Tartozásuk nincsen, víziójuk továbbra is van

Másfél éve Vareha Miklós leváltása után került a SABA élére. A tisztújító közgyűlésen négy évre választották meg elnöknek. Ötvennégy meghívott küldöttből huszonkilenc volt jelen, s mindenki önre szavazott. Várható volt ez az egyértelmű támogatottság?

Ellentáboromról annyit tudtam, hogy nem egyeztek meg semmiben, csak megpróbálták bojkottálni a közgyűlést, hogy határozatképtelen legyen. Ez nem sikerült nekik. Az a huszonkilenc küldött, aki eljött, engem támogatott.

Mivel győzte meg őket?

Ha rám szavaztak, ez azt jelenti, elégedettek a munkámmal, elégedettek a mozgalom irányvonalával. Megkérdezték: miért hiányzik egyik-másik klub? Erre annyit válaszoltam: mindenkit meghívtunk. Éppen azok a klubok hiányoztak, melyek a nem hivatalos fórumokon kritizálnak, nem is a sporttal törődnek, hanem az adminisztratív részével. Valójában én se értettem, miért nem jöttek el, mivel a közgyűlés a legmegfelelőbb fórum a kifogások és az esetleges kérdések felvetésére.

Tehát ellentábora is van a mozgalomban?

Igen. Amióta először megválasztottak elnöknek, ez azóta tartó folyamat. Tulajdonképpen a BC Dubnica, a BC Galanta és más klubok. Igyekeznek nem együttműködni, és inkább destruktív módon lehetetlenné tenni a szövetséget.

Még Galántán is van ellenzéke?

Igen. Vareha Mikit ők hozták a mozgalomba, elég komoly pozícióba kerültek, s mikor megtörtént a változás, azóta nem tudják ezt elviselni.

Ellenjelöltje is volt a választáson?

Hivatalosan nem volt. Hallottam egy pozsonyi jelöltről, végül nem lett belőle semmi.

Mikor elnök lett azt ígérte, hogy pénzt hoz a mozgalomba, csapatbajnokságot indít, és az volt a vágya, hogy legalább egy szlovákiai bokszoló kijusson a londoni olimpiára. Mi valósult meg ebből?

Amit felsorolt, az csak egy része volt céljaimnak. Akkoriban nagyon negatív volt a szövetség pénzügyi mérlege, elsősorban ezt kellett rendbe rakni. Belepumpáltunk a bokszba mintegy ötven-hetvenezer eurót, aminek nagy részét az adósságok törlesztése tette ki. A többi pénzből új projekteket indítottunk. Mi sem csináltunk mindent hibátlanul, tanultunk belőle, s ebből született az új, négyéves víziónk. Sportágunk költségvetését alapszintem akarjuk stabilizálni, ami azt jelenti, hogy megrendezzük az összes szlovákiai bajnokságot, a regionális versenyeket és a válogatottat is bizonyos mértékig kívánjuk támogatni. Két év alatt azt tapasztaltam: akármennyivel megnöveljük a költségvetést, a pénz mindig elfogy. Mivel azonban a világversenyekről nem hoztunk érmet, ezért keretek közé kellett szorítani a kiadásainkat. Ha jött volt egy érem, az már kiválthatta volna a fordulópont-effektust, és azt mondtam volna: mehetünk tovább százhúszezres költségvetéssel, amiből harminc-negyvenezer euró a válogatottra költhető. Ehelyett áttértünk egy nyolcvanezres költségvetésre, amiből nyolcezer, vagyis a tíz százaléka jut a válogatottra. De itt nincs megállás. Pénzt továbbra is hajszolunk. Úgy érzem, sikerült egy olyan finanszírozási kulcsot összehozni, ami a sporttevékenység és az adminisztratíva szempontjából is megfelel, ugyanakkor fejlődőképes. Jelenleg nincs semmilyen tartozásunk, víziónk és költségvetésünk viszont van.

Hallhatnánk róla valamit?

Három vagy négy csapattal mindenképpen elindul a csapatbajnokság, s tárgyalunk a csehekkel, hogy az extraliga után összehoznánk egy cseh– szlovák playoff-küzdelmet, amelyben az azonos helyen végző csapatok találkoznának, oda-vissza alapon. Az ötlet tetszett a cseheknek, úgy néz ki, idén megvalósul. Megválasztásom után először a válogatottal foglalkoztunk többet, nemzetközi mérkőzéseket szerveztünk a súlycsoportok legjobbjainak, miközben a második és harmadik vonal képviselői a szlovák ligában bokszolhattak. Tavaly sajnos nem jött össze a csapatbajnokság, mivel csak két, az elvárásoknak megfelelő klub jelentkezett. Maradt tehát a tornarendszer, melyben a csapatokat is értékeltük.

És hogy áll a bál Londonnal? Lehet még szlovákiai bokszoló idén az olimpiai ringben?

Nem úszott el minden esélyünk. Áprilisban lesz egy kvalifikációs torna Törökországban, ahol még van Európának szabad kvótája. Három öklöző: a 81 kilós Dirnfeld, a 60 kilós Vaňo és 56 kilós Zátorský készül fel a versenyre. Ezekben a súlycsoportokban még három hely kiadó földrészünknek. Ha ez sem sikerülne, akkor diplomáciai úton harcolok majd a világméretekben nyolc szabadkártyáért. Erre legalább százötven ország pályázhat, olyanok, melyeknek bunyósa nem jutott ki az olimpiára. Nem lesz könnyű dolgunk, de még mindig él a remény, hogy a nemzetközi szövetség elismeri az igyekezetünket, s legalább egy bokszolónk szabadkártyát kap.