Cardiff és London között

Szlovákia legjobb sportolói, edzői és sportvezetői között a pozsonyi díjátadó gálán volt egy kakukktojás is. Nem mintha ő nem lett volna sportoló, vagy nem tartozna a legjobbak közé, mindez teljes mértékben vonatkozik rá is, csak éppen nem Szlovákiában látta meg a napvilágot. Akiről szó van, az a négyszeres Európa- és kétszeres világbajnok, a 110 m-es gátfutás világcsúcstartója, a cardiffi születésű Collin Jackson.

Az egykori kiváló atlétát érte az a megtiszteltetés, hogy átadhatta Szlovákia legjobb sportolójának járó díjat. (Vagy Elena Kaliská lehet büszke, hogy Collin Jacksontól vehette át a trófeát?) Jackson elmondta, hogy az olimpián, ahol a BBC munkatársaként volt jelen, figyelemmel követte a kajak-kenu versenyeket, hisz ez a sportág a szigetországban is nagy népszerűségnek örvend.

A sportolói pályafutását másfél éve, 2003 márciusában befejező atléta az újságíróknak bevallotta, hogy nem bánta meg döntését. „Tizennyolc év az élsportban nagyon hosszú idő, elfáradtam. Ki szerettem volna próbálni valami mást is, amire eddig nem volt lehetőségem, például síelni. Minden egyes nap érdekesebb most, hogy befejeztem az aktív pályafutásomat, mint azelőtt volt: díjkiosztó gálákra járok, a televízióban dolgozom, szinte az autópályán élek Cardiff és London között.” – magyarázta Collin Jackson visszavonulásának okait.

S hogy miért nem maradt a sportvilágban tevékeny? „Ahhoz, hogy valaki jó edző legyen, szüksége van bizonyos ösztönökre. Attól, hogy valaki eredményes sportoló volt, még nem biztos, hogy szakvezetőként is megállja majd a helyét és fordítva: nem kell sikeres sportmúlttal rendelkezni ahhoz, hogy valakiből kitűnő tréner legyen. Jó példa erre az én edzőm, aki aktív pályafutása során nem ért el kimagasló eredményt, de egy világcsúcstartó gátfutót nevelt belőlem.” (up)