Rimaszombat fejlesztési céljai

Hozhat-e fellendülést a fejlesztési terv? Szekeres Éva illusztrációs felvételeMár a tervek az elkészíttetésére is pályázati úton sikerült forrást találnia Rimaszombatnak, így a kidolgozás költségeinek alig öt százalékát kellett térítenie a költségvetésből.

A fejlesztési terv ismertetésére és elfogadtatására rendkívüli képviselő-testületi ülést hívtak össze; az elképzeléseket a képviselők közül huszonegyen elfogadták, ketten tartózkodtak.

A több mint százoldalas dokumentum tartalmazza a város gazdasági és szociális helyzetének alapos elemzését, a város fejlesztési stratégiáját, valamint azt az akciótervet, amely a megvalósításhoz szükséges. Az uniós fejlesztési és felzárkóztató alapok kínálta lehetőségek kiaknázásához már a pályázat benyújtásakor szükséges mellékelni a pályázó település fejlesztési tervét.

Rimaszombatban az ipari park továbbépítését, az idegenforgalom fellendítését, az infrastrukturális hálózat bővítését, munkahelyek létrehozását és a szociális helyzet álatlános javítását tűzték ki startégiai célokként. A tervek nagyléptékűek, ha megvalósításukhoz sikerül támogatást szerezni az uniós alapokból, a tervezési időszak végéig látványos fellendülésnek lehetünk tanúi. A városi hivatalban éppen a pályázati források lehető legjobb felhasználása érdekében külön szakosztályt is létrehoztak.

Rimaszombat országos szinten évek óta a legnagyobb munkanélküliséggel küzdő régió, statisztikaliag itt a legtöbb a tartósan munkanélküli, kevés a kellően képzett szakmunkás, nagy az elvándorlás, kicsi a lakosság vásárlóereje és – ebből következően – a kulturális igénye is. Az elkészült és elfogadott fejlesztési terv következményeként megvalósuló pályázatok remélhetőleg nemcsak megállítják a további romlást, hanem kézzelfogható fejlődést is hoznak.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint Rimaszombat lakosságából jelenleg már csak alig valamivel több mint 35 százalék vallja magát magyar nemze?tisé?gűnek, átlagéletkoruk magasabb, mint a szlovákoké. A magyar nemzetiségűek aránya a korábbi népszámláláskor még meghaladta a negyven százalékot, és az átlagéletkor is alacsonyabb volt.