Danka Barteková Szocsiba nem visz puskát

BŐD TITANILLA

Londonban beválasztották a NOB sportolói bizottságába, de az eredmények megóvása miatt csak néhány hónappal később iktatták be. Hogyan telt az első éve a NOB képviselőjeként?

A tavalyi év amolyan próbaév volt számomra, nekem is látnom kellett, hogyan tudom összeegyeztetni a NOB-beli kötelezettségeimet a versenysporttal. Szerintem elég jól sikerült. A sporteredményeim talán nem voltak annyira jók, mint sokan várták tőlem, de sportdiplomataként szerintem minden elvárásnak megfeleltem, mindenhol ott voltam, ahol ott kellett lennem, és mindenki elégedett volt a munkámmal. A legközelebbi feladatom a szocsi téli olimpiai játékokon lesz, s egyre inkább hajlok arra, hogy az idei, nankingi ifjúsági olimpián is ott leszek.

Ugyanannyi időt tudott szánni az edzésekre, mint korábban?

Mivel nem értem el olyan kiemelkedő eredményeket, mint az olimpiai szezonban, legjobb eredményem egy Eb-3. hely volt, sokan ezt azzal magyarázták, hogy nincs annyi időm edzeni, és kicsit elhanyagoltam a lövészetet, mert sportdiplomataként megszaporodtak a kötelességeim. Csakhogy ez egyáltalán nem így volt. Az edzéseken 4500-zal több töltényt lőttem ki, mint egy évvel korábban, egyáltalán nem kíméltem magam, és már decemberben elkezdtem készülni az új idényre. Azt gondolom, a tavalyi szezonom sokkal rosszabb is lehetett volna. Több versenyzőtársam is megerősítette, hogy egy olimpiai éremszerzést követő szezonban automatikusan csökken az ember motivációja. Szerintem nekem még elég jól sikerült szinten tartanom magam, nagy kedvem van lőni, nagy kedvem van győzni.

Sportdiplomataként részt vett a NOB Buenos Aires-i kongresszusán is, ahol kijelölték a 2020-as nyári játékok színhelyét.

Igen, s mivel onnan utaztam tovább a világbajnokságra, a NOB-nak komoly fejtörést okoztam, mert a fegyveremmel érkeztem. Már a repülőjegyek elintézése sem volt egyszerű, de amikor megérkeztem a Buenos Aires-i szállodámba, amelyet képletesen szólva százezer biztonsági őr őrzött, és megmutattam a bejáratnál a puskámat, a biztonságiak főnöke csak a fejét fogta, hogy ezt nem gondolom komolyan. De tényleg nem lehetett másképp megoldani, mert a kongresszus nem sokkal a vb előtt volt. Remélem, idén már nem lesznek ilyen helyzetek.

Amilyen biztonsági intézkedések övezik a szocsi téli olimpiát, oda be sem engednék puskával!

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a fegyveremet átíratom az edzőm nevére, és ő fogja elvinni Katarba. Szocsiból ugyanis elugrok néhány napra Katarba, az idény első versenyére, s aztán visszatérek a téli olimpiára. Az első héten csak tárgyalni fogok, illetve én is viszem egy szakaszon a fáklyát, aztán a megnyitót követően elrepülök hat napra Katarba, aztán nyolc napot még ismét Szocsiban töltök.

Mi lesz a feladata Szocsiban?

Amellett, hogy részt veszek az üléseken, a választóhelyiségben fogok állni, és igyekszem meggyőzni a sportolókat, hogy szavazzanak a sportolói bizottság tagjaira. Most a másik oldalról tapasztalom meg azt, amit Londonban jelöltként átéltem.

Az olimpiai szezonban is részt fog venni a NOB munkájában?

Nem, akkor felmentenek a kötelezettségek alól, ezt már én is előre jeleztem. Két, még jelenleg is aktív sportoló van a bizottságban, s mindkettőnkre tekintettel vannak. 2016. január 1-jén ki fogom kapcsolni a telefonomat, és csak az olimpiai felkészülésre koncentrálok.

A 2013-as idénytől új szabályokat vezettek be a sportlövészetben, a selejtező után a döntőbe került legjobb hat versenyző a nulláról indul, és a kétfordulós döntőben a két legjobb lőhet az aranyért, az utánuk következő két versenyző pedig a bronzért. A szabályokat felemásan fogadták a versenyzők, ezért az idény végén újból változtattak rajtuk.

A lebonyolítási rend érvényben marad, de azért történtek apró, de hasznos változások. Trapban és skeetben a döntőben most már a selejtező első helyezettje kezdheti a lövést. Eddig ő volt az utolsó, amivel rajta volt a legnagyobb nyomás, most azonban már legalább ennyi előnye lesz a selejtező győztesének.

Elégedett ezzel a változtatással, vagy máson is lehetett volna javítani?

Legalább ennyi, én ennek is örülök. Tudom, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akarata ez a lebonyolítási rend, ezért nagy változtatásokra nem volt lehetőség. A sportlövők nem igazán szeretik ezt a versenyformátumot, de ezt a nemzetközi szövetség illetékesei is tudatosítják. Azáltal, hogy a selejtező győztese elveszíti az előnyét a döntőben, azok a lövők kerülnek hátrányba, akik folyamatosan jó teljesítményt nyújtanak. A döntő most többé-kevésbé lutri. A skeet fináléjában 16 agyaggalambot kell eltalálnunk, a traplövőknek 15-öt, ez nagyon kevés ahhoz, hogy fair eredmény szülessen, hogy minimalizáljuk a véletlen szerepét. Elég egy megingás, és elúszik az érem, még ha valaki az egész versenyen nyújtott teljesítménye alapján meg is érdemelné.

Mennyire hiányzik a szlovák sportlövészetnek egy rendes lőtér?

Az edzéskörülményeink megfelelőek, tudunk működni, de nagyon sajnálom, hogy nincs olyan létesítmény, ahol nemzetközi versenyt rendezhetnénk, s ahol a nézők is megismerkedhetnének egy kicsit a sportágunkkal. A széles nyilvánosság nem sokat tud a lövészetről, négyévente az olimpia alkalmával kell magyaráznunk, mik is a szabályok, hogyan lövünk, mivel lövünk, mire célzunk, és mi az egésznek a lényege. Vannak tervek, hogy épül egy nemzeti lőtér, így bízom benne, hogy a közeljövőben nálunk is lehetnek nemzetközi versenyek, és népszerűbbé válhat a sportág. A víziszlalomosoknak ott van Dunacsún, és több ezer ember jár a versenyeikre.