Székek és beszélgetések

Renate Hahn hídőr tizenöt nap alatt érdekes és izgalmas tapasztalatokat szerzett Párkányban, a Mária Valéria hídon.

Párkány

Érdekes tapasztalatokat gyűjtött Párkányban Renate Hahn hídőr, aki június 1-től minden nap kiült a Mária Valéria híd közepére. Sokan elsiettek mellette, de akadtak olyanok is, akik letelepedtek az odakészített székre és beszédbe elegyedtek vele.

„Arra voltam kíváncsi, van-e az embereknek bátorságuk és igényük arra, hogy beszédbe elegyedjenek egy idegennel. Általában délután mentem ki a hídra, mert arra számítottam, hogy a munkából hazafelé tartó emberek egy kicsit leülnek mellém beszélgetni. Meglepő módon épp ők voltak azok, akik egy pillanatra sem álltak meg. Volt viszont olyan járókelő is, aki mellém ült, és az egész életét elmesélte” – foglalta össze tapasztalatait Renate, aki tizenöt nap alatt nyolcvan interjút készített. „Beszélgetőtársaim harmada párkányi, harmada esztergomi, harmada turista volt. Fele nő, fele férfi. A korosztály nagyon változó volt. Az idősebbek jellemzően szlovákul vagy magyarul beszéltek. Tudok ugyan szlovákul, de nem beszélem folyékonyan a nyelvet, ettől ezek a beszélgetések nagyon érdekesen zajlottak. A fiatalok inkább az angollal próbálkoztak. Úgy érzem, a nyelvi akadályok ellenére nagyon tartalmas és érdekes interjúk készültek” – magyarázta a hídőr, aki kamerával is rögzítette a beszélgetéseket. A felvételeket a szombati AquaPhone-on a közönségnek is szeretné bemutatni.

A hídon folytatott beszélgetésekkel párhuzamosan az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium diákjainak is rendszeresen tartott foglalkozásokat. Közös munkájuk eredményét a Sétálóutcán szeretné bemutatni. „Ebben a projektemben is fontos szerepet kaptak a székek. A székek és a beszéd mint összekötő kapocs az összes párkányi projektemben fontos szerepet játszottak. Ezeket az AquaPhone-on szeretném prezentálni” – mondta.

Renate Hahn ösztöndíjas művészként, a Hídőr-projekt résztvevőjeként május 1-jén érkezett Párkányba. A Hídőr-projektben olyan művészek, illetve tudósok vehetnek részt, akik tevékenységük révén képesek a mentális, a szociális, a vallási és a politikai határok leküzdésére. Itt-tartózkodásuk idejére teljes művészi szabadságot kapnak, viszont ténykedésükbe be kell vonniuk a párkányiakat és az esztergomiakat is. A 2004-ben indult projekt ösztöndíjasaként a világ minden tájáról eddig harminchét művész fordult meg Párkányban.