Tárgyalás vagy legitimáció?

Éppen ezért önmagában az nem gond, hogy Magyar Péter szóba áll Robert Ficóval. Egy hivatalban lévő magyar kormányfőnek beszélnie kell a szomszédos ország vezetőivel. A kérdés inkább az, hogy milyen áron, milyen feltételek mellett és milyen üzenettel történik mindez.

Robert Fico tapasztalt politikus. Pontosan tudja, hogy egy közös V4-es szereplés nem pusztán diplomáciai esemény, hanem politikai üzenet is. Ha Magyar Péter mellett konstruktív partnerként jelenhet meg, az számára európai szinten is legitimáló hatású lehet. Különösen akkor, ha közben nem történik érdemi előrelépés azokban az ügyekben, amelyek a szlovákiai magyar közösséget közvetlenül érintik.

A Beneš-dekrétumok, a kollektív bűnösség elve, a földelkobzások kérdése és a történelmi igazságtétel lehetősége nem mellékes téma. Ezek nem kellemetlen sajtókérdések, amelyeket egy V4-es találkozó kedvéért félre lehet tolni. Ezek a jogbiztonságról, a közösségi méltóságról és arról szólnak, hogy a szlovákiai magyar ember teljes értékű polgárnak érezheti-e magát a saját országában. Magyar Péter korábban ezekben az ügyekben határozottan fogalmazott. Ez sokak számára reménykeltő volt, mert azt mutatta, hogy a szlovákiai magyarok problémái nem kampánydíszletként, hanem elvi kérdésként jelennek meg nála. A gödöllői találkozó után azonban jogosan merül fel a kérdés: megmarad-e ez a következetesség, vagy a V4 újjáélesztésének szándéka háttérbe szorítja a kisebbségi szempontokat?

A V4 lehet fontos. Lehet szerepe gazdasági, energetikai, biztonságpolitikai és európai uniós ügyekben is. De nem válhat öncéllá. Nem lehet olyan politikai keret, amelyben a kényes kérdések eltűnnek, csak azért, hogy harmonikusabb legyen a közös kép.

Ez a dilemma túlmutat Ficón. Magyar Péter egyik legerősebb ígérete az elszámoltatás. Az, hogy az elmúlt évek politikai és anyagi haszonélvezői nem kapnak automatikus felmentést pusztán azért, mert új helyzetben új szerepet találnak maguknak. Éppen ezért különösen fontos, hogy ne mosódjon el a határ a szükséges párbeszéd és a politikai újrakeretezés között.

Ficóval tárgyalni lehet, sőt kell is. De legitimálni nem szabad érdemi garanciák nélkül. Ha ma egy tapasztalt politikus kritikus ügyek rendezése nélkül válhat elfogadott partnerré, holnap mások esetében is felmerülhet ugyanez a minta. Akkor pedig az elszámoltatás könnyen retorikai ígéret marad, miközben a régi rendszer szereplői új nyelven, új szerepben, de következmények nélkül folytathatják.

Fico politikájával kapcsolatban a bizalmatlanság nem légből kapott. A kettős állampolgárság ügyében Szlovákia éppen azokra a magyarokra reagált szigorúan, akik élni akartak volna magyar identitásuk egyik közjogi lehetőségével. A Malina Hedvig-ügy pedig sokak számára azt üzente: ha egy magyar ember kiszolgáltatott helyzetbe kerül, az állam nem feltétlenül védi meg, sőt akár vele szemben is felléphet.

Ezért most nem támadni kell, hanem kérdezni. Mit kapnak a szlovákiai magyarok a V4 újraindításából? Milyen garanciák születnek a Beneš-dekrétumokkal és a földelkobzásokkal kapcsolatban? Hol húzódik a határ tárgyalás és legitimáció között? És az elszámoltatás valódi politikai elv lesz, vagy csak erős kampánymondat? Ezekre a kérdésekre Magyar Péternek előbb-utóbb válaszolnia kell. Nem Fico, nem Orbán, hanem azok miatt, akik komolyan vették az ígéretét.

A szerző a Magyar Fórum alelnöke