A káosz ügynökei

Káoszba fulladt a környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium által Pozsonyban szervezett egyeztetés, amelynek éppen az lett volna a célja, hogy tisztázza a tervezett szélerőműparkok körüli kérdéseket. A kialakult helyzetért részben maguk a szervezők felelősek, de más tényezők is hozzájárultak a kudarchoz.

A Tomáš Taraba vezette környezetvédelmi minisztérium az elmúlt időszakban több vitatott ügy miatt került a figyelem középpontjába. Most a magyarok által is lakott régiókba tervezett szélerőműparkok váltottak ki jelentős ellenállást. A bírálatok elsősorban a tervezett turbinák méretére és környezeti hatásaira vonatkoztak, de sokakban az is gyanút keltett, hogy a hatóságok feltűnően gyors ütemben kívánták előrevinni az engedélyezési folyamatot, mintha arra törekednének, hogy minimalizálják a várható ellenállást.

A szervezők ráadásul láthatóan alábecsülték az érdeklődést. A pozsonyi szállodában tartott fórumra érkezők közül sokan be sem jutottak a terembe, így joggal érezhették úgy, hogy kizárják őket az egyeztetésből.

Arról pedig, hogy még véletlenül se alakulhasson ki érdemi vita, a szlovák dezinformációs szcéna két ismert szereplője, Štefan Harabin és Daniel Bombic is gondoskodott. A beszámolók szerint Harabin sértegette a hivatalnokokat, folyamatosan félbeszakította őket, és nem hagyta őket szóhoz jutni. Az ülés végül idő előtt véget ért, a résztvevők pedig nem kaptak választ a kérdéseikre. Az eredmény csupán még nagyobb frusztráció lett mindkét oldalon.

Ha csak Harabin és Bombic látványos szerepléséről lenne szó, legyinthetnénk az egészre. Csakhogy a szélerőművek elleni tiltakozás mögött valós társadalmi elégedetlenség áll. A beruházások ellen több csallóközi település és polgármester is felszólalt, a helyszínen pedig környezetvédő szervezetek képviselői is jelen voltak.

A laikus számára a szélerőművek telepítése első látásra jó ötletnek tűnhet, hiszen megújuló energiaforrásról van szó. Az azonban már komoly kérdéseket vet fel, ha a minisztériumok Pozsonyból önkényesen kijelölt zónákba tervezik a telepítésüket úgy, hogy nem egyeztetnek az érintett települések lakosaival. Ez a hozzáállás jól illeszkedik a negyedik Fico-kormány működéséhez, amely számos esetben a nagy beruházások gyors megvalósítását helyezi előtérbe a helyi közösségek aggályaival szemben.

A Harabinhoz és Bombichoz hasonló alakok kezelése ugyanakkor szintén a szervezők feladata lett volna. Egy jól előkészített fórumon világos szabályok határozzák meg, ki, mikor és milyen keretek között szólhat hozzá a vitához. Ha ezek hiányoznak, az indulatok könnyen átveszik az irányítást.

A két provokátor megjelenése ugyanakkor a tiltakozók számára is figyelmeztetés lehet. Fontos, hogy a helyi közösségek ne engedjék, hogy követeléseiket az ő szereplésük árnyékolja be. Ellenkező esetben a döntéshozók könnyen azzal söpörhetik félre az ellenérveket, hogy „ezekkel úgysem lehet tárgyalni”.

Ha egy kicsit konspirálni akarnánk, akár még az a kérdés is felmerülhetne bennünk, vajon Harabin és Bombic pusztán véletlenül jelent-e meg az eseményen. Korábban mindketten közel álltak a kormánypárti táborhoz, ezért sokakban felmerülhet a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálta a szereplésük. Ez persze csak találgatás, tény, hogy a konfliktus és a figyelemkeltés pontosan illeszkedik ahhoz a szerephez, amelyet évek óta betöltenek a szlovák közéletben.

És ez itt az igazi probléma. Mert amíg a valódi kérdések helyett a botrányok és a cirkusz uralják a közbeszédet, addig sem a szélerőművekről, sem a helyi közösségek érdekeiről nem folyik érdemi vita.