Már világbajnok is a deáki földmérő

A deáki földmérő Gyulán állhatott a dobogó tetejére a tavalyi történelmiíjász-világbajnokságon. 

Eger, Szilvásvárad...

Immár tízszeres szlovák, kétszeres magyar bajnok 3D íjászatban, egy alkalommal Csehországban és Lengyelországban is országos első lett. Nyilvánvaló, hogy merre húz a szíve, idén is ehhez igazítja versenynaptárát.

„Idén újra világbajnokság lesz Szilvásváradon, s oda készülök szeptember első hetében. Előtte azonban a héten Eger látja vendégül történelmi íjászatban a kontinensviadalt, amin szintén szeretnék részt venni 

– pillant az előtte álló hónapokra. – 

Keverem a rajtokat a szakágakban, de egyre jobban a történelmi íjászat kezd érdekelni. Érzékelem, hogy ez színesebb világ számomra, hangulata, környezete magával ragadó. 

Korábban nem adtam a külsőségekre, mert a történelmiben korhű ruházatba kell beöltözni. Nem tartottam ezt az íjászathoz tartozónak, most meg vonzóvá vált számomra. 

S ebben benne van a tavalyi gyulai vb hatása is. Számos nemzet indult, sokféleség jellemezte a célokat, nem csak vadászati számok voltak. De azért idén még talán zömmel a 3D versenyszámaiban fogok versenyezni.”

Képességei visszaigazolása

Lövőpályafutása legnagyobb sikerét mégis a történelmi íjászatban érte el. Ugyanis világbajnok más szakágban még egyszer sem volt.

„Egy évtizede próbáltam ki igazán először, amikor lőállásba álltam a 2016-os gyulai vb-n. Nem egyhangú, változatos a verseny, mert van benne 3D, céltáblás és ügyességi rész is 

– részletezi. – 

Előtte sokat 3D-ztünk, kimondottan nem is készültem a tavalyi világbajnokságra. S ez segíthetett, mert nem voltam annyira ráfeszülve, nem volt akkora bizonyítási kényszerem. Olyan állapotban kerültem, hogy nem bénított le semmi, egyszerűen jól éreztem magam valamennyi fordulóban. Lazábban vettem, mint mikor kimegyek a 3D-re, és nagyon meg akarom mutatni, hogy mit tudok, ami sokszor lebénít. 

Ismerem, milyen teljesítményre vagyok képes, s a vb-cím visszaigazolása volt annak, hogy mit tudok. Örültem, hogy idáig is eljutottam, éremmel a nyakamban átélhettem a győzelmi eufóriát, de Jónás Laci ezután is ugyanolyan ember maradt, mint korábban volt.”

Bronz a nemzetek versenyében

Ezzel még nem ért véget gyulai vb-remeklése, mert a zárónapon elindult három dél-szlovákiai magyar íjásztársával – a nagyfödémesi Lelkes Lászlóval, valamint a kisfaludi Mezzei házaspárral, Mónikával és Péterrel – a nemzetek csapatversenyében. Harmadikként bekerültek a hatos döntőbe, s ott meg is őrizték bronzérmet jelentő helyezésüket.

„Csapatársaim is nagyon jó íjászok, láttam esélyét annak, hogy a vb ráadásában valahogyan bekerülünk a legjobb hat négyes közé 

– avat be helyzetükbe. – 

És össze is jött, mert a magyarok és az olaszok mögé rangsorolva léptünk a döntőbe. Nekem ez nem volt újdonság, de társaimat jócskán kellett nyugtatgatni, hogy elviseljék a finálé terhét. Eszükbe juttattam, erre fogunk két évig, a következő vb-ig emlékezni. És lett is mire, mert megőriztük a harmadik helyünket.”

Csalódás a bajnokságon

Ősszel bajnoki címeinek gyarapításáért indult a rimaszombati országos bajnokságon, de kategóriájában csak hatodikként zárt, mert a verseny másnapjára szokatlanul viharos időjárást jeleztek, s a sportág jelenlevő honi vezérkara ennek veszélyességére hivatkozva lefújta a folytatást. Végeredmény lett az előző napi sorrendből.

„Csalódott voltam, mert a zárólövésekben éreztem még esélyt, fel is voltam tüzelve. Olyan is előfordult már, hogy nem dobogós helyről indulva másnap bajnok lettem. Ezúttal ezt az esélyt nem kaptam meg” 

– gondol keserű szájízzel a rimaszombati hétvégére.

Még nem hagyja abba

Mivel az íjászat nem korfüggő, még meg sem fordult a fejében, hogy abbahagyja.

„Ha betöltöm az 55-öt, indulhatok majd a veteránok között is. De ott nem szeretnék versenyezni. Ameddig fittnek érzem magam és egészségem engedi, maradok a felnőttek mezőnyében” 

– teszi hozzá határozottan Jónás László.