A gútai Tóth Nikolettet motiválja, hogy Elek Gáborral dolgozhat

Nyáron igazolt az Alba Fehérvártól az NB I újoncához. Meglepte valami, miután megérkezett Esztergomba?

Amikor megkerestek az esztergomiak, vázoltak nekem egy remek tervet, amit most, hogy már itt vagyok, látom, hogy minden téren meg is valósítanak. Így nem mondanám, hogy bármi is meglepett volna. A csapaton belül is nagyon jó, családias a közeg, szerintem ezeknek a dolgoknak tudható be a jó szezonrajt is. Biztos lesznek majd hullámvölgyek, de nincs kétségem afelől, hogy ilyen körülmények között és ilyen hangulatban jól, a tervek szerint fogjuk zárni a bajnokságot.

Milyen a közös munka Elek Gáborral, aki szigorú edző hírében áll?

Többnyire valóban szigorú, de néha azért ő is viccesre veszi a figurát. Ez is egy újabb titka lehet annak, ahol most tartunk. Amikor kell, megkapjuk a letolást is, de a dicséretek sem maradnak el sem az edzéseken, sem a mérkőzéseken vagy azok után. Sokan vagyunk fiatalok a csapatban, és úgy gondolom, hogy nagyon motiválólag hat ránk, hogy vele dolgozhatunk. 

Érzem magamon, hogy milyen nagy hatással ván rám a közös munka, a mérkőzés előtti monológjai vagy az, hogy mindig tudja, mit kell mondani, legyen az jó vagy rossz.

Említette, hogy túlnyomórészt fiatalok alkotják a csapatot, de milyen szerepe van a három rutinos játékosnak, Szucsánszki Zitának, Kisfaludy Anettnek és Kovács Anettnek?

Zizi abszolút megtalálta az arany középutat, hiszen elsősorban játékos, de az erőnléti edző feladatait is ellátja. Változatosak az edzései és nagyon jól fel van építve a heti programunk. Már most teljesen profi ezen a téren is, pedig ezt a szakmát még csak most kezdte élesben. A pályán pedig abszolút vezéregyéniségeink mindhárman. Még mikor a Fehérvárnál játszottam, több éven keresztül csak fiatalokból állt a csapat, és most már látom, hogy nem volt egy vezér közöttünk, aki a nehéz szituációkon átlendít, vagy egy-egy mondatot úgy szúr oda, hogy az hatással legyen ránk, mikor kell. Ők viszont ezt itt megteszik.

Herczeg Lilivel a juniorválogatottból már ismerték egymást. Milyen a közös munka a kapustársával és Alena Abramovics kapusedzővel?

Lilivel nagyon jól kijövünk most is, de ez korábban is így volt. Két nagyon különböző kapus vagyunk, ő alacsonyabb és gyorsabb, én pedig nagyobb termetű vagyok és más stílusban is védek. Így kiegészítjük egymást, bármelyikünk is száll be a meccsbe, megvan az egyensúly és hozzátesszük, amit tudunk. Lénával nagyon szeretek együtt dolgozni. Már az első hetekben sok hiányosságomra rávilágított, amin folyamatosan dolgozom, és biztos vagyok benne, hogy minden téren fejlődni fogok. 

Ami az edzéseket illeti, talán mennyiségre kevesebb, mint az előző csapatomnál, de sokkal tartalmasabbak és intenzívebbek a gyakorlások.

Ki lett mondva, hogy Herczeg Lili az első számú kapus? Eddig ugyanis rendre ő kezdett a mérkőzéseken, de ön is mindig lehetőséget kapott.

Ez jelenleg valóban így van, de nincs kimondva, hogy övé az első pozíció. Adva van előttem is a lehetőség. Amennyi játékpercet kapok, azt próbálom maximálisan kihasználni és bízom benne, hogy előbb-utóbb ebben is meglesz a már említett egyensúly köztünk, és mindketten sokat segítünk majd a csapatnak.

A közelmúltban lejátszott, Győr elleni mérkőzésen több időt tölthetett a kapuban. Hogyan érezte magát a nevelőklubja ellen?

Mikor lejöttem a pályáról, nem éreztem túl jól magam, hiszen rengeteg lövést kaptam és azok között számomra elvesztek a védéseim. Ellenben a lányok és Gábor is mondta, hogy jó voltam. Jól éreztem magam a pályán, de lehetne jobb is. Figyelek arra, hogy amit megbeszélünk az edzéseken, azt tudjam teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy először a kötelezőket fogjam meg, és aztán jöhetnek a bravúrok. Ez kisebb-nagyobb sikerrel megvalósult, de ezen és a koncentrációmon kell leginkább javítani, ha többet szeretnék játszani.

Ez után jött a Ferencváros elleni rangadó, ami Elek Gábornak volt különleges. Más volt a hozzáállása, mint az előző meccseken?

Éreztük rajta, hogy ez számára egy igazán különleges találkozó, hiszen korábban ő is azt mondta, hogy nem szeretné, hogy a Fradi ellen kelljen játszania. Győrben beleszaladtunk egy nagy pofonba, és éppen ennek volt köszönhető az akkori jó játékunk. Nyilván mindkettő vereség papírforma volt, de az ETO ellen nem akartunk 23 góllal kikapni. Elbeszélgettünk Gáborral, ami segített. A Fradi ellen az itthoni katlanunkban játszottunk, felszabadultak voltunk és ennek az eredménye volt, hogy csak négy góllal kaptunk ki. 

A szurkolóinkat kiemelném, nagyon szeretik itt a kézilabdát, fél óra alatt elkapkodják a jegyeket. Ez mindenkinek pluszmotivációt jelent.

Közben volt még egy vereség a kupában a Fehérvár ellen, majd pedig most a bajnokságban is a volt klubjával találkoztak, és ekkor már nyertek.

Ez már nekem lesz mindig is különleges, hiszen ott lettem NB I-es játékos. Sokat köszönhetek az edzőknek, Tatai Péter kapusedzőnek is. Nagyon jó volt ott játszani. Bár először kevésbé, hiszen kikaptunk, de utána javítottunk. Minden ott lévő emberre szép emlékekkel gondolok vissza. A kupát nyilván nem így terveztük, de utólag azt mondom, talán jobb, hogy akkor kaptunk ki. Gábor már a szezon előtt és aztán a jó kezdés után is azt mondta, hogy az fogja megmutatni az erőnket, ha ki tudunk jönni egy ilyen gödörből.

Gondolták a szezon előtt, hogy ennyire jól tudnak majd rajtolni?

Ennyire jó kezdésre azért mi sem számítottunk. Nyáron nagyon sok munkát beleraktunk, és egy új csapatot építettünk fel. A Debrecen elleni győzelem volt az, amikor az önbizalmunk is megnőtt és az a siker nagy motivációt adott minden játékosnak. Gábor viszont azonnal azt mondta, hogy ez nem ér semmit, ha nem nyerünk legközelebb a Vasas ellen. Ez az, amire utaltam, hogy mindig tudja, mit kell mondani.

Változott a cél ezek után?

Nem, a bennmaradást tűztük ki magunknak a szezon előtt és ezt most is tartjuk. 

Nagyon hosszú még a bajnokság. Szeretnénk nemcsak csapat, hanem igazi család lenni. Meccsről meccsre szeretnénk haladni, és lépésről lépésre fejlődni egészen a szezon végéig.