Mire készüljünk fel a brexit után?

Nem szívesen cserélnék most Theresa May brit miniszterelnökkel. Végre kell hajtania a nép akaratát, pontosabban a tavalyi EU-tagságról szóló népszavazáson a kilépést választók enyhe többségének kívánságát és levezényelnie a britek EU-ból való távozását. Mindezt negyvennégy évnyi összefonódás után – egy globalizált világban. Bele sem merek gondolni, milyen káosz keletkezhet, ha nem sikerül megegyezniük az Európai Unióval a kilépési és további együttműködési feltételekben. A politikai nyomás mellett bizonyára az irdatlan mennyiségű uniós joganyag pótlása is nagy teher lesz. Mire kell felkészülni?

Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének bejelentését követő két éven belül kell megállapodnia az Európai Unióval a kilépés feltételeiről vagy a tárgyalási időszak meghosszabbításáról. Ezek hiányában az uniós szerződések további alkalmazása a kilépő tagállam irányában megszűnik.

Az európai integráció céljainak (pl. az egységes piac, szabad mozgás) megvalósításáért a tagállamok közös jogszabályokat fogadtak el. A közösségi jog egyedi jogrendszer, különbözik a klasszikus értelemben vett nemzetközi jogtól, de egy önálló állam belső jogrendjétől is. Az uniós tagállamok nemzeti joga mellett létezik, de velük szemben elsőbbséget élvez.

A közösségi jog elsődleges jogforrása a szerződések, melyeket minden csatlakozó állam ratifikált. A szerződésekben megfogalmazott célok megvalósítását segítik a származékos jogforrások – a rendeletek (melyek közvetlen alkalmazandók a tagállamokban), a harmonizációs céllal hozott irányelvek (melyeket a tagállam által megválasztott eszközökkel ültetnek át a nemzeti jogba) és a konkrét címzettekhez szóló határozatok. A közösségi jog további fontos eleme az Európai Uniót a rajta kívüli világgal összekötő nemzetközi egyezmények sűrű hálózata.

Az Egyesült Királyság 1973-as csatlakozása óta jelentős mennyiségű közösségi joganyag került be a brit jogrendbe is.

Az uniós tagságból az önállóságba való átzuhanás sokkjai jogtechnikai eszközökkel tompíthatók. A brit kormány egy ilyen jogszabály (munkanyelven az ún. Great Repeal Bill) segítségével tervezi elkerülni az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűntével keletkező jogi vákuumot. Két fő feladata, hogy a kilépés pillanatában elvágja az Egyesült Királyságot az uniós jogtól, ugyanakkor az immár független állam belső jogrendjébe tartalmilag beemelje a kilépés előtt az Egyesült Királyságot kötő közösségi eredetű jogszabályhalmazt.

Az örökölt joganyagot aztán saját kedve és igényei szerint alakíthatja a brit törvényhozás – egyes elemeit megtarthatja, módosíthatja vagy eltörölheti. Vannak azonban olyan uniós jogszabályok, amelyeket nem lehet csak úgy simán átvenni (pl. ha azok uniós intézményekre kötődnek). Mivel azonban várható, hogy a brit parlamentnek a kiváláskor nyakába szakadó joghalmaz módosításáról nem lesz ideje mérlegelni, ugyanakkor a zökkenőmentes működésért sok esetben azonnali reakcióra lesz szükség, átmenetileg a végrehajtó szervek (ministers) kapnának jogalkotási hatásköröket. Bár ezek csak sürgős korrekciós célokat szolgálnának, egyes politikusok e hatásköröket így is veszélyesnek tartják, a VIII. Henrik által alkalmazott önkényes jogalkotási technikákhoz hasonlítva azokat.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.