Sérülése miatt visszavonul a junior világbajnok dunaszerdahelyi irányító

„Régóta vannak problémáim a vállammal. A Zwickauba érkezésem előtt megműtöttek, és rengeteg gyógyszert szedtem. 

Megpróbáltam mindent, hogy kézilabdázhassak, de egyszerűen nem megy tovább, 

már nem tudok ilyen szinten játszani” - idézte az MTI a Freie Presse-nek nyilatkozó 25 éves irányítót.

A cikkből kiderült, hogy Lakatos hónapokig küzdött a visszatérésért, szeptember 14. után március 19-én ismét tagja volt a német élvonalbeli BSV Sachsen Zwickau meccskeretének, de nem tudott pályára lépni. Mint mondta, a válla már nem olyan, mint a sérülése előtt, de a hétköznapokban jól működik, és ezt nem akarja veszélyeztetni.

Dunaszerdahelyen kezdett

Az irányító 2015-ben ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, 2018-ban pedig junior világbajnok lett a magyar válogatottal. A felnőtteknél 2018 óta 16 mérkőzésen 18 gólt szerzett, ott volt a 2018-as és a 2020-as Európa-bajnokságon is. A dunaszerdahelyi születésű játékos a helyi ŠK Talentben kezdett kézilabdázni, majd a Győr, a Mosonmagyaróvár, a Vác, a norvég Byasen és a Siófok színeiben is játszott, Zwickauba 2023-ban igazolt.

Lapunknak egy korábbi interjúban elmondta, hogy harmadikos korában szeretett bele a kézilabdába és akkoriban még a kapuban is megfordult. „Egy nyárasdi jótékonysági mérkőzésen tetszett meg a játék, ahol a Győr játszott a vágsellyeiekkel. 

Olyan odaadással néztem a meccset, hogy az a körülöttem ülőknek is feltűnt. 

Először mezőnyben játszottam, de az még nem is volt kézilabda, csak bedobták a labdát közénk, és mindenki ment, amerre látott. Amikor viszont jöttek a szivacskézilabda-meccsek, akkor Kántor Kati edzőnőm a labdaérzékem miatt beállított a kapuba. Győrben egy tornán vette észre Róth Kálmán bá, hogy én irányítom a csapatot a kapuból és mondta, hogy vegyenek ki onnan. Örülök neki, hogy kikerültem, mindig is mezőnyben akartam játszani” – emlékezett a kezdetekre Lakatos.

A sportág közelében marad

„A kézilabda a szerelmem és az életem. Most szeretnék másfajta kapcsolatot találni vele, hogy hű maradjak a sportághoz. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt itt, Zwickauban megtehetem” – idézte a német lap a játékost, aki az utóbbi években fel-feltűnt a dunaszerdahelyi HC DAC mérkőzésein is, amely első klubjából jött létre.

Norman Rentsch, a Zwickau vezetőedzője elmondta, hogy Lakatos egyrészt segédedzőként marad az első csapat mellett, másrészt a fiatalokkal foglalkozik, hiszen pszichológus-hallgatóként, és erőnléti edzői végzettségével azon a területen is sokat segíthet.

„Hihetetlen támogatást kaptam a klubtól, főleg Normantól, aki meglátta bennem a potenciált és az értéket, amit így én is felismertem, és hiszek magamban. A pályafutásom befejezése miatti szomorúság bizonyos értelemben mindig megmarad, de igyekszem pozitív energiává alakítani. Nem szeretném azt mondani, hogy az én történetem szomorú, hiszen most is boldog vagyok és teljesnek érzem magamat. Játékosként mindig segíteni akartam a csapatomat a pályán, mostantól a pályán kívülről teszem ugyanezt” – fogalmazott Lakatos.

Világbajnokként vonul vissza

A már említett junior világbajnokság döntője több szempontból is emlékezetesen alakult az irányító számára. 

„Volt egy csúnya ütközésem. Nem jellemző rám, hogy csak úgy lent maradok, mindig inkább rám kell szólni, ha már látszik, hogy fáj valamim, hogy jöjjek le… De itt rögtön éreztem, hogy az egyik fogam elvesztettem. 

Mentővel bevittek a kórházba, és ott egy kis tévén láttam, hogy nyertünk. Elkezdtem sírni, a barátom, aki jött velem, meg is ijedt… 

De megnyugtattam, hogy az örömkönny volt! Azóta sajnos volt már könnyem a fájdalom miatt is, egy fogam ugyanis kiesett, kettő pedig letört” – árulta el akkor a részleteket az Új Szónak a játékos, aki csapatkapitányként nem tudta átvenni a döntő után a vb-trófeát, de ez miatt sem volt szomorú, hiszen így vagy úgy, de világbajnokként zárta a tornát.