Két hőse is volt a dubnicai szlovák atlétikai bajnokság szombati versenynapján a női 3000 m-es akadályfutásnak.
Csúcsjavításra készül a cseh bajnokságon
Korábban hosszú távon, utcai és terepviadalokon szokott kitűn-ni. Mi csalogatta az akadályok és a vizesárok világába?
Edzőm, Dušan Štancel ötlete volt. Azt mondta: jó elrugaszkodásom révén lenne esélyem. Szombat reggel még én se tudtam, hogy elindulok-e. Külön nem gyakoroltam a számot. Csak közvetlenül a verseny előtt ismerkedtem az akadályokkal, magasságukkal, az átugrási technika titkaival.
A kétszeres csúcstartó, Lovrantová azt nyilatkozta, hogy a csapat Európa Kupa előtt senki sem akarta elvállalni ezt a számot. Önt is megszólította a szövetség illetékese?
Nem. De akkor még nem is gondoltam arra, hogy egyszer kipróbálom. Pedig a három kilométeres síkfutásban tíz másodperccel jobb az egyéni csúcsom, mint Lovrantováé.
Szemtanúk szerint sima Lovrantová-sikert ígért a dubnicai verseny lefolyása, amikor a célegyenesben váratlan hajrába kezdett. Akkor döbbent rá, hogy nyerhet is?
Többen bekiabáltak, hogy próbáljam meg. Féltem a versenytől, nem mertem nagyobb iramban futni. Az utolsó körre összpontosítottam, s akkor jöttem rá, hogy van még elég erőm. Sajnos, már későn kezdtem hajrázni. Ha öt méterrel tovább futunk, akkor első vagyok.
Lovrantová a bajnoki címért és a csúcsért elvitte a dupla, azaz tíz-ezer koronás pénzdíjat, a második helyért csak háromezer jutott, pedig alig volt különbség kettejük között. Bosszantja ez a dolog?
A pénzkülönbség kevésbé, mint az, hogy a csúcs ellenfelem neve mellé kerül a krónikákba, pedig a réginél én is jobbat futottam. Ezért elhatároztam, túlszárnyalom a 11:32,30 perces időt. Szombaton Ostraván elindulok a cseh bajnokságon, s edzőm szerint akár tíz másodperccel is javíthatnék a jelenlegi rekordon.
Csak nem rándul át véglegesen a 3000 méteres akadályfutásra?
Aligha, hisz évente csak két-három verseny van ebben a számban, nekem az kevés. Egyelőre csak a csúcskísérlet érdekel. Majd a három és öt kilométeres síkfutásban akarok javulni.
Múlt hét óta okleveles atlétaedző. Befejezi a futást?
Nem. Az edzősködésből nálunk nem lehet megélni.
Akkor igaz lehet, amit hallottam, hogy rövidesen gyarapítani akarja a tengerentúlon sportoló szlovákiai versenyzők táborát. Hova készül?
Augusztusban barátommal az USA-ba utazunk. Montana állam egyik kisebb egyetemére készülök, egy, esetleg két évre. Tanulni és versenyezni. Csak az a baj, hogy leendő edzőm nyolcszázas futóként számol velem.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.