Hová vágódott Geoffrey Hurst labdája?

Anglia 1963. október 26-án ünnepelte a modern futball megszületésének 100. évfordulóját. Természetes hát, hogy a FIFA a szigetországnak ítélte a VIII. világbajnokság rendezési jogát. A nemzetközi szövetség így köszöntötte a labdarúgás nagy napját – három esztendővel a születésnapi centenárium után. Az angliai futballfesztivál már jóval a kezdőrúgás előtt útnak indult. A váratlan nyitányért egy jó fantáziájú úr felelős, aki hirtelen vb-tizenegynek képzelte magát és minden teketória nélkül elemelte a Rimet Kupát egy kiállítás vitrinjéből, ahol közszemlére tettékk. A vitrin ott maradt üresen, Anglia népe pedig tele riadalommal. Aztán előkerült. De nem a Scotland Yard okos és ügyes emberei találták el, hanem egy kutya. A nyughatatlan Pickles. Méghozzá egy kert földjében, jó mélyen elásva. A derék eb gazdáját megjutalmazták, a kupa visszatért a vitrinbe, a nyugalom az angol szívekbe. Kezdődhetett a Nagy Játék.

Magyarország legyőzte Brazíliát! Az év gólját Farkas, az év második gólját Bene lőtte Gilmar hálójába. Csak ámult az ember, hogy a kétszeres világbajnokot milyen könnyen leseperték a pályáról. A mesés Pelé példátlan karrierjének tetején a brazil válogatott nem volt egyéb, mint Pelé és még tíz ember. Pelét gyorsan lemészárolták a futball korteslegényei (emlékeznek rá, ahogyan a portugál Morais gusztustalanul agyonrúgdosta, és bal lábára sántikálva lebicegett a pályáról?), a maradék tíz játékos egy része túlságosan fiatal, a másik része pedig túlságosan öreg volt a dicsőséghez. A világbajnokság sztárját úgy hívták, hogy Albert Flórián, de a döntőt az angol és a nyugatnémet válogatott játszotta. Addig azonban történt egy és más.

Például a magyar-brazil meccsen. „A magyar válogatott az utóbbi 15 év legjobb játékával visszaállította az európai labdarúgás tekintélyét – írta a párizsi L Equipe szerkesztője. – Most már nyugodtan hazautazhatunk, ennél jobb futballt ezen a vb-n úgysem láthatunk...”A csodálatosan játszó Albert vezérletével a magyarok már a 3. percben vezetést szereztek: Bene átcselezte Altairt és Henriquét, elfektette a kifutó Gilmart, elhúzta a labdát a keresztező Bellini mellett, s közelről a hálóba gurított. Tostao egyenlített, de Bene átadásából Farkas óriási bombagólt lőtt, majd a Bene felvágásáért megítélt büntetőt Mészöly értékesítette. A magyar válogatott az angolok elleni 6:3 és 7:1, a svájci vb-n elért két 4:2 (Brazília, Uruguay) csúcsain járt. Minden futballszépség bemutatásra került azon a liverpooli estén. ĺme a közremű-ködők – Magyarország: Gelei–Káposzta, Mátrai, Mészöly, Szepesi– Mathesz, Sipos–Bene, Albert, Farkas, Rákosi. Brazília: Gilmar–D. Santos, Bellini, Altair, P. Henrique– Gerson, Lima–Garrincha, Alcindo, Tostao, Jairzinho.

Baróti Lajos mester védenceinek dicsősége azonban nem tartott sokáig, mert a portugálok ellen kapushibából (Szentmihályi) elvesztett találkozó (1:3) után a negyeddöntőben újabb balszerencsés mérkőzésen (Gelei két gyermeteg gólt kapott, Rákosi és társai viszont öt méterről sem tudtak a hálóba találni) 2:1-es vereséget szenvedett a szovjet együttestől. Ördögien peches meccs volt...

Július 30-án délután 15 órakor a legendás Wembley-stadionban 85 ezer angol és 15 ezer német várta a finálét. Óriási iram, hatalmas küzdelem, ütközetekkel tarkított harc – így jellemezhetnénk röviden a játékot. A hosszabbításban mutatkozott meg igazán a két csapat kitűnő erőnléte. Nagyra becsülték ezt főleg a dél-amerikaiak. A szépségre való törekvés, a finomságok csillogtatása tizedrangú kérdés volt. Ahol mindkét fél körömszakadtáig harcol a győzelemért, ott más adja meg a futball szépségét. A németek 30 másodperccel a rendes játékidő letelte előtt egyenlítettek. A hosz-szabbításban mintha még fokozódott volna az amúgy is gyilkos iram. Aztán jött a kritikus pillanat: Hurst labdája a felső lécről a gólvonal mögé vágódott. Mögé? Valóban? A televízió ezerszer visszajátszotta az esetet, lassított felvételek készültek róla, fotók százai jártak kézről kézre. Nincs német, aki azt állítaná, hogy a labda teljes terjedelmével bent volt. Nincs angol, aki azt állítaná, nem volt bent. A lényeg: egy svájci játékvezetőnek is ez volt a véleménye, miután megkérdezte Bahramov szovjet partjelzőjét. Aztán Hurst belőtte a negyediket és vilácsúcsot állított fel: vb-döntőben eddig senkinek sem sikerült három találatot elérnie!

A VIII. világbajnoki döntő: ANGLIA–NSZK 4:2 (1:1, 2:2) – hosszabbítás után. London, 100 ezer néző. Játékvezető: Dienst (svájci). Góllövők: Haller (12), Hurst (18), Peters (78), Weber (90), Hurst (101), Hurst (120). ANGLIA: Banks–Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson– Stiles, B. Charlton, Peters–Ball, Hunt, Hurst. NSZK: Tilkowski– Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger–Beckenbauer, Overath–Haller, Seeler, Held, Emmerich.