Amikor a mentális egészség a legfontosabb

Ennek a négyrészes dokumentumfilm-sorozatnak az első két részét nézhetjük meg (július második felétől) a Netflixen, a következő két rész – melyek várhatóan a párizsi olimpia eseményeit is felölelik – ősszel kerül a streaminszolgáltató kínálatába. A Simone Biles visszatér című minisorozat készítői nem voltak könnyű helyzetben, hiszen olyan narratív szemszöget kellett választaniuk, amely – bármilyen végkimenetellel ér véget Biles számára a párizsi olimpia – minden esetben jól cseng majd ki.

Az ember ehhez képest úgy érzi, hogy a készítők egy kissé előre ittak a medve bőrére. A sorozat első két részének hangvitele egyértelműen azt sugallja, hogy ez a történet nem végződhet máshogy, mint sikerrel. A jóslat beigazolódott: Simone Biles három arannyal és egy ezüsttel tér haza éppen Párizsból.

Ez a végkimenetel azonban korántsem volt ennyire egyértelmű. Párizs végződhetett volna érem nélkül. Vagy épp sérüléssel, vagy olyan mentális-fizikai széteséssel, mint Tokió.

A dokumentumfilm azt követi nyomon, hogy minden idők legnagyobb amerikai tornásznője hogyan igyekszik túltenni magát a holtponton, amit a három évvel ezelőtti tokiói megmérettetés jelentett számára. Amikor könnyekkel küszködve intett búcsút a versenynek, amikor be kellett látnia: nem tud versenyezni, mert az agya és az izmai nem működnek szinkronban. Ahogy azt a filmben megszólaló szakértőtől halljuk, ilyesmi egy tornásszal általában egy háttérben húzódó trauma hatására történhet.

Simone Biles megfutamodott – mutogatnak rá ujjal a „hozzáértők” a tokiói hazatérést követően. Tokiót követően a tornásznőnek sok-sok dologgal kell megvívnia. A sportszereit elzárja egy szekrénybe, a háznak egy olyan sarkába, ahova ritkán jár. Van azonban olyan, amit nem tud elzárni maga elől: a tudatot, hogy gyerekként – számos más amerikai tornásznővel egyetemben – szexuálisan bántalmazta az amerikai válogatott gyógytornásza, Larry Nassar. Hogy ez a trauma, amelyet nem hevert ki, visszaütött, és hogy ez pont a legfontosabb megmérettetés percében történt.

Egy ilyen holtpont után vajon vissza tud-e, illetve vissza szeretne-e egyáltalán térni a sporthoz? Ebben Simone Biles két éven át egyébként egyáltalán nem volt biztos.

Mindemellett azzal a hihetetlen nyomással is meg kellett birkóznia, amit a média gyakorolt rá. Amely azért zúdult rá, mert Tokióban felvállalta: egy sportolónak foglalkoznia kell a saját mentális egészségével – és hogy ez még fontosabb vállalkozás, mint az érmek megszerzése.

Simone Biles ebből a szempontból óriási példakép a fiatal sportológenerációk számára, és ehhez joggal készített a Netflix sikerportrét.