Utókarácsonyi ajándékot vár Skaliczki

„Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne magunkat kvalifikálni az olimpiai selejtezőtornára”Reuters-felvételAz első félidő második felével vagyok leginkább megelégedve. Ekkor nyújtotta azt a csapat, amit előre elképzeltünk. A második játékrész – mind támadásban, mind védekezésben – nagyon gyengére sikeredett. A házigazda ellen a védőjátékunk működött komoly szinten. A Dunaújvárosban légióskodó Štochl nagyon sok kapusbravúrt mutatott be, mellyel jócskán megnehezítette a dolgunkat.

Milyen érzés volt az érsekújvári lelátóról Ria-ria-Hungáriát hallani?

Nagyon jó. Szívet melengető, mintha hájjal kenegették volna. Az pedig még inkább megörvendeztetett, hogy ezt a szurkoltást győzelemmel tudtuk meghálálni.

Nagyon fiatal kollektívával érkeztek a Karácsony-kupára. A címvédés a fontosabb, vagy inkább a tehetségek rutinszerzése, tétmeccsen való bevetése a lényegesebb?

Inkább az utóbbi, de címeres mezben a győzelem mindig nagyon fontos. Kerethirdetéskor majd azt is figyelembe veszzük, hogy kiélezett versenyhelyzetekben milyen teljesítményre képesek egyes játékosok, s az sem mellékes, hogy mennyi idő alatt tudják felvenni az összjáték ritmusát.

Ebből a fiatal gárdából hányan kaphatnak repülőjegyet a norvégiai Európa-bajnokságra?

A tizennyolcas keretbe úgy gondolom, hogy tíz-tizenkét főnek már biztos helye van, a maradék hat-nyolc helyért lehet küzdeni. Azt azonban megjegyezném, hogy ebben a csapatban több olyan 22-23 év körüli tehetség bontogatja szárnyait, akik már Norvégiában is meglepetést okozhatnak, vagy akár a világ élvonalába is berobbanhatnak.

Név szerint is megemlítené őket?

Nem szeretek sztárolni, a tehetség mindig utat tör magának. Átlövőposzton és a széleken is biztató, hogy jelenleg a bőség zavarával küszködünk, és hát a kapuban is voltak bravúrjaink.

A légiósok mikor kapcsolódnak be a felkészülésbe?

Az ünnepek között Gyöngyösön (értesüléseink szerint ez megtörtént – a szerkesztő megj.). Január másodikától pedig élesben indulunk: öt mérkőzéssel és elég sok utazással. A francia válogatott ellen egy oda-visszavágó, majd az Eb helyszínén egy Posten Cup elnevezésű négyes torna – a vendéglátó, a portugál, valamint az izlandi válogatott társaságában.

Mekkora a fegyelem a válogatott háza táján? Németh Andrásnak, a női nemzeti csapat szövetségi kapitányának nyilatkozatából ugyanis az szűrödött le, hogy Pálingerék öltözőjében enyhén szólva sincs minden rendben…

Nehéz manapság válogatott szinten a csapatkohéziót, a rendet és a fegyelmet fenntartani. Főleg azért, mivel különböző együttesekből érkeznek a játékosok, és minden egyes klub eltérő módon kezeli a kulcsjátékosait. Egy nagyobb célokért küzdő csapatban az alázatnak óriási szerepe van. Az edzőnek pedig mindig a sikerekkel van igaza. Ezzel tudja továbberősíteni a rendet, a morált. Az is fontos, hogy a játékosok milyen plusszt tudnak behozni ebbe a közös vállalkozásba. Az előttünk álló Eb is egy nagyon komoly vállalkozás, melyben csak őszintén és teljes erőbedobással tudunk dolgozni, s megfelelni az elvárásoknak.

A lányokhoz hasonlóan a fiúk is viszik magukkal a párjukat, hogy aztán egy esetleges megfigyelés alkalmával ne a mérkőzésre, hanem a kedvesükre koncentráljanak?

Hááát, nem tudom. Azért ez nálunk nem volt jellemző, hogy megjelennek a barátnők. Lehet, hogy kikapcsolódás gyanánt majd beiktatunk egy hasonló programot, de az a legjobb, mikor mindenki csak a saját feladatára koncentrál…

A magyar férfi kézilabda-válogatott egy nagyon nehéz feladat előtt áll. Az olimpiai selejtező érdekében a lehető legjobb helyen kellene végezni a norvégiai kontinentális tornán, ráadásul a csoport is irtózatosan erősnek tűnik az aktuális világbajnok németekkel, valamint az Eb-ezüstérmes spanyolokkal. Szépen magyarosan: fel lehet kötni a gatyát.

Nehéz dolgunk lesz, de két biztató emléket is fel tudunk idézni. Az egyik az athéni olimpia, melyen a legjobb négybe meneteltünk, ráadásul az elődöntőig hat meccsből ötöt nyertünk. Külön kiemelném a németek elleni fantasztikus győzelmet. A tavalyi világbajnokságon is megleptük a világot, hiszen magasabban jegyzett ellenfelek társaságában is megszereztük a csoportgyőzelmet. Más kérdés, hogy nem sikerült az olimpiai kvalifikációt jelentő első hét hely valamelyikén végeznünk. Ezekre a tapasztalatokra azonban lehet építkezni, kiindulási pontként mindenképp megfelelő.

Stílusosan élve Mission Impossible vagyis Lehetetelen küldetés vár a magyar férfiúkra, mivel ha ez előző olimpia negyedik helyezettje Pekingből sem szeretne hiányozni, akkor meg kell nyernie a kontinensviadalt vagy legalább a már kvalifikált válogatottak mögött kell végeznie.

Ez teljesen így van. Gyakorlatilag már csak két hely kiadó az olimpiára: az egyik az Európa-bajnokra vár, a másik helyre viszont többen is pályáznak, természetesen a házigazda norvégok is. Önmagáért beszél a már megfogalmazott lehetetlen küldetés, de egy a fontos: ez küldetés. Mindenki tudja, hogy ez egy lehetőség, és az adandó alkalmat meg kell ragadni. Be kell bizonyítanunk, hogy a válogatott ebből a helyzetből is képes eljutni az ötkarikás játékokra. Ennek a tudatnak kell annyi energiát mozgósítania, amivel kivitelezhető ez a küldetés.

Először matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, utána pedig a testnevelési karon is sikeresen lediplomázott. Milyen előnyt jelentenek a tanári tapasztalatok egy olyan sportágban, ahol pillanatok alatt változhat a játék képe és a csapat lelkiállapota?

Biztosan segítenek, de a csapat körül dolgozó stáb – edzők, egészégügyisek, pszihológus – is nagyban hozzájárul a minél hatékonyabb felkészítéshez. Fontos az egyéni bánásmód, de nem mehet a csapatkohézió kárára – e kettősségnek az összhangját kell mindig megtalálni. Más részről pedig a számtanból megtanultam, hogy a természet nyelve végsőfokon a matematika. Minden leképezhető a számok szintjére, és ugye a számok sohasem hazudnak. Mindenbe lehet hamisságokat csempészni, de amit a matematika mutat, az többnyire vegytiszta igazság. Én ebben hiszek. A mérkőzések statisztikai adatai, valamint az alapozás időeredményei nélkül nagyon nehéz lenne az optimális felkészülés.

Milyen karácsonyi ajándéknak örülne leginkább? Szomorkodna, ha csak egy hónapos késéssel kapná meg?

Védenceimtől szívesen fogadnám a Karácsony-kupa elsőségét (a beszélgetés még a csehek elleni meccs előtt készült – a szerző megj.), de leginkább egy utókarácsonyi ajándéknak örülnék. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne magunkat kvalifikálni az olimpiai selejtezőtornára, hiszen így megmaradna az esély, hogy zsinórban a második ötkarikás játékokon is képviselje magát a magyar férfi kézilabda.