Fernyák István válogatott birkózót

Sajnos, az év eleje óta szinte állandóan sérüléssel és betegséggel bajlódom. Januárban a Magas-Tátrában edzőtáboroztunk, s eltört a bokacsontom. ĺgy az országos szabadfogású bajnokságot begipszelt lábbal csak a lelátóról figyelhettem. A hónap elején Lengyelországban versenyeztem, elég jól ment a birkózás, simán jutottam a döntőbe. Ott azonban meglátszott a kényszerpihenő, két perc után elfáradtam, s orosz ellenfelem könnyen nyert. Két hete influenzával küszködöm, mivel nem vagyok tökéletesen felkészülve, úgy döntöttem, hogy nem utazok a soron következő fehéroroszországi viadalra, s valószínűleg a májusi, rigai Európa-bajnokságot is kihagyom. Hiszen annak nincs értelme, hogy csak a szenvedjek a szőnyegen. Már mostantól minden erőmmel a szeptemberi minszki világbajnokságra összpontosítok, ugyanis az első tíz helyezett biztosítja helyét az athéni olimpián. Ha ott nem sikerülne kivívnom az ötkarikás részvétel jogát, akkor még két selejtezőn javíthatok. Egyébként huszonkilenc évesen egyre többet kell fogyasztanom a 66 kilósok közé, átlagsúlyom 74 kg, ebből a versenyek előtt mindig legalább nyolcat kell leadnom. (sz. z.)