Gyerekkorom emlékezetes karácsonya marad örökre az az ünnep, amikor még nagyon kicsi, hároméves kislány lehettem csak. A húgom kétéves volt. Szüleimmel egy nagyon aprócska házban laktunk, erősen építkeztünk, és már közeledett az átköltözés ideje.
Színes üveggömbök
Nagyon kellett a pénz a családi ház befejezéséhez, így a szülők nem igazán gondolhattak semmilyen felesleges újabb kiadásra. Közeledett a karácsony, amikor az édesanyám mégis gondolt egyet és elhatározta, hogy a takarékoskodás ellenére meseszép fenyőt fognak állítani nekünk. Csodaszép karácsonyi gömböket vásároltak, ami akkoriban, úgy hatvan évvel ezelőtt egyáltalán nem volt olcsó mulatság.
Amikor szentestén elkészült a csoda, mi a húgommal valami szerencsétlen módon megrántottuk az egyik gömböt, s mivel a fa nem volt kikötve – fiatal szüleink nem gondoltak még ilyesmire –, magunkra rántottuk a fenyőfát az összes csillogó-villogó gömbbel együtt. Mondanom se kell, hogy egyetlenegy se maradt egészben. Mi meg ott feküdtünk a fa alatt teljesen megszeppenve.
Édesanyám sírt, mint a záporeső, nekünk kutya bajunk se lett, de a csodaszép gömböket már nem lehetett visszavarázsolni a fára. Máig élénken emlékszem a történtekre, de később minden karácsonykor elmesélték a szüleink. Felnőtt koromban a színes üveggömböket elkezdtem gyűjteni, ezzel is emlékezve a gyerekkoromra...
Szőke Csémy Éva képzőművész
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.