Változtatni a „papucskultúrán”!

Mikor pályázatot írtak ki a városi művelődési központ igazgatói helyére, úgy éreztem, elég élettapasztalatom van, és nincs mit veszítenem. Boldog vagyok, hogy így döntöttem. Szeretem a kihívásokat, az új feladatokat, a megmérettetést. Nincs mitől félnem, hiszen csupa kreatív, tehetséges emberrel vagyok körülvéve.

Egész életében nagy szerepet játszott a kultúra…

Gyermekkoromtól gyakori szereplője voltam a különféle rendezvényeknek. Első helyezett lettem a komáromi Jókai Napokon, szavaltam, konferáltam, néptánccsoportban és irodalmi színpadban szerepeltem. Az eperjesi Pavol Jozef Šafárik Egyetemen mindenki nagy meglepetésére matematikát hallgattam, majd tanítottam - szaktantárgyaimon kívül zenét is, mivel kollégáim közül kevesen rendelkeztek zenei alapismeretekkel. A matematikai szakkönyvek jól megfértek a könyvespolcon a verseskötetekkel. Az irodalom jelentette a szárnyakat, a matematika a realitást. Betekintést nyertem a könyvkiadásba és a könyvterjesztésbe is, a Püski Kiadóval Szepsiben, majd a Madách-Posoniummal Kassán. Megismertem a magánvállalkozói szféra kegyetlenül kemény világát, a makacs ragaszkodást, hogy a szepsi könyvesbolt könyvesboltként maradjon fenn 15 éven át, és ne tűnjön el a főutcáról. Később újabb hét évet töltöttem az iskola falai között. Műsorokat szerveztem, magam köré gyűjtöttem azokat, akik velem tudtak szárnyalni. Amit este kiötlöttünk, reggelre elkészült - akár 120 szereplővel is. A legutóbbi nyári szünetben pedig hasznossá tettem magam egy magyarországi fürdőhelyen, ahol megtanultam a termálfürdők szerkezeti felépítését, a szálloda működését a mosogatástól az anyagbeszerzésen át a könyvelésig és rendezvényszervezésig.

Hogyan tett szert karvezetői tapasztalatra?

Gyermekkórust, majd felnőtt énekkart alapítottam. Az előbbi négy év után szűnt meg; tevékenységünket sok minden korlátozta, például a kevés próbalehetőség. Az Egressy Béni Vegyes Karnak két évig voltam karnagya. A kórust megosztotta néhány keresztény ember; mint utólag kiderült, a kettéválás mindkét ma működő énekkarnak javára vált. ĺgy Szepsinek lett egy keresztény és egy keresztényebb kórusa. Hű maradtam énekkaromhoz, amelyben az altot próbálom erősíteni.

Mik az elképzelései a jövőre nézve?

Szeretném, ha a kultúrház viszszakapná megtépázott tekintélyét, ha valóban a kultúra háza lehetne. A helyiségeket kényelmesebbekké kell tenni, az ablakok, a padlózat, a lépcsők, az öltözők és a mellékhelyiségek mind felújításra várnak. Ezután lehet méltóképpen megtartani a bálokat, fesztiválokat, országos rendezvényeket. Már rendbehoztuk az F Klubot, amely állandó kiállítóteremként működik majd, s kisebb összejöveteleknek, vezetőségi gyűléseknek, baráti beszélgetéseknek, előadásoknak, vetélkedőknek és az újraindított klubtevékenységnek is otthont ad. A hagyományos műsorokon kívül nevelői koncertekkel, csoportjaink bemutatkozó estjeivel szeretnénk változtatni a „papucskultúrán“. Teret adunk vers- és prózamondóinknak, énekeseinknek, képzőművészeinknek, kézimunkázóinknak, bemutatjuk az itthonmaradt és elszármazott tehetségeinket, jelenkori és elfelejtett, most és a múltban városunkat méltóképpen képviselő polgárainkat. Partnervárosaink csoportjait is bemutatjuk, hiszen a kultúrák különbözősége összeköt és nem elválaszt.

Milyen intézményekkel szeretne együttműködni?

A városi televízióval közösen szeretnénk reklámozni rendezvényeinket, továbbá megörökíteni, továbbadni ezeket. A város internetes honlapján lehetőséget adunk csoportjaink műsortervének bemutatására. Felértékeljük, hatékonyabbá tesszük a hozzánk tartozó Infocentrum munkáját is, hogy a városba látogató turista betekintést nyerhessen mindennapjainkba, és jó hírünket vigye a világba. Könyvtárunk megszépült, megnyitottuk internetes olvasótermünket is. Tájházunk épül-szépül, hamarosan a nagyközönség is igénybe veheti. Együttműködve az iskolákkal, intézményekkel, alapszervezetekkel, egyházakkal, minden kultúrát művelő és kedvelő polgárral ablakot szeretnénk nyitni a világ felé. A bodollói kultúrház kihasználatlanságát is felszámoljuk, néhány rendezvényünket kihelyezzük, az üres helyiségeket pedig kibérelhetővé tesszük.

Milyen nehézségekkel kell megküzdenie?

Nem vagyunk jótékonysági intézmény, a villany-, gáz- és rezsiköltség elviszi a pénzünk nagy részét. A támogatásokra nem szorítkozhatunk, de együttműködve pályázhatunk.

A város honlapján több – főként szlovák nemzetiségű – lakos fejezte ki aggodalmát a szlovák kultúra jövője iránt, mivel magyar igazgatónője lesz a kultúrháznak. Mi erről a véleménye?

A névtelen támadásokra nem reagálok. ĺgy általában az irigy és középszerű emberek viselkednek. Ezek nem partnereim. Nem szeretem a tisztességtelen játszmákat. Maximalista vagyok, a segítő szándékú kritikát elfogadom, de szemtől szembe. Ha konok magyarnak titulálnak, ez számomra nem bántó, sőt büszkén viselem. A munkában való egészséges konokságom vezetett el odáig, ahol vagyok, mert életemben soha semmit nem kaptam meg könnyen. Elképzelésem és véleményem mellett kiállok. Szeretem a pontos, szívből jövő munkát. Nem szeretem a félmegoldásokat, a sunyiságot és a buta, nagyképű embereket. A szlovák kultúra Szepsiben annyira lesz erős, amennyire erőssé teszik az érdekeltek. Ebben támogatójuk leszek. Szepsi már egy jó ideje európai város, jól megfér egymás mellett a két nemzetiség. Ne csináljunk belőle politikát, ne szítsunk mesterséges ellentéteket! Ha együtt tud énekelni az Aszszonykórus és a Živena, meg fog férni egymás mellett a kiszehajtás és a „vynášanie Moreny“ is. Mostanáig szlovák anyanyelvű igazgatónője volt a művelődési központnak, most magyar lesz. Nem tudom, mi a gond. Szeretettel várok minden jó ötletet, javaslatot. Munkára fel!