Olyan hosszú legyen a kender, mint Zsófia haja

Bihari Tamás, a Thain János Múzeum igazgatója az ősbemutatón is részt vett, és ezúttal is köszönhette Svajcer Edinát, a szőgyéni központ vezetőjét, a kiállítás szerzőjét. Magyarul és szlovákul is köszöntötték a vendégeket az érsekújvári megnyitón. Mária Škrabáková kurátor és Varga Zsuzsanna régész, történész ismertette a Thain János Múzeum tulajdonában lévő anyagot. A magyar, szlovák és angol feliratú, tetszetős grafikával kiegészített panelek a szőgyéni hagyományőrzők munkáját dicsérik, tudtuk meg Varga Zsuzsannától. A kiállításra látogatók megtudhatják, hogy a kendert korábban mezőgazdasági termékként termesztették, a legősibb növények egyikeként a 19. században, illetve a 20. század elején. A kenderszálak jó erősnek és tartósnak bizonyultak. Az évelő kétlaki növényből olajat is nyertek. Rendszerint házilag, saját használatra dolgozták fel a termést. A kender feldolgozása rendkívül időigényes folyamat volt, emiatt a második világháború után csaknam teljesen megszűnt ez a foglalatosság. A textilrostok ugyanis hosszadalmas technológiai folyamatok során válnak fonallá, illetve szövetté. „A kendermagot április végén, vagy május elején vetették el a kenderföldeken. A vetésre legalkalmasabb időpont a hagyomány szerint május 15-e, Szent Zsófia napja volt. A babonás hiedelmek szerint így olyan sűrű kender nőtt, mint Zsófiának a haja. Vetéskor odafigyeltek arra, hogy magasról vessék a magot, hogy a termés is ilyen magas legyen. Az analogikus, hasonlatosságra alapuló mágia szerint a kender hosszát az ezen a napon főzött tészta hosszúsága is befolyásolta. A kitépett kendert kévébe kötötték, úgy tették az áztatóba. Külön gödreik voltak az asszonyoknak, ahol a megáztatott kévéket szárították, majd a tilolón megtörték, végül fésülték, ezzel megtörtént a vékonyabb szálú kender szétválasztása is, amit aztán rokkán fontak. Kézi fonással különböző vastagságú fonalat készítettek“ – tudtuk meg Varga Zsuzsanna magyar ismertetőjéből. A keret határozta meg a szöveg hosszát és szélességét. A 2. világháború végéig a házakban otthon szőttek, gyermekruhákat, lakástextíliát, szalmával töltött matracokat, abroszokat, a faggyúba mártott cérnát zsákvarrásra használták. Különféle használati tárgyakat, munkaeszközöket láthatunk a Thain János Múzeum kiállításán, a megnyitón fellépő gyerekeknek lehetőségük volt ismerkedni a szerszámokkal és megcsodálhatták a sústyababákat, amelyek többnyire valamilyen munkafolyamatban résztvevő asszonyokat, férfiakat ábrázolnak. Egyedi mintázatú szőtteseket, időtálló, ma is szemet gyönyörködtető ruhaneműket láthat a közönség, az idősebbek a régi időkben használt tárgyak láttán nosztalgiázhatnak. A fiatalabbak megismerhetik azokat a munkaeszközöket, amelyek mára eltűntek a családi házak fészereiből. Korábban a Mindennapi kenyerünk néprajzi kiállítást láthatta a közönség az érsekújvári múzeumban, a gyűjteményt jelenleg a Szőgyéni Tájházban tekinthetik meg az érdeklődők a nyár folyamán. Az érsekújvári látogatók múlt nyáron ismerkedhettek meg a Mária Škrabáková rendezte kiállítás anyagával, aki a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón elmondta, a kenyér készítésével és fogyasztásával kapcsolatosan a különböző hiedelmeknek és szokásoknak széles köre alakult ki. A becses vendéget kenyérrel és sóval fogadták, az ételt Isten ajándékának tartották. A gabonához és a kenyérhez hasonlóan, a szőlő és a bor is jelentős szerepet játszott az emberiség életében és kultúrájában, ezért érdemes minél többet megtudni ró