Indul a dél-szlovákiai roadshow

Idén is érdekes helycserének lehetünk szemtanúi. Ahogy a nyári hőség elűzi az embereket Szlovákia déli részéről, a túrázni vágyó hazai magyarok megjelennek a Tátrában, a szlovák pártok politikusai pedig hirtelen az ő otthonaikban kampányolnak. Matovič, Šimečka és Gröhling is lemerészkedik a szárazságnak kitett régiókba, azt bizonygatva, hogy az ő formációjuk hozza majd el nekünk a földi paradicsomot.

Mint egy beakadt bakelitlemez: két-három évente hallgatjuk a különböző pártoktól, hogy ők a magyar közösséget is képviselni hivatottak. Lesz itt autópálya Kassáig, komáromi elkerülő út, rimaszombati kórház, munkahelyek, sőt még a Beneš-dekrétumok is kikerülnek a jogrendből (újra?). Ám ahogy a magyar turista is otthagyja a vadregényes Tátrát, úgy feledkeznek meg ezekről az ígéretekről a szlovák pártok is a hatalomra kerülésük pillanatában. Ugyanis mindig akad egy északi autópálya-szakasz, amely fontosabb, mint az R7-es; Eperjes jobb választásnak tűnik a kórházépítésre; a fűtési szezon beálltával pedig az északi falvaknak van nagyobb szükségük a segítségre, így aránytalanul több pénzhez jutnak az adók visszaosztásakor.

Bárcsak létezne egy párt, amely valóban érti a magyar közösség előtt tornyosuló kihívásokat, a déli és keleti régiók gazdasági, valamint infrastrukturális elmaradottságát! Nos, a Magyar Szövetség korántsem tökéletes, a helyi struktúrák nem feltétlenül mozognak egy irányba az országos vezetéssel (lásd a korszakváltás elgáncsolását), egyes képviselőire pedig ráférne már a nyugdíj, de a közösség parlamenti képviseletére egyedül ez a formáció alkalmas. Ugyanis nem hagyja el a régiót, nem a rózsahegyi gazdasági kihívásokra tesz javaslatokat, nem a hiányzó zsolnai középiskolai helyekre keres megoldást.

Az sem politikai anekdota, hogy a déli és keleti országrészek csak akkor fejlődtek, amikor magyar párt volt kormányon. Az MKP és a Híd sem volt tökéletes, de a régió az ő parlamenti jelenlétük kézzelfogható következményeként tudott fellendülni.

Miért nem folytatódott a fejlesztési hullám? Mert messze nem mindegy, hogy ezeket az ügyeket egy nyolc-tíz tagú, szervezett frakció képviseli-e a parlamentben, vagy néhány, szlovák pártok listáján bejutó magyar nemzetiségű és/vagy magyarul is beszélő politikustól várnánk el ugyanezt. Az elmúlt ciklusok jól mutatták, miként működik a gyakorlatban a „fecskepolitika”. De most komolyan: mennyire életszerű az, hogy a kisebbségi törvény vagy a rimaszombati kórház miatt jól összefog majd az SaS és a Szlovákia mozgalom egy-egy magyar képviselője, csatlakozik hozzájuk egy smeres vagy hlasos honatya, és hárman-négyen szépen bealkudják a kormányprogramba a 63-as utat vagy a gömöri hidakat? Lehet, hogy ez kampányban egyeseknek még mindig nem hihetetlen, a szlovák parlamenti realitásban viszont továbbra is teljesen kivitelezhetetlen. S ezen a dél-szlovákiai roadshow mit sem változtat.

A szerző elnöki koordinátor a Magyar Szövetségben