Isztambuli futball-láz

Hakan Sükürék sorsdöntő meccsre készülnek a nagy rivális Anglia ellen. Több évet töltött Törökországban: érezhető a fokozott feszültség a mérkőzést megelőző napokban is?

Természetesen, ilyenkor az egész ország a találkozóra készül, és mindenki biztosra veszi, hogy sikerül visszavágniuk az áprilisi angliai vereségért, ahol egy nagyon kemény meccsen kaptak ki. A médiának különösebben nem is kell szítania a hangulatot, az ország apraja-nagyja e nélkül is futball-lázban ég.

Az angoloknak a döntetlen is elég a csoportelsőséghez. Kiharcolják?

Szerintem nem. A törökök a világbajnoki bronzérem után eufóriás állapotban vannak, és bárkit képesek legyőzni. Kérdéses továbbá az is, hogy az angolok hogyan tudják majd pótolni Rio Ferdinandot. Véleményem szerint szoros mérkőzésen egygólos török győzelem születik majd.

A szurkolók ellenséges viszonya miatt az UEFA rizikós meccsnek minősítette a szombati párharcot. Amíg ott élt, tapasztalta a török-angol viszály megnyilvánulásait?ú

Ez egy történelmi ellentét a két nemzet között, ami a sport terén is érzékelhető. Az azonban biztos, hogy a párharc a pályán fog eldőlni, mivel a török hatóságok eddig mindent megtettek annak érdekében, hogy botránymentes mérkőzés legyen: a fokozott biztonsági intézkedések bevezetésétől egészen addig a sportdiplomáciai húzásig, hogy az UEFA a világ talán legjobb játékvezetőjét, az olasz Collinát jelölte ki erre a meccsre.

Mivel magyarázható a török futball előretörése?

Azzal, hogy minden szinten megfelelő körülményeket teremtettek a futball számára. Továbbá lemérhető a hatása annak is, hogy külföldi edzőket, elsősorban németeket hívtak klubcsapataikhoz, ráadásul az utóbbi években külföldi játékosok is érkeztek a török bajnokságba. Eközben egy olyan generáció nőtt fel, amelyik már más felfogásban futballozik. Elég megfigyelni az Internazionaléban futballozó Emre játékstílusát.

Együtteseivel, a Genclerbirligivel és a Rizesporral mind a négy török nagycsapatot (Galatasaray, Fenerbahce, Besiktas, Trabzonspor) legyőzte. Hogyan ünnepelnek a török szurkolók? Milyen a hangulat az ilyen találkozókon?

A török ember jellemzője, hogy rendkívül spontán módon juttatja kifejezésre érzelmeit. Emlékszem, amikor a Rizesporral megvertük a Trabzonsport, a szurkolók a vállukon vittek ki a stadionból, de közben örömükben pisztollyal is lövöldöztek. Egy európai ember számára olykor már túlzásnak is tűnhet mindez, de a törököknek egyszerűen ilyen a mentalitásuk. S ehhez jön még az, hogy Törökországban mindenki futballszerető, mert a foci jelenti számukra a szórakozást.