Félelmetes bandaháború

Kinyíltak a kapuk és megindult a félelmetes emberáradatfradidrukker.hu-felvétel „Takarodjatok, szemét b...i hazaárulók” – sikítja egy harminc-negyven év közötti hirtelenszőke nő háromnegyed órával azután, hogy a Ferencváros elbukta a bajnokságot. A klubház előtti kapu hűlt helyén ordibál, lába alatt a keresztléc megmaradt darabja. Egyik kezében ötéves forma kisgyerek, másikban cigaretta, vérében alighanem tetemes mennyiségű alkohol. Bár mellette szinte mindenkinek üveges a tekintete, kinek könnytől, kinek mástól. Nem messze tőle magába roskadva hangosan zokog egy fiatal srác, barátja vállvetve hiába vigasztalja. „Hol a csapatunk, hol a csapatunk?” – skandálja a több ezres tömeg. A „bátrabbak” a kordon rácsait rázzák, mint akik megérezték a vér szagát. Teli borosüveg repül a biztonságiak felé, talán nem talál el senkit, reméli az ember. A pályán rengetegen fekszenek a fűben az eget kémlelve, cigarettát szíva, a másik kapunál néhány kisgyerek pénztárszalaggal rohangászik, mintha idilli majális volna. Sokan akadnak, akik nincsenek tisztában, mit művelnek, csak a fölbőszült tömeg agresszióját erősítik, és kiabálnak, köpködnek és lökdösődnek. Ekkor merészkednek elő rejtekükből ugyanis a játékosok, a székház emeleti teraszáról néznek alá. Lipcsei Péter szótlanul, kifejezéstelen arccal támasztja állát, mellette Gera Zoltán és a többiek, köztük Alekszandar Jovics, aki nem úszta meg pofon nélkül az öltözőfolyosóig tartó harmincméteres sprintet a meccs lefújása után. Senki nem szól, de látva az eszementeket, mit is mondhatnának. „Ha ennyit tudtok, takarodjatok!” – hallatszik sokfelől, egyesek a „műbrazil” Leandrót, mások a „jugoszláv vagy cseh, vagy honnan a francból való...” Marek Penksát, megint mások Jovicsot küldik melegebb égtájakra, jóllehet, ebben az országban sehol sem forróbb a hangulat ezekben a percekben. Már sörösdobozok repülnek a futballisták irányában. A tömeg elindul a székház melletti lelátóra, az már a profibbaknak akár köpőtávnak is megfelel.

Hirtelen százával kezdenek menekülni az emberek, „Megindultak a rendőrök!”, hallatszik. Mint kiderül, vaklárma, ám éppen elég ahhoz, hogy lányok és fiatalok megrémüljenek, s tucatjával induljanak a kijárat felé. Marad a kordonnál így is több száz „Fradi-drukker”! ĺgy, idézőjelben, nem sokkal később megérkezik tudniillik „a” Fradi-drukker. A „Hypós” néven elhíresült fiatalember kemény pitbullként járőrözik a kordon előtt, jobb lábára sántít, bal karja bekötve. „Mit képzeltek magatokról, barmok?! Saját játékosaitokat ütitek, hát milyen emberek vagytok?!” – rekedten kiáltja, néhányan hátrálni kezdenek. Hypós kiszámíthatatlan, vélik. A vezér két kézzel lökdösi arrébb a népet, s a tömeg lassan elindul. Épp időben jönnek a rohamosztagosok: nekik már csak az utómunka marad.

A rendőrség tizennégy szurkolót állított elő a mérkőzés után, közülük 11-et őrizetbe vett.

A Ferencváros nyilvános levélben kért bocsánatot a vendégek vezetőedzőjétől és mindazoktól a debreceni labdarúgóktól, akik fizikai bántalmazást szenvedtek. A klub vezetősége hangsúlyozta: akik rátámadtak a játékosokra, azoknak semmi közük a zöld-fehérekhez.

Debreceni halálfélelem

A debreceni labdarúgók gyakorlatilag az életüket mentették az őrjöngő tömeg elől az Üllői úton. – A bronzérem feletti örömünket teljesen beárnyékolta a meccs utáni botrány – mondta Dombi Tibor. – Pályafutásom során először halálfélelmem volt a lefújást követően, pedig játszottam már néhány éles mérkőzést. Böőr Zoltán a lelátóról figyelte az emberi mivoltukból kivetkőzött huligánok elől menekülő csapattársait: – Nagyon sajnálom a fiúkat, mert egy futballpályán az életüket kellett menteniük azután, hogy becsületes küzdelemben pontot szereztek. A mérkőzés közben Jovicstól alattomos pofont kapó Bernáth Csaba is osztja társai véleményét: – Remélem, mindenki elnyeri a méltó büntetését, aki pénteken olyat tett, aminek semmi köze a labdarúgáshoz. (MTI)