Kilenc év a futás bűvkörében

MIRIÁK FERENC

Idén az országos bajnokságon az ifik között megnyerte a 2000 méteres akadályfutást (7:45,67), és harmadik lett három kilométeren (11:51,79), a junioroknál második helyen végzett 3000 méter akadályfutásban (12:51,14), és tagja volt klubja 4x400 méteren ezüstérmes váltójának, a felnőttek mezőnyében pedig a 3000 méteres akadályfutásban másodikként (12:51,63) ért célba. Vele beszélgettünk.

Miért a futás mellett döntött?

Előtte a fiúkkal futballoztam, sőt a diákcsapat edzéseit is látogattam. Az edzőm szerint is tehetséges voltam, de nagypapám, Kiss Lajos és a szüleim is úgy gondolták, futóként is eredményes lehetek. Ma már kijelenthetem: nagyon megtetszett ez a sportág. 2007 és 2011 között az Érsekújvári Atlétikai Klub versenyzője voltam, Rusznyák Lajos és Szák György edzők csiszolták tudásomat, készítettek fel a versenyekre.

Melyik eredményére a legbüszkébb?

A legkellemesebb emlékeim az akadályfutáshoz fűződnek. Idén ifjúsági bajnok lettem 2000 méteren, a juniorok és a felnőttek között meg másodikként értem célba 3000 méteren. Szintén az országos bajnokságon.

Hány edzése van hetente?

Naponta kettő, Martin Illéš az edzőm.

Szeret futni?

Szerintem hosszú távon nem lehet úgy sportolni, hogy valaki nem szereti azt, amit csinál. Korábban sok embertől megkaptam, hogy túl korán kezdtem el futni, hamar meg fogom unni. Azt hiszem, erre kellőképp rácáfoltam, hiszen már kilenc éve győzöm a heti öt-hat edzést.

Mire szokott verseny közben gondolni?

Futás közben egyszerűen kikapcsol az agy, és semmire sem fifigyel, még azt se mhalljuk, ha valaki kiabál és szurkol nekünk. Amikor a rajthoz állok, az jár a fejemben, hogy saját korlátaimat is legyőzzem. Úgy lépek oda, hogy sikerülnie kell! Minden a fejben dől el. Vagyis semmi sem lehetetlen, és soha nem szabad feladni! Ez a legfontosabb.

Volt már olyan, hogy abba szerette volna hagyni?

Egyelőre ez meg sem fordult a fejemben. Hála Istennek, elkerülnek a nagyobb sérülések.

Mi mindenről mond le a futásért?

Szabadidőm gyakorlatilag nincs, így kevesebbet tudok lenni a barátaimmal. Bulizni rendszerint nincs is alkalmam, de valamit valamiért. Reméljük, meglesz a jutalma a sok lemondásnak.

Céljairól mit árulna el?

Egyszer a világ- vagy Európa-bajnokságon szeretnék futni. Még rengeteget kell fejlődnöm, hogy odáig eljussak.

Meddig szeretné folytatni a futást?

Egyik napról a másikra nem tudnék lemondani róla, hisz hosszú évek óta minden egyes napomat ehhez igazítom. Persze a továbbtanulásom majd nagyban befolyásolja az edzéseimet. Addig akarok atletizálni, amíg nem érzem, hogy a csúcson vagyok. Akkor nyugodt szívvel hagyom majd abba.

Érzi, hogy nőnek az elvárások Bakó Barbarával szemben?

Folyamatosan emeljük a lécet, ha megvan egy bajnoki cím, akkor emelünk egyet, és a korosztályomat túllépő versenyeket célozzuk meg. Ettől olyan szép a sport, mindig van feljebb és feljebb, van miért küzdeni.