A klubhűség mintaképe

Ezzel a klub örökranglistáján a harmadik helyre lépett elő, csak a hatvanas évek felejthetetlen sztárja, Gianni Rivera (501) és a legendás Franco Baresi előzi meg (532). Az előbbit várhatóan már a ma esti, a Juventusszal vívott rangadón befogja.

Maldini kezdettől fogva piros-fekete mezben kergeti a labdát. Alig 16 évesen mutatkozott be az olasz élvonalban. Remek edzők egyengették az útját (többek között Liedholm és Sacchi); elmondása szerint a legtöbbet Fabio Capellónak köszönhet, vezetése alatt az ifjúsági csapatban nagyon sokat fejlődött. Teljesítményére hamarosan felfigyeltek a válogatott szakvezetői, 20 évesen húzta először magára a címeres mezt. Azóta csak sérülés miatt hiányzott a nemzeti tizenegyből. Összesen 126 alkalommal szerepelt a válogatottban.

Már a kilencvenes vb-n remekelt, nagy érdeme van a bronzérem kivívásában. Négy évvel később a döntőig meneteltek, ott csupán tizenegyesekkel maradtak alul a brazilokkal szemben. A legjobban az 1998-as franciaországi kudarc fáj neki, hiszen akkor édesapja volt a szövetségi kapitány; a negyeddöntőben ismét büntetőpárbajt követően kaptak ki a házigazdáktól . Tavaly az ecuadori Moreno bíró hathatós segítségével elvéreztek a dél-koreaiakkal szemben. Úgy tűnt, a 2000-es Eb döntője után csapatkapitányként magasba emelheti a győztes trófeát, ám végül 2:1-re kikaptak a franciáktól.

Klubcsapatával is rengeteg sikert ért el, háromszoros BEK-győztes, két ízben a Világ Kupát nyert gárda tagja, emellett öt olasz bajnoki címmel büszkélkedhet.

A rendkívül sportszerű, kiválóan helyezkedő védő mellett nagyon nehéz a csatárok élete. Annak ellenére, hogy gyorsasága valamelyest megkopott, legtöbbször nem sok vizet zavar az őrizetére bízott támadó. Jól fejel, a pontrúgásoknál rendre előrejön, a válogatottban nyolcszor talált a hálóba. Még mindig az itáliai szurkolók egyik üdvöskéjének számít, a hölgyek bolondulnak érte. Most is rengeteg szerelmes levelet kap, hódolóit az sem zavarja, hogy időközben megnősült. Felesége egy venezuelai származású topmodell.

Jól érzi magát Milánóban, nem csoda, hogy a kecsegtető ajánlatok ellenére sosem törte a fejét mezcserén. Persze az sem mellékes, hogy van mit a tejbe aprítania. Köztudott, Olaszországban jól keresnek a focisták, ő ráadásul reklámemberként is megállja a helyét. A Versace, az Opel és a Nike termékeit propagálja, persze nem aprópénzért.

Kiegyensúlyozott teljesítménye alapján megérdemelte volna, hogy a múltban elnyerje a legjobb Európában játszó labdarúgónak járó Aranylabdát. „Az újságírók a csatárokat és a karmestereket részesítik előnyben. Rólunk, hátvédekről rendre megfeledkeznek, már lemondtam az elsőségről. A legnagyobb egyéni elismerésnek azt tartom, hogy kilencvenhétben a World Soccer ankétján a világ második legjobb futballistája lettem.”

A klasszis védő a héten kijelentette: esze ágában sincs befejezni eredményes pályafutását, még legalább két évig az élvonalban szeretne futballozni. „Hogy utána mi lesz, azt még én sem tudom. Egy biztos, nem akarok edzősködni...”