Az aranykor vége – jövőre kényszerszünet várható az NHL-ben

Rajtra kész az NHL, de vannak nem éppen szívderítő mutatók is. A 30 csapat az előző szezonban összesen 300 millió dollárnyi adósságot halmozott fel, és erre, valamint az „elszaladt” bérekre hivatkozva szeretnék a klubvezetők a 2004. szeptember 15-én lejáró, a játékosokkal kötött kollektív szerződés megreformálását. Ha nem sikerül addig megállapodni, akkor egy év múlva nem indul be a bajnokság, akár csak 1994-ben, amikor is fél évnyi kényszerszünet volt az NHL-ben.

A játékosoknak meg kell becsülniük a most kezdődő szezont, mert jövő szeptemberben lejár a játékosszakszervezet (NHLPA) és a klubelnökök közti kollektív szer-ződés, és egyelőre senki sem sejti, hogyan tovább, vagyis hogy mikor – egy hét, egy hónap, esetleg egy év múlva – folytatódik majd a legrangosabb hokibajnokság.

Mint ahogy az sem tudható, hogyan is fog kinézni az NHL a várható hosszadalmas és kemény tárgyalássorozatok után. Valószínűsíthető azonban, hogy a játékosok számára vége az aranykornak, amikor a fizetési összegek a csillagos égig emelkedtek. Az NHL – és ez az egyetlen bizonyosság, amely a jelen állás szerint kijelenthető – gazdasági válságban van.

Hogyan történhetett mindez? A hokisták keresete az utóbbi években egyszerűen gyorsabban nőtt, mint a klubtulajdonosok bevétele. ĺgy történhet meg az, hogy például Dominik Hašek a 2003/2004-es szezonban egymaga többet keres majd, mint az Ottawa Senators egész csapata tíz évvel ezelőtt. A tinédzserkorú tehetségek még jégre sem lépnek, de már többszörös milliomosok. Egy átlagos játékos évi keresete az NHL-ben 1 790 000 dollár, a legjobbaké pedig meghaladja a tízmilliót.

„Az NHL zsákutcába jutott, és új gazdasági rendszerre van szüksége” – figyelmeztet Gary Bettman, a liga első számú vezetője. A The Wall Street Journal információi is a Bettman által mondottakat támasztják alá: a klubok kétharmada ráfizetéssel zárta a tavalyi évadot, és a veszteség meghaladja a 300 millió dollárt, ami 35 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Az ok? A klubtulajdonosok a bevételek 76 százalékát a bérek kifizetésére fordítják, míg a többi tengerentúli profi bajnokságban az ilyen jellegű kiadás 10-15 százalékkal alacsonyabb összeget jelent.

A tulajdonosok most már bánják, hogy 1995 januárjában – 103 nap szünet után – a bajnokság folytatása érdekében ráálltak a játékosokat képviselő szakszervezetek bérezési ajánlatára. Most már aligha követnek el hasonló öngyilkos hibát. A tárgyalások során a klubok várhatóan megpróbálják elérni, hogy meg legyen szabva a fizetésekre fordított összeg felső határa, s ez ne léphesse túl mondjuk a 35 millió dollárt. Ezzel persze nem értenek egyet a játékosok, így pedig nehezen születik majd meg az egyezség. „Az ilyesmivel nem érthetünk egyet. Már figyelmeztettem a játékosokat arra, hogy készüljenek fel egy esetleges hosszabb szünetre. Lehet, hogy egy évig sem lesznek meccsek, de a szünet akár tovább, két-három évig is tarthat” – nyilatkozta Bob Goodenow, az NHLPA vezetője.

A játékosok nem fogadják el azt az érvelését, miszerint a klubok anyagi helyzete rossz, és ezért nekik kellene szerényebb követelésekkel előállniuk. „Az anyagi helyzetre sok tényező van hatással, úgyhogy nem kell mindent a fizetéseinkre fogni. Vagy talán mi tehetünk arról, hogy az amerikai dollár erősebb, mint a kanadai, hogy a kisebb városok – mint például Pittsburgh és Buffalo – klubjai kisebb piacon mozognak?” – méltatlankodnak a játékosok.

„A helyzet nem túl rózsás – ismeri be Keith Tkachuk, a St. Louis Blues harmincegy esztendős tapasztalt csatára. – Ráadásul mindez leginkább a szurkolókat fogja érinteni. Nem szeretném, hogy a bajnokság szüneteltetésére sor kerüljön, de egyelőre minden jel arra mutat, hogy ezzel a forgatókönyvvel számolnunk kell.” (t, ú)