Rémtett vagy lelki terror?

A hatóságok a vizsgálatra való tekintettel konkrétumokat nem közöltek, személyekről nem beszéltek. Éppen ezért volt nagy a meglepetésünk, amikor jelentkezett a szerkesztőségben P. I., hogy elmondja: nem szült és nem hantolt el csecsemőt.

„Egyáltalán nem új ügy ez, a volt férjem és anyósom hónapok óta azt terjeszti, hogy három évvel ezelőtt terhes voltam, és elástam a gyerekemet. A környéken mindenki ezt pusmogta. Amikor pedig az újságban is olvasták, hogy gyerekcsontokat találtak Izsapon, már kész is volt az ítélet, azóta úgy néznek rám, mint egy gyilkosra” – meséli a 36 éves fiatalasszony, aki körülbelül egy éve egy dunaszerdahelyi járásbeli faluban él, másodszor is férjhez ment, új társával együtt neveli húszéves fiát és négyhónapos kislányát.

P. I. állítása szerint volt férjével, F. J.-vel sosem volt könnyű az élet: a férfi alapvetően agresszív, konfliktusos alkat, emellett a munkát is kerülte. Kettejük viszonya akkor durvult el igazán, amikor 2006 elején – már külön élve - bejelentette neki, új társat talált és válni szeretne. Ezután a férfi többször megverte, összerugdosta, életveszélyesen megfenyegette, és bántalmazta neje új élettársát is. Ilyenkor az asszony mindig orvoshoz fordult, feljelentést tett a rendőrségen - és ahogy az a családon belüli erőszak esetében lenni szokott, különösebb dolog nem történt. Az esetnek az adott nyomatékot, amikor – az asszony elmondása szerint – F. J. felgyújtotta anyósa izsapi házát (ahol egyébként korábban valamennyien együtt éltek). A férfit még aznap őrizetbe vették, három hónapot töltött vizsgálati fogságban, tavaly szeptemberben helyezték szabadlábra. ĺtélet az ügyben még nem született.

Az egyik verés után 24 órán át benntartották a rendőrségen, akkor kezdte el emlegetni az eltemetett csecsemőt, de még ott helyben vissza is vonta a vallomását. Úgy látszik, most megint elővette. A volt férjem egyszerűen pszichopata – állítja P. I. – Megesküdött, hogy nem hagy minket békén. Nem bírja elviselni, hogy nekem jobb életem lehet, mint mellette volt, hogy olyan társam van, aki nem rajtam élősködik, hanem gondoskodik a családjáról. Aki végigélte velem az elmúlt hónapokat, és tudja, min kellett keresztülmennem. Mit gondolnak, ha egy pillanatra is elhitte volna, hogy megtettem, amivel a volt férjem vádol, velem lenne még?

Tény azonban, hogy a rendőrök az általuk meg nem nevezett bejelentő által megjelölt helyszínen – azt már P. I.-től tudjuk: az izsapi családi ház kertje mögött, a csatorna partján – csontokat találtak. A lelet elhelyezkedése megfelelt a bejelentésnek, és nem utalt semmi arra, hogy a közelmúltban a helyszínt valaki megbolygatta volna, mondta el kérdésünkre Both Péter dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy meg kell várni a szakértő jelentését. Lehetőség nagyjából kettő van: ha a szakvélemény alátámasztja a bejelentő állítását, büntetőeljárás indul az ügyben, ha pedig cáfolja, a hatóságok hamis vallomástétel ügyében járnak el, illetve a sértett rágalmazás miatt tehet feljelentést.

Természetesen a másik érintett félnek, a volt férjnek, F. J.-nek másik története van. Az együtt töltött évek kapcsán elsősorban exneje szabados erkölcseiről mesélt. Mint mondta, négy éve nincsenek együtt – már miért pont most kezdené el üldözni az asszonyt? Azt elismeri, hogy összetűzésre került sor közte és az asszony, valamint annak új párja között, vádat is emeltek ellene - viszont, mint állítja, nem tettlegesség vagy gyújtogatás, hanem életveszélyes fenyegetés miatt. Azt is vállalja: ő tette a bejelentést. Ezzel reagált az ellene felhozott vádakra – mivel szerinte nem ő támadott, hanem őt érte támadás. Elmondása szerint körülbelül három éve volt felesége egy leánygyereknek adott életet. Meggyőződése, hogy a baba élve született, mert hallotta a hangját, később aztán látta a tetemet. Ahogy mondja, P. I., akivel akkor már jó ideje nem éltek együtt, előre eltervezte az egészet: terhessége alatt nem ment orvoshoz, a környezete nem tudta, hogy gyereket vár, majd amikor az újszülött a világra jött, férjét kérte, hogy segítsen megszabadulni a nem kívánt gyerektől. F. J. elbeszéléséből egy nehezen felfogható rémtörténet körvonalazódik: az asszony állítólag arra akarta rávenni, hogy égessék el a tetemet (gyereket?), majd amikor nem állt kötélnek, a testet (csecsemőt?) az udvari wc-be dobta, és csak később temette el a csatorna partján. A férfi egyébként több ponton is kifogásolja a rendőrség eljárását az ügyével kapcsolatban, és azt is furcsállja, miért csak most került sor a maradványok feltárására.

Az érintettek – az egykori házastársak, illetve az ügyet vizsgáló járási rendőrparancsnokság vezetője – pillanatnyilag ennyit mondtak el erről a sötét, nyugtalanító, az egész környéket felbolygató esetről. Ma még nagyon kevesen tudhatják bizonyosan, a két elbeszélés közül melyik áll közelebb az igazsághoz.