Maric: „Elégedettek lehetünk”

A csapat helyezésével és a kerettel is elégedett, Szlovákiában pedig nem lepte meg semmi – inkább a vendégei lepődnek meg kellemesen, ha kimennek egy dunaszerdahelyi meccsre. Tomislav Maric vezetőedző értékelte lapunknak a DAC labdarúgóklub őszi idényét, kérdéseinket e-mailben tettük fel a már otthon tartózkodó németországi szakvezetőnek.

Mennyire elégedett a DAC játékával és eredményeivel az őszi szezonban?

Az elemzéseimben nemcsak az őszt, hanem az egész 2015-ös fejlődést veszem alapul. Elégedettek lehetünk. Az elmúlt idényben a kiesés ellen harcoltunk, most pedig az ötödik helyen állunk a Fortuna Ligában, pedig vannak csapatok, amelyeknek sokkal nagyobb a költségvetésük, mint a miénk. Természetesen voltak hiányosságok is, például a zsinórban négy nyeretlen szeptemberi meccs. De ez is a fejlődési folyamat része.

Melyik volt a csapat legjobb és a legkevésbé sikerült mérkőzése ön szerint?

Több jó meccset játszottunk, nem szeretnék egyet kiemelni közülük. Fel kell tenni azt a kérdést is: mit értékeljek? Volt, amikor jobban futballoztunk, máskor a harcosság dominált. A legrosszabb teljesítményünket Aranyosmaróton nyújtottuk, a 2:1-re elvesztett meccs első félidejében.

A DAC a bajnokságban az ötödik helyen áll, a kupában pedig ott van a legjobb nyolc között. Melyik lesz a prioritás tavasszal?

Mind a két sorozat egyformán fontos számunkra. Szeretnénk stabilizálni a teljesítményünket a bajnokságban, a kupában pedig minél messzebbre jutni.

A DAC remekül kezdte a szezont, hét meccsből csak egyet veszített el. Ezután azonban négy mérkőzésen csak egy pontot szerzett az együttes. Mi lehetett az oka ennek a teljesítményingadozásnak?

Ahogy mondtam is, a kudarcok is az egészséges fejlődéshez tartoznak. Nem szabad elfelejteni, hogy tavaly még a kiesés ellen harcoltunk. Nekem mint edzőnek kulcsfontosságú, hogyan tud a csapat megbirkózni a negatív szériákkal. Meg kell dicsérnem a fiúkat, hogy ebben a helyzetben sem törtek le, újra meg újra fel tudtak állni. Ez nagyszerű, és egy újabb lépés a helyes úton.

Ön szerint melyik volt az őszi idény legfontosabb meccse? A zsolnaiak elleni hazai győzelem, ami nagy lökést adott a csapatnak a nagyszombati Spartak és a pozsonyi Slovan otthonában elszenvedett vereségek után?

A zsolnaiak elleni győzelem fontos volt, mert egy nagy mérkőzést nyertünk meg, ráadásul nullára hoztuk. De számomra a senicai 3:2 még fontosabb volt. A szünetben 2:1-es vesztésre álltunk, aztán kiállítottak tőlünk egy játékost, mégis fordítani tudtunk, és 3:2-re nyertünk. A csapat óriási tartásról tett tanúbizonyságot, ezért ez a győzelem a fejlődési folyamat szempontjából is kulcsfontosságú.

A DAC legjobb góllövője Szarka Ákos, de a szurkolók gyakran kritizálják. Hogyan jellemezné Szarka szerepét az együttesben?

Ákos egy igazi topcsatár. Nagyon sokat segít nekünk az egész lényével, személyiségével – a pályán és azon kívül is. Amit nagyon szeretek benne, az az akaratereje, hogy mindig új dolgokat akar tanulni, és folyamatosan fejlődni akar. Biztos vagyok benne, hogy a fejlődése még nem ért véget, és még ennél is jobb lehet.

Kit tart még kulcsembereknek?

Egyértelmű, hogy a tapasztalt játékosaink nagyon fontosak számunkra. Ők alkotják a csapat gerincét, amelyre a pályán és azon kívül is támaszkodhatunk.

Ami a rúgott és a kapott gólokat illeti, a DAC-nak átlagos mutatói vannak, 19 meccsen 27 lőtt és 22 kapott gól. Miben szeretnének tavasszal még fejlődni?

Őszintén, ez a felvetés számomra kicsit negatívnak tűnik. A múlt szezonban a kiesés ellen harcoltunk, most pedig az ötödik helyen állunk, és jelentős fejlődésen mentünk keresztül. De a futballban semmit nem kapsz ingyen, csak a kemény munka vezet eredményre. Edzőként nyilván mindig fejlődni akarok. Elképesztően ambiciózus vagyok, mint tudják. Éppen ezért mindent megteszek azért, hogy lépésről lépésre fejlődjünk. De ez a folyamat nem megy végbe egy éjszaka alatt, türelmesnek kell lenni. Az a fontos, hogy jó úton járunk.

A védelem néhányszor buta hibákat vétett, és több gólt kaptak rögzített helyzetek után, Michalík olykor lassúnak tűnt. A senicai meccs alapján pedig úgy látszik, hogy Štepanovský és Brašeň hasznosabb lenne a középpályán. Tervez változtatni a védelmen?

Most ellent kell mondanom, és védelmembe kell vennem a fiúkat. A bajnokságban a harmadik legkevesebb gólt kaptuk. Nyilván kaptunk elkerülhető gólokat is, de összességében az egész csapat jól védekezett. Ami Štepanovskýt és Brašeňt illeti, hátvédeinknek nemcsak védekezésben, hanem támadásban is vannak feladataik. Mindkettővel elégedett vagyok. Ľubomír Michalík pedig abszolút kulcsjátékos, a tapasztalatai nagyon értékesek számunkra, mind a pályán, mind az öltözőben.

Vannak már konkrét tippjei, kikkel szeretné megerősíteni a keretet? Ha nem mondhat neveket, elárulja legalább a posztokat?

Erre még várnunk kell. Természetesen mindig nyitva tartjuk a szemünket, olyan játékosokat keresve, akik valóban erősítések lehetnek. De összességében elégedett vagyok a kerettel.

Mit gondol a fiatal futballistákról, Černákról, Mészárosról? Megvan bennük a potenciál, hogy idővel stabil kezdők legyenek?

Szerencsére a klubban van több tehetség. A mi felelősségünk, hogy fizikailag és pszichikailag is felkészítsük őket a Fortuna Liga színvonalára. Persze tudom, hogy egyeseknél ez nem megy túl gyorsan. Magam is voltam fiatal profi, és tudom, hogy ilyenkor az ember kicsit türelmetlen.

Egy éve él Szlovákiában – volt va-lami, ami meglepte vagy sokkolta?

Semmi sem sokkolt, nem is lepett meg. A német vendégeim vannak meglepve, amikor meglátogatnak, és kijönnek egy meccsre. A szlovák futballt sokan még ma is lebecsülik, bár nem értem, miért. Szlovákia kijutott az Európa-bajnokságra, és csak nézzük meg, milyen szoros párharcot vívtak az Európa Ligában a zsolnaiak a Bilbaóval. Ezek az eredmények magukért beszélnek.

Mit szeret a legjobban abban, hogy Dunaszerdahelyen edzősködhet?

Remélem, sok helyet hagyott ki ennek a válasznak! Ennek sok oka van. Az emberek a klubban, a csapat, a nagyszerű szurkolók – és az eszme, amelyet a klub követ. Világi Oszkárnak nagyon világos elképzelései vannak arról, hogyan fejleszthetjük az infrastruktúrát és a csapatot. Ezzel a vízióval teljes mértékben azonosulni tudok. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező években itt nagyon jó dolgok fognak történni, és nagy öröm számomra, hogy én is részese lehetek ennek a projektnek.

Milyen a kapcsolata a drukkerekkel? Beszélget velük, megállítják a városban?

Nagyon pozitív a viszonyom a szurkolókkal, gyakran váltunk pár szót. Nyitott ember vagyok, bárhol lehet velem spontán beszélgetni, az utcán is. Fantasztikus érzés azt látni, mennyire a szívükön viselik a drukkerek a klub sorsát, és mennyire szenvedélyesek. A szurkolótábor az alapja mindennek, amit itt csinálunk.

És a többi edzővel milyen a viszonya?

Teljesen professzionális, nyílt és korrekt. Sajnos, kevés lehetőség nyílik a kapcsolatok elmélyítésére. Ennek egyik oka, hogy amióta kineveztek, már több edzőcsere is történt a bajnokságban. Ezt nagyon sajnálatosnak tartom, szeretném, ha a kollégáim több bizalmat kapnának.

A DAC hazai stadionja mellett melyik létesítményt kedveli Szlovákiában?

Nagyon szeretem, ha otthon játszunk, a saját szurkolóink előtt. De általában véve azokat a létesítményeket szeretem, amelyek kimondottan futballstadionok. Ilyen például a nagymihályi stadion, kicsi, de nagyszerű az atmoszférája.

Hamarosan a dunaszerdahelyi DAC-arénát is felújítják. Miért fontos ez ön szerint?

Ennek sok oka van. Először is, a drukkereink megérdemlik a lehető legjobb stadiont. Másrészt a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú a jó infrastruktúra, vagyis modern stadion és optimális edzéslehetőségek. Ha egy klub nemzetközi porondra vágyik, akkor a stadionjának meg kell felelnie a követelményeknek. Nem utolsósorban egy új stadion jobb marketinglehetőségeket is jelent, így hosszú távon is előnyös befektetés lehet.

Milyen kívánságokkal várja az új évet?

Elsősorban egészséget kívánok magamnak, ez a legfontosabb. Együtt pedig szeretnénk tovább haladni a megkezdett úton, lépésről lépésre fejlődni, és olyan futballt mutatni a szurkolóinknak, amelyet nagyon élveznek.