. Arról van szó, hogy ne ismétlődjön a történelem, ne ismétlődjön meg a 68-as megszállás.

Időközben persze megéltünk egy demokratizálódó, fejlődő, útmutató Oroszországot is. Ilyen volt például a peresztrojka. De ha ötven év után nem tudunk nemet mondani az orosz politikára, az orosz világlátásra, akkor az annak a biztos jele, hogy a történelem valóban ismétli önmagát. Kellemetlen érzés.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa