Csak tiszta szívből

Horváth István, a somorjai birkózóklub vezetőedzője hatéves korában került kapcsolatba a férfias sportággal. A nagypakai fiúcska két évig ismerkedett a társakkal, szőnyeggel, fogásokkal. „Már az első versenyeimen tapasztaltam, hogy kemény munka nélkül aligha lehetek eredményes.” 1988-ban a fiatalabb serdülők korosztályában bronzérmet szerzett a szlovák bajnokságon. Ekkor figyeltek fel tehetségére a pozsonyi Dunajplavba szakvezetői. „Hloška és Gerbóc úr felügyeletével immár kétfázisú edzéseket végeztem, sokat fejlődtem. Ennek is köszönhetően meghívtak a kadettválogatottba. A címeres mezben szerzett tapasztalatot soha senki nem vehette el tőlem“ – mesélt a kezdetekről az edző, aki négy év kihagyás után, 1995-ben tért vissza anyaegyesületéhez, a felnőttek 100 kilós súlycsoportjában képviselte a somorjai színeket. 1997-ben harmadosztályú edzői képesítést szerzett, a Nyársik Lajos vezette helyi klubban a fiatal tehetségekkel foglalkozott. „Azóta háromszor oszlott fel, s négyszer alakult újjá a helyi birkózóklub. A legutóbbi újrakezdésnél, tavaly októberben is közreműködtem, remélem most már nem lesz újabb kényszerpihenő. A birkózást csak teljes erőbedobással, tiszta szívből lehet űzni. Aki erre nem képes, az inkább másfelé orientálódjon“ – fogalmazta meg hitvallását az immár másodosztályú edzői képesítésű sportember. Négy esztendővel ezelőtt fő szerepet vállalt a klub nemzetközi tornája, a Polgármester-kupa megszervezésében. „Nagy örömömre szolgál, hogy a minap, új felállásban is tovább folytatódott a versenysorozat. Az új érában a lányoknál már két országos bajnokunk (Ábrahám Annamária, Cvinger Mónika), a fiúknál eddig egy bronzérmesünk (Hinterschuster Szabolcs) is van“– sorolta legkiemelkedőbb eredményeket Horváth István, akinek a munkáját a legifjabbaknál tüsténkedő Fodor László segíti. „A fiúk és lányok sokszor megtapasztalják: a birkózás a strapa, a fájdalmak és a nehézségek egyvelege. Még a legnagyobb tehetség is csak a lemondásból, izzadtságból kovácsolhat érmet”. (ái)