Hatalmas DVSC-fölény

Bogdanovics (balról) szerzett vezetést a Lokinaknb1.hu-felvételGellei Imre vezetőedző szerint az év végére elfogyott Zalaegerszeg lendülete. Ezzel csak egyetérteni lehet, mert a debreceni vasutasok gyorsvonatként rohanhattak volna át a vendégeken, ha a kéttucatnyi helyzetükből nem minden tizediket rúgták volna be. A második és a harmadik helyezett rangadóján felbillent a pálya.

Ködös időben, meglehetősen rossz látási viszonyok között került sor az őszi bajnoki szakasz utolsó előtti találkozójára. Az első játékrész hatalmas debreceni fölényt hozott, az ismert közhellyel élve: csak egy csapat volt a pályán.

A Loki már a 6. percben vezetést szerezhetett volna, miután Sebők Vilmos kis híján gólpasszt adott Igor Bogdanovicsnak. A zalaegerszegiek volt válogatott védője haza akarta adni a labdát, de az éppen Bogdanovics elé került, aki már csak Bardival állt szemben, azonban az egerszegi kapus bravúrral szögletre tolta a csatár ballábas lövését. Öt perccel később aztán már Bardi is tehetetlen volt. Ekkor ismét Bogdanovics volt az, aki jó labdát kapott Sándor Tamástól a jobbösszekötő helyén, csinált két testcselt, majd ballal, 14 méterről kilőtte a hosszú sarkot (1:0).

A következő percekben az ismét jól játszó Sándor Tamás növelhette volna lábbal és fejjel is a debreceni előnyt, ám valami mindig hiányzott a gólhoz. Nem úgy az a 33. percben, amikor Halmosi a 16-os bal felső sarka magasságából, szabadrúgásból meredeken középre rúgta a labdát, amely a berobbanó védők és támadók, valamint Bardi kapus orra előtt érintés nélkül került a kapu jobb oldalába (2:0). Az első játékrészben a Zalaegerszegnek szinte nem is volt olyan akciója, amelyre érdemes volna emlékezni, a Loki viszont végigtámadta a negyvenöt percet. Supka Attila csapata a széleken rendszeresen szétzilálta a vendégek védelmét, a beadások pedig rendszeresen eljutottak a címzettekhez.

A szünet után sem változott a mérkőzés képe, a Debrecen nagy kedvvel játszó futballistái egymás után, szinte percről percre alakították ki a helyzeteiket a Zalaegerszeg kapuja előtt. A debreceni játékosok fele föliratkozhatott volna a mérkőzés gólszerzőinek listájára, ha pontosabb, jobban összpontosít. A teljesség igénye nélkül: Bogdanovics, Dombi, Kerekes, Halmosi és Sándor egyenként is akár többször bevehették volna Bardi kapuját, de nem használták ki a helyzeteiket.

A másik oldalon Csernyánszki akár függőágyat feszíthetett volna ki a két kapufa közé, és kirakhatta volna a „Ne zavarj!” feliratú táblát. Ez persze azért nem teljesen igaz: a 70. percben Szamosi szabadrúgása, a 73-dikban Waltner sokat ígérő helyzete miatt izgulhatott a hazai portás, de egyik szituációban sem kellett közbeavatkoznia.

Összefoglalásul megállapítható, hogy a szezon nagy részében erőn felül teljesítő, súlyos anyagi gondoktól terhelt Zalaegerszeg alárendelt szerepet játszott Debrecenben, míg a hazaiak ezúttal remek napot fogtak ki – ez csupán a helyzetkihasználásukon nem látszott meg. (ns)

MESTERMÉRLEG

SUPKA ATTILA (DVSC): „Gólarányt javíthattunk volna, de kihagytuk a helyzeteinket, így maradt a 2:0. A játékosaimra most ráfér egy alapos pihenő, megdolgoztak érte.”

GELLEI IMRE (ZTE): „Büszke vagyok arra, hogy dobogón telel a csapat, mert a bajnokság végére ezer sebből véreztünk. Példátlan sérülési hullám sújtott bennünket, remélem, télen minden szempontból rendezni tudjuk a sorainkat.” (nb1.hu)