Hyballa: „Száz százalékig ragaszkodom a filozófiámhoz”

A Slovan elleni, 5:2-es DAC-győzelmet hozó rangadón egy „Rock” feliratú pólót viselt a kispadon – azért, hogy ezzel is emlékeztesse a játékosait, hogy rock and roll focit játsszanak?

Minden meccs előtt tartok egy taktikai és pszichológiai beszédet. Most ebben a pólóban mentem be a fiúkhoz, és először a rock and rollról beszéltem. Mutattam nekik két rövid videót erről a táncról. A másodikban a fiú feldobta a lányt a levegőbe, de a lány leesett! Bumm! Ez lett volna a figyelmeztetés, hogy figyeljünk oda a védekezésben Sporarra. A rock szó sziklát is jelent, úgyhogy a Sziklás-hegységről is mutattunk a csapatnak képeket, mert ez a meccs olyan, mint megmászni a Sziklás-hegységet, a Slovan a legjobb csapat a bajnokságban. De ha a Sziklás-hegységben butaságokat csinálsz, akkor lezuhansz. Az utolsó videó pedig a Rockyból volt egy részlet, Rocky, a bajnok, rengeteg pofont kap az ellenfelétől, de akkor is kitart – ez azt jelképezte, hogy teljesen a saját stílusunkat fogjuk játszani, még ha sokak szerint defenzívebb felfogásban is kellene fociznunk.

Gyakran szokott ilyen videókkal tarkított beszédeket tartani, vagy ez speciálisan a Slovan elleni derbire készült?

Nagyon sok metaforát használok, és a képeket is segítségül hívom. A csapatban nem mindenkinek százszázalékosak a nyelvi adottságai, ezért szükség van a képekre. Néhány játékosnak még nem olyan jó az angolja, de nekik is érteniük kell, miről van szó. Ha edzőként egy Rock feliratú pólóban tartod a meccs előtti beszédet, a játékosok azonnal érzik, hogy itt most valami történik. A rock and roll azt jelenti, hogy nyomjuk, nyomjuk, nyomjuk, de nem felejtkezünk meg Sporarról. Nálam minden meccsnek van egy fő motívuma. A jó edzők kiváló történetmesélők. Nem beszélhetek folyton a 4-3-3-ról, meg arról, hogy melyik játékosnak milyen konkrét feladatai vannak, ez unalmas. Minden nap látjuk egymást, minden nap a fociról beszélünk. Mindenki azt gondolja, fociedzőnek lenni nagyon szexi, de időnként egyhangú is. Volt egy év, amikor nem volt vezetőedzői állásom, akkor sok edzőkonferencián jártam, előadtam itt, edzést tartottam ott, mindig új közönség, új vendégek, új játékosok voltak körülöttem. De ha egy csapat mellett vagy, nap mint nap ugyanazokat az embereket látod, akkor nem szabad unalmassá válnod. Szerintem mellettem nem unatkoznak a játékosok. 

A szezon remekül kezdődött, a DAC továbbjutott a Cracovia ellen az EL-ben, a bajnokságban is két győzelemmel nyitottak. Aztán viszont jött az EL-kiesés az Atromitosszal szemben, majd három nyeretlen bajnoki. A Slovan legyőzése utáni sajtótájékoztatón azt mondta, fontos volt, hogy ebben az időszakban a csapat, az edzői stáb és a klubvezetés is higgadt maradt. Tényleg nem volt feszültség a kevésbé jó eredmények miatt?

Nyilván nem volt jó kedvünk. Utálok veszíteni, nem vagyok egy jó vesztes, de az elmúlt húsz évben megtanultam, hogy ez is a játék része. Bízom magamban. Egy-egy vereség után nagyon sokat gondolkozom azon, miért történt. Rosszul cseréltem, vagy nem volt jó a motivációs beszédem? Nagyon önkritikus vagyok. Az önszeretetet és az önpusztítást nem sok választja el egymástól, és én általában sokat marcangolom magam. Mit rontottam el, mit csinálhattam volna máshogy? Rengeteget gondolkozom ezen egyedül és az edzői stábbal is. Én először magamban keresem a hibát. Szóval nem voltam ellazult, de nem voltam kétségbeesett. A mérkőzések után mindig körbe állunk, akkor is mondok néhány szót a csapatnak. Ilyenkor is mindig higgadt voltam, ahogy a másnapi értékelés során is. Rámutattam a negatívumokra, de kiemeltem a pozitívumokat is. Mondjuk Nyitrán a félidőben hangos voltam, de nem negatív értelemben – érzelemdús voltam, erős, és a játékosok tudják rólam, hogy minden helyzetben mellettük állok. A szerediek ellen nem játszottunk jól, de a trencséniek és a nagymihályiak ellen nagyon sok minden jól működött, csak nem lett a helyzetekből gól.

Tájainkon viszont nem ritka, hogy három rossz eredmény után kirúgnak egy edzőt…

Ez Németországban is gyakran így van, de itt ez a kérdés fel sem merült. Sokat beszélgettünk Világi Oszkár tulajdonossal és Jan van Daele sportigazgatóval, mit is tehetnénk, kellene-e még valakit igazolni, vagy tartsunk-e valami csapatépítő programot… Én azt hangsúlyoztam, hogy száz százalékig a saját filozófiámat fogom követni, ragaszkodom ehhez. Több szurkoló írt nekem a közösségi médián keresztül, hogy védekezőbb felfogásban kellene játszanunk, aztán a Slovan ellen abszolút támadófocit játszottunk, és most meg mindenki azt mondja: „Na látjátok!” Megértem, hogy a szurkolókat az érzelmek vezérlik, de azt gondolom, az újságíróknak és az edzőknek a fejlődési folyamatot is látni kell. Ha egyszer azt érzem, hogy már nem tudok hatni a csapatra, magam fogok odamenni Oszkárhoz, de most ezek a játékosok tűzbe mennének értem, és én is tűzbe mennék értük. A kezdetek nem voltak ilyen egyszerűek, mert sok játékos távozott, akiket a fiaimnak tartottam, és új fiaim érkeztek. Viszont alig tudtunk edzeni, mert futószalagon jöttek a mérkőzések, meccs, meccs, meccs, stressz, stressz, stressz. A mi csapatunk pedig mindig olyan meccseket játszik, mintha Alfred Hitchcock rendezte volna őket. A Slovan ellen már kifújhattam magam a 80. percben, mert 5:2-re vezettünk, de ilyen mérkőzésünk nem sok volt.

Soha, egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy egy-egy meccsen mégis inkább a biztonságra kellene játszani?

Nem. A Bayern és a Dortmund ellen a legtöbb csapat catenacciót játszik. És a legtöbb csapat ki is kap tőlük. Láthattuk a Slovant Szalonikiben a PAOK elleni EL-selejtező visszavágóján. 5-3-2-t játszottak, öt játékos állt gyakorlatilag a gólvonalon, és ki is harcolták a továbbjutást, szóval mondhatnánk, hogy ez jó stratégia. De nem az én stratégiám, nem az én stílusom. Igaz, Nyitrán azt mondtam a félidőben, várjunk egy kicsit, hagyjuk a hazaiakat egy kicsit kinyílni, és majd aztán támadjunk, de nem vagyok catenaccio-edző. Ezt egyszer csináltam, még Hollandiában, amikor a NEC edzője voltam, és nem sült el jól.

A szezon előtt kicserélődött szinte a teljes védelem. Šatka, Koné és Huk távozása bizonyára egy kisebb sportdráma volt. Meglepetésként érte a távozásuk, vagy számított rá?

Az teljesen meglepett, hogy mind a hárman távoztak. Volt egy olyan sejtésem, hogy Ľubo Šatka el fog menni, mert igazán extravagáns futballista, tud a labdával is bánni, pontosan tudom, hogy Németországban vagy Hollandiában is érdekes játékos lenne. De Hukról és Konéról azt gondoltam, maradni fognak. Erre három nap alatt kiderült, hogy mind a három középső védő távozik, és akkor erre a posztra csak Beszkorovajnijjal számolhattunk. Rendesen megizzadtunk Jannal, hogy hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet. Viszont azóta mind a három új védőjátékoson, Kružliakon, Oravecen és Beszkorovajnijon is látni a fejlődést. Csakhogy közben megsérült Kalmár, néhány nappal később pedig Ronan. A fociban nehéz hosszú távra tervezni. A csapat viszont látta, hogy ekkor is higgadt maradtam, bizalmat szavaztam Veselovskýnak, Beszkónak, Oravecnek. Az a szeredi vereség talán az én hibám volt. Nagyon frusztrált voltam az Atromitosz elleni EL-selejtező-visszavágó után, nem a játékunk, hanem az eredmény miatt. Mérges voltam, szomorú, mert annyira közel volt a továbbjutás. A szeredi meccs után viszont azt mondtam magamnak: „Peter, ezt így nem lehet, harcolj, ne nyavalyogj, és dolgozz ezekért a srácokért ugyanazzal a tűzzel, mint tavaly!” A szeredi meccset én vesztettem el, és emiatt talán egy kicsit érzékenyebb is voltam a szurkolók és a sajtó reakcióira az új játékosokkal kapcsolatban, mert igazságtalannak éreztem a dolgot. Ahol heten ütnek valakit, én leszek a nyolcadik, aki közéjük áll, és leállítja őket. 

Ezért volt mérges, amikor a nagymihályiak ellen a drukkerek fütyülni kezdtek Beszkorovajnij egyik rossz megmozdulásánál?

Elismerem, van egy komoly gondunk, 14 hónapja erről beszélünk, hogy általában az ellenfél szerzi az első gólt. Amióta itt vagyok a DAC-ban, szerintem ez minimum 22-szer megtörtént. Nem értem, miért van ez. Az elmúlt hónapokban nagyon sok mindent megoldottam, de ezt a gondot egyelőre nem. De azt is tudom, hogy az új fiúk nem játszottak még ekkora tömegek előtt, Beszkorovajnij, Kružliak, Oravec fiatal játékosok, fejlődniük kell, Ramireznek az volt a második hazai meccse a kezdőben… Mindig elmondom, hogy a DAC-drukkerek a legjobbak Szlovákiában, ezt így is gondolom, de abban a pillanatban, amikor felhangzott a füttyszó, azt gondoltam, túl szigorúak a játékosokkal. Tudom, hogy a szurkolóknak joguk van fütyülni, de nekem is jogom van reagálni. Ez egy fiatal csapat, tényleg bébi fiúk, és én mindig meg fogom védeni őket. 

Az előző idény kulcsemberei közül Vida Kristopher szerepe kicsit megváltozott, és az új szezonban többször csak csereként lépett pályára. Nem szült ez konfliktust?

Ha valaki a kispadon ül, az sosem örül ennek. Ezért sem vagyok híve a túl nagy keretnek, mert ha túl sok a játékos, akkor sokan nem játszhatnak, és ez sok konfliktust jelent. Vida Krisszel nincs konfliktusom, mert igazi profi, és mindent kiad magából edzéseken. Edzőként mindig azon gondolkozom, egy-egy konkrét ellenfél ellen ki lehetne jó választás. Valamikor Čmelík, valamikor Taiwo tűnik jónak. A Slovan ellen Krisz mellett döntöttem, mert ő érti a legjobban a játékrendszerünket, a védekezési stílusunkat, a pressinget. És nyilván az edzések alapján is döntök, hogy ki milyen formában van. Az is előfordul, hogy ezzel akarok provokálni egy játékost, mert a csapatban konkurenciaharcnak kell lennie. Ezért is hoztuk ide Fábryt, mert Kalmárnak is szüksége van a konkurenciára. Kell, hogy az edzéseken is meglegyen ez a versengés. Talán ez a Slovannak a titka, ahol tényleg 20 top játékos van. Vida Krisz is tudja most, hogy ha nem rúgja be a helyzeteit, ahogy például Trenčínben, akkor ott van mögötte Taiwo, Čmelík, Divkovic, Sharani, szóval az edzéseken is nagyon oda kell tennie magát.

Az interjúkban és a közösségi médiában közzétett posztjaiban is nagyon nyíltan és őszintén nyilatkozik, a legutóbbi bejegyzésében részletesen taglalta a DAC felkészülését. Az edzők általában nem szoktak így kitárulkozni…

Azért csinálom ezt, mert úgy érzem, az edzők egyre kisebbek és kisebbek a foci világában, a játékosok és az ügynökök egyre befolyásosabbak. A sajtó azt ír, amit akar, és a nézők is elküldhetnek a fenébe. Tudom, hogy ez is része a munkámnak, és jól megfizetnek érte, de azt gondolom, nem mindig az a jó reakció, ha az ember nyugodt. Bizonyos helyzetekben erős vezetési stílus szükséges. Érdekel a politika és a történelem, és azt gondolom, hogy ha például Martin Luther King nem emelte volna fel a szavát a feketék elnyomása ellen, akkor lehet, hogy még mindig nem tehetnék be a lábukat a fehérek éttermeibe, és negyven évvel később Obama nem lehetett volna az Egyesült Államok elnöke. Vannak helyzetek, amikor szólni kell. Azt gondolom, jó viszonyom van a szurkolókkal, de ha valaki vitatkozni akar velem, akkor érvekkel kell jönnie, és nem csak annyival, hogy hülye vagy, mert kikaptunk a Trenčíntől. 

Hogy érzi, idén nehezebb dolga van, mint tavaly, mert nagyobbak az elvárások?

Ha az elmúlt szezonban 63 pontot szereztünk, logikus, hogy idén 64-et akarunk szerezni. Másrészt jelenleg 18 mezőnyjátékossal készülök, közülük három utánpótláskorú. Sok jó játékos elment, sok jó új játékos érkezett, és Kalmár Zsolti is maradt, ami egy nagyszerű dolog, erőt mutató cselekedet volt a menedzsment részéről. A fociban bármi megtörténhet: kikaptunk a szerediektől, és legyőztük a Slovant. Remélem, most kezdődik egy jó sorozat, de ezért nagyon keményen kell dolgoznunk.