A kioldódott cipőfűző és a fair play – Ipolyságon ünnepelt az olimpiai család

A mozgalom elöljáróinak jelenlétében méltattak, díjaztak, tapsoltak. Az apropót a 2025-ös szlovákiai Fair play-díjak átadása, de legfőképp a helyi Szokolyi Alajos Olimpiai Klub 20. születésnapja, munkájának kiemelt elismerése szolgáltatta.

Kioldódott cipőfűző és epilepszia

Először a fair-play szelleme domborodott ki, sportemberek tetteinek, tevékenységének elismerésével. A Szlovák Olimpiai és Sportbizottság éves díját Jana Kuťková egykori válogatott kézilabdázó vette át. Játszott a csehszlovák válogatottban a moszkvai olimpián és két világbajnokságon. 

Amikor 1982-ben a magyarországi vb-n – ahol a torna legjobb beállója lett – a hazaiak elleni mérkőzésen észrevette, hogy kioldódott az egyik magyar lány cipófűzője, nem folytatta a játékot, megvárta, míg megköti, és csak azután futott tovább. 

„Ennek nagyon szép visszhangja volt az ellenfél táborában” 

– jegyzi meg évtizedek múltán.

Nem volt jelen a díjátadón Ivan Schranz, a szlovák válogatott és a prágai Slavia ladarúgója, aki egy moziban segített, amikor az egyik kisfiú epilepsziás rohamot kapott. Lélekjelenlétének köszönhetően tudott segíteni az édesanyjának, amíg nem érkeztek hozzáértőbbek. Aztán bemutatkozott a családnak, és meghívta őket egy futballmérkőzésre.

Szintén köszöntötték az Ipolysági Idősek Nappali Központját, amely 2005 óta a város közösségi életének résztvevője, a mozgás, az olimpiai eszme, a nemzedékek összefonódásának megtestesítője. 

Húsz év Szokolyi nevével

Hatalmas elismerésben részesült a Szokolyi Alajos Olimpia Klub. Kihirdették 2025 legjobbjának a honi ötkarikás mozgalomban.

„Amikor 2006 szeptemberében megalapítottuk a klubot, csak egy tiszta papírlap, egy világos jövőkép és hatalmas lelkesedés volt a kezünkben Ma, húsz év munka után bátran megválaszolhatjuk a kérdést: miért is indultunk el ezen a nehéz úton? 

A válasz egyszerű: az olimpizmus számunkra sosem a másodpercek hajszolásáról vagy a rekordok megdöntéséről szólt. Számunkra ez egy életfilozófia, az élet művészete, amely a testi edzettséget, az erős akaratot és a tiszta szellemet egyetlen harmonikus egységbe ötvözi 

– beszélt önmagukról Révész Angelika klubtitkár, aki kiemelte az alapító érdemeit is. – 

Engedjék meg, hogy megemlítsem azt az embert, aki nélkül az ipolysági sporttörténet ezen fejezete létre sem jött volna. Mélyen sajnáljuk, hogy olimpiai klubunk elnöke, Révész Ferenc ma nem lehet személyesen jelen. Bár fizikailag nincs velünk, szelleme és energiája ott van klubunk minden egyes sikerében. Ő volt az, aki e nemes gondolat megszületésénél bábáskodott. 

Sikeres tízpróbázóként, elhivatott testnevelőtanárként és edzőként teljes életfilozófiáját fektette ebbe a klubba. Elszántságának köszönhetően ma 20 év folyamatos tevékenységet értékelhetünk.”

Sportos expolgármester

Elismerésben részesültek a klubalapítók is. Bogdan István paralimpiai bronzérmes atléta a rengeteg országos bajnoki címével hosszúra nyúlt versenyzői pályafutása után a Szokolyi-klub jelzőlámpájaként végezte példaértékű munkáját. Egészségi állapota nem engedte meg, hogy megjelenjen. Napokkal később az élők sorából is távozott.

Lőwy János, Ipolyság volt polgármestere a sportélet határtalan támogatója. 

„A sport iránti szeretet, a tapasztalat, a szervezőképesség, amit belevittem, mind hozzájárult ahhoz, hogy adott lehetőségeken belül támogassam a Szokolyi-klub tevékenységét az olimpiai eszme terjesztésében 

– mondta lapunknak a volt városvezető, aki egykoron teniszezett, futballozott és jégkorongozott. – 

2006-ban a Magyar Olimpiai Bizottsággal tartott összejövetelen felvetettem az ötletet, hogy mi is alapítsunk olimpiai klubot. Révész Ferenc megragadta az alkalmat, s irányításával indultunk útnak. 

Húsz év munkája van mögöttünk, köszönhetően klubvezetőségünknek, Révészékkel, a klubelnök Ferenccel és nejével, Angelikával az élen. Nélkülük ez a csodálatos eredmény nem jöhetett volna létre. Büszke vagyok rá, hogy ebből kivehettem a részem, akárcsak arra, hogy családunkban is otthonra talál(t) a sport.”

Szívvel-lélekkel

Gáspár László asztaliteniszező paralimpiai bajnok, sportága kimagasló egyénisége, elismerések, sportdíjak tulajdonosa. Első lépéseitől bekapcsolódik a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub mindennapjaiba. 

„Szívemet, lelkemet, munkámat beleteszem. Rendezvényeket szerveztünk, mindenben ott vagyunk, ahol lehet. 

Az iskolaügyi osztályon dolgoztam a városházán, és 2006-ban felmerült, hogy szervezettebb formában, a klubélet keretében folytassuk addigi tevékenységünket. S mivel határ menti város vagyunk, legyünk összetartó, barátságot jelentő kapocs a szlovák és a magyar ötkarikás mozgalom között. Ezt tesszük húsz éve.”

Nem véletlen, hogy Szokolyi Alajos nevét vette fel az ipolysági olimpiai klub. A térség olyan nagy alakjáról van szó, aki sporttehetségén kívül emberi nagyságával is kitűnt. Ipolyságon levéltárosként dolgozott, s a kultúra, a művészet és a sport önzetlen mecénásának tartották. 

Azok után, hogy 1896-ban bronzéremért futott célba 100 méteren az első újkori olimpián, ahol ő viselte a legelső, vagyis az 1-es rajtszámot. A közeli Bernecebarátiban található sírja az ötkarikás mozgalmi emberek zarándokhelyévé vált. Ezúttal is lementek oda koszorúzni.