Miért nem tudják, hova folyt el a haszon?

Az Apollón kft. által bérelt strand bejárataSomogyi Tibor felvételeHét évvel ezelőtt is volt termálfürdő Nagymegyeren. Azonban úgy látszott, nem sokáig lesz. Látogatottsága negatív rekordokat döntögetett, a medencék környékét lassan felverte a gyom, az épületek menthetetlenül a tönk szélén álltak. Mivel egyre több pénz úszott el a romos medencékben a város kasszájából, az önkormányzat jobbnak látta bérbe adni.

„1995-ig külkereskedelemmel foglalkoztam. Tíz évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer termálfürdőt üzemeltetek majd” – meséli Boros István, az Apollón Kft. ügyvezetője. A kilencvenes évek derekán azonban mégis úgy döntött, bérbe veszi a termálfürdőt. „Nagymegyeri vagyok. Természetesen mindenki azt szerette volna, ha a fürdő nem kerül idegen kézbe. Egy távolabbról érkezett bérlőnek nem biztos, hogy érdeke lett volna, hogy a termálfürdő áldásaiból Nagymegyer is részesüljön” – mondja Boros István, majd egy negatív példát említ, az Agrokomplex Lesopark épületegyüttesét. A létesítményben régen pezsgett az élet, nagyban hozzájárulva a polgári szellemiséghez. Amióta idegen tulajdonos kapta meg, a nagymegyeriek szinte csak akkor léphetnek be oda, ha ott dolgoznak.

„Kilencvenötben megkötöttük a bérleti szerződést. 1996. január elsejétől vette át cégünk a termálfürdő üzemeltetését. A múltkori cikkben azzal vádolnak, hogy belobbiztam magam a fürdőbe. Hangsúlyozni szeretném, csupán 1998-ban ért az a megtiszteltetést, hogy képviselővé választottak. Én máshol látok lobbitevékenységet. De csak menjünk szépen sorjában” – mondja Boros István.

A szerződés szerint cégének – amelyben egyébként hárman vannak társtulajdonosok – évi 1,2 millió koronát kellett fizetnie a város kasszájába, sőt hosszú távon 106 millió koronás beruházást is ígértek. „Egyáltalán nem volt könnyű idecsalogatni a vendégeket. Hetekig tartó autóutak, olyan emberek meggyőzése, akik addig még azt sem tudták, mi fán terem Nagymegyer” – tárja szét karjait Boros István. De úgy tűnik, megérte. Jöttek a vendégek, Csehországból, Lengyelországból, Magyarországról, sőt Németországból és Hollandiából is. A vendégeknek tetszett a termálfürdő. „Ekkor már hallani lehetett olyan hangokat is, hogy jobb lenne elvenni a fürdőt az Apollón Kft.-től. 1998-ban új szerződést írtunk alá, mindkét fél számára előnyösebb feltételekkel, a régi, még 1995-ben megkötött szerződés érvényét vesztette, ezzel együtt az a feltétel is, hogy tíz évig fokozatosan 106 millió koronát fektetünk be a termálfürdő fejlesztésébe. Az új szerződés értelmében évente kifizettünk hárommillió korona bérletet. Egy későbbi határozatban a város vállalta, hogy ezt a pénzt fokozatosan befekteti a tulajdonában levő fürdőbe” – emlékezik vissza Boros István. Eddig minden rendben működött volna, hacsak a város valamilyen oknál fogva nem „felejtette” volna el ezt a határozatot. „Az Apollón Kft. csupán karbantartást, állagmegőrzést vállalt, ezt a szerződésben is rögzítettük. Nem értem, miért vádolnak szerződés-szegéssel, hiszen a fejlesztés a város dolga, sőt kötelessége lett volna” – emeli fel a hangját Boros István. „1996 óta 13,3 millió koronát fizettünk ki, sőt ha hozzászámítjuk az 1995-ös szerződés értelmében vállalt 6,8 millió koronás beruházást, a város tulajdona 20,1 millió koronával gyarapodott” – teszi hozzá az ügyvezető. „A városnak ezért a pénzért a kisujját sem kellett mozdítania” – kérdi Boros István.

Itt lép színre a városi önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke, Tibor Križan, valamint Németh Tibor, a vagyonkezelő bizottság elnöke. A város pénzének és vagyonának a felügyelete ugyanis elsősorban az ő dolguk. Hogy mi történt az Apollón Kft. által kifizetett összeggel, pontosabban, hogy miért nem invesztálták vissza a termálfürdőbe, nekik kellene a legjobban tudniuk. A múltkori cikkben viszont éppen ők vádolták az Apollón Kft.-t.

1999-ben még csak a bérleti szerződés felújítása előtt, kétezerben azonban már havonta érték támadások az Apollón Kft.-t. A városi képviselő-testület ősszel úgy döntött, felújítja a termálfürdőt 1995-ig üzemeltető Termal Kft. működtetését és új, fedett uszodát épít. „Ennek prózai okai voltak. A városi hivatal nem igényelhette volna vissza a hozzáadottérték-adót, egy, a tulajdonában álló cég azonban igen” – magyarázza Boros István.

Versenypályázatot írtak ki a Termal Kft. ügyvezetői tisztségének a betöltésére, amelyet egy, a képviselőkből összeállt pályázati bizottság értékelt ki. Utóbb kiderült, az eleve adott pályázati bizottság három fővel lett kibővítve: Földes Magda volt városi főellenőrrel, Fodor László hivatalvezetővel és Samuel Lojkovič polgármesterrel – mondja Boros István. A pályázati feltételek között állítólag főiskolai végzettség és német nyelvtudás szerepelt, a termálfürdőben rengeteg a német és a holland turista.

Öt közgazdász, egy építészmérnök, egy gépészmérnök és egy tornatanár jelentkezett.

„Azzal vádolnak, hogy képviselőként 1995-ben belobbiztam magam a fürdőbe, pedig csak 1998-tól látom el ezt a tisztséget. Az nem feltűnő, hogy Antal Péter tornatanár 2000-ben úgy kapta meg a Termal Kft. ügyvezetői székét, hogy a felesége már akkor képviselő volt?” – kérdezi Boros István. Az ügyvezető csendesen megjegyzi: Antal Péter, tudomása szerint nem is tudott németül. Sajnálom, hogy ilyen emberek tanítók” – mondja Boros István. A fejét rázza.

Lapunk tegnap kapcsolatba lépett Antal Péterrel. A Termal Kft. ügyvezetője először ajánlotta, ne telefonon beszéljünk, a konkrét kérdésre azonban azt válaszolta, nem emlékszik már pontosan az összes pályázati feltételre, csupán a főiskolai végzettségről szóló pontra. Amikor a nyelvtudást firtattuk, azt mondta, a pályázati kiírásban, pontosabban a Csallóköz című hetilapban megjelent kiírásban ez nem szerepelt. Más is nyilatkozott, ám később visszavonta.

A Termal Kft. tizenötmillió koronás hitelt vett fel, ehhez még hozzácsaptak egymillió koronát a város különböző bevételeiből. Tizenhatmillió koronából láttak hozzá egy új fedett uszoda felépítéséhez.

„Amikor Fodor hivatalvezető először közölte, hogy túllépik a költségeket, tizenhétmillió koronát említett. Ebből lett húszmillió, aztán harmincmilliónál tartottunk. Tudomásul vettük. Fodor később közölte, lesz még körülbelül hárommillió korona többletköltség” – kapcsolódik a beszélgetésbe Uhrin János városi képviselő. „A plénumon végül rákérdeztünk, mennyi az a körülbelül hárommillió koronás pluszköltség. Kiderült: hétmillió korona” – mondja hitetlenkedő hangon Uhrin János.

Az új fedett uszodát 2001. szeptember 3-án nyitották meg. „A város tulajdonában álló Termal Kft. 2001 szeptember–december időszakról szóló jelentését a kft. közgyűlése nem fogadta el” – emeli fel hangját Uhrin János. Az idei év első időszakáról szóló pénzügyi jelentést is elutasították. „Antal Péter önkényesen csinált egy helyettes ügyvezetői tisztséget, pedig ilyesmit nem ismer a Kereskedelmi Törvénykönyv. Harmincnégyezer-ötszáz koronás fizetést hagyott jóvá magának, huszonnyolcezer koronás juttatást pedig az úgynevezett helyettes ügyvezetőnek. A város pénzéből könnyű volt gazdálkodnia” – teszi hozzá Boros István.

Uhrin János megjegyzi: Antal Péter még tovább ment, túl sok alkalmazottat tartott a Termal Kft.-nél, szintén a város pénzéből, a bérkeretet havi nyolcvanezer koronával túllépte. „Figyelmeztettük, az eredetileg tervezettre csökkentse a létszámot. Antal Péter nem a valós indokot – a keret túllépését – közölte az elbocsátásra váró alkalmazottakkal, hanem kijelentette: a képviselők miatt kell távozniuk. Konkrétan engem is megtámadtak az érintettek hozzátartozói. Azzal vádoltak, hogy a munkanélküliséget akarjuk növelni. Arról viszont nem tudtak, hogy Antal Péter túllépte a keretet” – fejtegeti Uhrin János.

Az Apollón Kft. elleni támadássorozat tovább folytatódott. Márciusban a képviselő-testület elé terjesztette „Az Apollón Kft. fejlesztési tervezetét a Nagymegyeri Corvin Mátyás Hévvízi Fürdő működtetésére a 2002-2006-os időszakra”. A dokumentum szerint az évi bérleti díj hárommillióról 8,2 millióra módosulna, ebből 3,5 millió koronát évente október 31-ig átutalnának, a maradék 4,7 milliót pedig évente beruháznák a fürdőbe. A fejlesztéssel korántsem csak magára gondolt az Apollón Kft., ugyanis a tervezet első oldalán ez áll: „A realizált beruházások folyamatosan a város tulajdonába kerülnének”. Idézet az Apollón Kft. tervezetéből, amelyet Boros Annamária idegenforgalmi közgazdász, jelenleg az Oxford Brookes University hallgatója, a cég társtulajdonosa és a cég management vezetője készített.: „Új szolgáltatások kialakítása (...), megfelelő turisztikai csoportok megcélzása, amelynek helyes működése esetén Nagymegyer fürdővárosi szintre emelkedne; a magasabb életszínvonallal rendelkező vendégek megszólítása marketingkommunikációs eszközökkel; (...) nemzetközi szinten önálló kiállítások, katalógusok Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon; (...) a Dél lakótelep távfűtése, amelybe a városnak nem kellene beruháznia, és amely 2004-től körülbelül évi kétmillió koronát jövedelmezne”. Ami a nagymegyerieket a legközvetlenebbül érintené: „Öt évre biztosítanánk Nagymegyer és Izsap lakosságának max. 500,- koronáért évi bérletet a termálfürdőbe.”

A cég garanciaként vállalta: tervezetének kedvező elbírálása után harminc napon belül ötmillió koronát átutal a város számlájára. A pénzügyi bizottság elnöke ezt a pontot nem tudta megemészteni. Tibor Križan 2002. július 3-án keltezett állásfoglalásából kiderül: „A pénzügyi bizottság álláspontja változatlan az Apollón Kft. kérvényével kapcsolatban, ahogy azt már a 2002. április 11-én rögzített jegyzőkönyvből is kiderül (a pénzügyi bizottság üléséről – szerk. megj.), mivel a cég ügyvezetője semmiféle hitelt érdemlő bizonyítékot nem tudott felmutatni, hogy pénzügyi helyzete megfelelő az általa vállalt befektetést illetően”. Boros István ismét a fejét rázza. „Nem értem, erre miért volt szükség. Banki bizonylatunk volt arról, hogy a tervezett hitel a rendelkezésünkre áll. Ha mégsem tudunk fizetni, akkor egyszerűen érvénytelenné válik a szerződés, a város akár el is veheti tőlünk a fürdőt” – magyarázza az ügyvezető.

Április 29-én kellett volna dönteniük a városatyáknak az Apollón Kft. tervezetéről. Tibor Križan több tucat módosító javaslatot fűzött hozzá. Több órás tanácskozás után végre Samuel Lojkovič polgármester szavazásra bocsátotta a – Križan Tibor által módosított – tervezetet. Ezt nem fogadták el a városatyák. „Ezzel tulajdonképpen Križan módosításait nem fogadtuk el” – fogalmaz Uhrin János. A pénzügyi bizottság elnöke a korábbi riportban állítólag kijelentette: az ülésen megkérdezte Boros Istvánt, honnan szerzi meg az Apollón Kft. fejlesztési tervezetében szereplő beruházásokhoz szükséges pénzt, mire az ügyvezető szerinte azt állította, baráti köre azonnal tízmilliót ad össze.

„Nem így volt. Szó sem volt tízmillióról. Samuel Lojkovič az eredeti, a Križan Tibor által módosítatlan tervezetet szavazásra sem bocsátotta. Ez lényeges különbség. A múltkori riportban Križan azt állítja, az Apollón Kft. beadványát nem fogadták el a képviselők. Tévedés: a Križan által módosított tervezetet nem fogadták el” – teszi hozzá Uhrin János. „A mérnök az ülésen valósággal indiántáncot járt, amikor nem ment át az – ismétlem, általa módosított – tervezet. Nem értettem, minek örül ennyire, hiszen éppen az ő indítványai nem mentek át” – ingatja a fejét Boros István.

Németh Tibor, a pénzügyi bizottság elnöke közvélemény-kutatást végzett. A múltkori cikkben megjelent állítása szerint 42 választ kapott. Nagymegyernek valamivel kevesebb, mint tízezer lakosa van, ebből körülbelül 6 900 választópolgár. „A közvélemény-kutatás így nem mérvadó” – véli Boros István. Uhrin János közbeszól: a kérdés nem volt megfelelően megfogalmazva, sőt hiányzott mellette az alapvető információ. „Azt kérdezte a polgároktól, hogy a magánkézben levő Apollón Kft., vagy inkább a város tulajdonában álló Termal Kft. működtesse-e a nagymegyeri termálfürdőt. Negyvenkét válasz érkezett, ebből negyvenegy volt ellenünk. Németh Tibornak inkább azt kellett volna megkérdeznie a lakosoktól, hogy az évente a városi kasszába hárommillió koronát befizető Apollón Kft., vagy a vagyonkezelő bizottság elnöke által is felügyelt, adóssággal küszködő Termal Kft. működtesse-e a termálfürdőt!” – véli Uhrin János. Boros István kérdezi: „Elegendő információ kaptak a megyeriek? Hogy képes Németh Tibor kijelenteni egy országos lapban, hogy érti a vállalkozót: nem bolond milliókat beruházni, ha nem tudja, meghosszabbítják-e a bérletét; és ha képes szinte beruházás nélkül nyereségesen működtetni a fürdőt, a város is tudná. Ez nem pszichológiai, hanem szakmai kérdés. Neki, mint a vagyonkezelő bizottság elnökének kellene a legjobban tudnia, miért nem tud a város tulajdonában álló Termal Kft. nyereséget produkálni ugyanazon a területen” – mondja ingerülten Boros István.

Május huszadikán az Apollón Kft. megismételte az ajánlatot. A polgármester – mivel előzőleg csak a Tibor Križan által módosított tervezetet utasították el a városatyák – ismét szavazásra bocsátotta. Az Apollón Kft. már nem öt, hanem négy évre kérte a termálfürdőt, a Termal Kft. által felépített új fedett uszodával együtt. Antal Péter szintén előterjesztett egy javaslatot, amely szerint a Termal Kft. venné át a fürdő egész területét. „Erről persze szó sem lehetett, a tervezet gazdaságilag nem volt megalapozva. Antal Péternek volt elég ideje, hogy bizonyítson” – emeli fel a hangját Uhrin János. Boros István hozzáteszi: Antal tervezetében durva összeadási hibák voltak. „Saját számítása szerint a most az Apollón Kft. által jelenleg bérelt terület tízmillió koronás hasznot hozna. Részletezte is, milyen forrásokból. Valami nem tetszett a tervezeten. Kiderült, hibás az összeadás. Erre egyébként groteszk módon éppen a minket elutasító Tibor Križan jött rá, ő végezte el a helyes számításokat. Kiderült, az, amit Antal Péter 10 millónak vél, csupán 3,8 millió korona” – magyarázza Boros István.

Nagymegyer képviselő-testülete 31 tagból áll. Július 17-én – a jelenléti ív szerint – 28-an vettek részt az ülésen, így az határozatképes volt. Amikor az Apollón Kft. kérvényére került sor a szavazásnál, 11 képviselő kivonult, többek között Németh Tibor és Forró Richárd is a kivonulók között volt. „Ez számomra érthető – jegyzi meg az ügyvezető –, mivel mint beszállítók érdekeltek a Thermal Kft.-nél”. A teremben 17-en maradtak. Az ülés még így is határozatképes maradt. „Azzal vádolnak minket, jogtalanul fogadtuk el az Apollón Kft. tervezetét, hiszen amit már egyszer elutasítottak, azt másodszorra csak háromötödös többség mellett lehet elfogadni. Ismétlem viszont, hogy az Apollón Kft. beadványáról – eredeti formájában – nem is szavaztunk az április 29-iki ülésen. Elég volt tehát az egyszerű többség. Harmincegy városi képviselőből tehát legalább tizenhatnak kell az ülésteremben tartózkodnia ahhoz, hogy az ülés határozatképes legyen. Tizenegy fő kivonult, tizenheten maradtak. A határozatképes ülésen 12 képviselő elfogadta az Apollón kft. beadványát, öten tartózkodtak. Javaslatunk tehát teljesen jogosan kapta meg a bizalmat” – fejtegette Boros István.

A kivonult képviselők a múltkori újságcikkben felrótták, a tizenkét igennel szavazó képviselőnek emlékeznie kellene, hogy a két fürdő egybeépítésére hitelfelvételt hagytak jóvá a Termal Kft.-nek. „Nem a hitelfelvételt hagytuk jóvá, hanem azt, hogy hitelfelvételi tárgyalásokat kezdeményezhessenek. Úgy vélem azonban, hogy a Termal Kft. hitelminősítése olyan rossz, hogy képtelen lenne banki hitelhez jutni. A Termal Kft. tartozása harminchárommillió koronára rúg: a bankoknak tizenötmillióval, a városnak tizenhétmillióval tartozik, a kamatok összege több mint egymillió korona” – hangsúlyozza Boros István. „Képviselőként ragaszkodom ahhoz, hogy a Termal Kft.-nek igenis vissza kell juttatni a városi költségvetésbe az adófizetők tizenhétmillió koronáját” – teszi hozzá Boros István.

„Nagyon megleptek az Új Szóban megjelent egyoldalúan fogalmazott, számomra megalázó cikkek. A cikkírótól ez, véleményem szerint, meggondolatlan volt. Én inkább a megfelelő helyen vitatnám azt, hogy ki és kinek az érdekeit képviseli. Mivel ismerem városunk szűk pénzügyi helyzetét, nem támogathatok olyan javaslatot, amely további milliós hitelekkel terhelné városunkat, amelynek van egy szép, drága fedett medencéje, de viszont rengeteg megrongált közútja és járdája, elavult egészségügyi épülete, pénzhiánnyal küszködő iskolái, rendezetlen területei a lakótelepeken, nincs befejezve több utcában a szennyvízelvezető csatorna, sorolhatnám tovább is. Bízok abban, hogy az új fürdőt illető ügyekben a Termal Kft. közgyűlését is összehívják, nem csak ígéret marad, ami eddig csak többszörös felszólításra történt meg. Nem értem, miért zárt ajtók mögött, hiszen a város jelentős vagyona kezeléséről van szó” – fűzte hozzá Uhrin János.

Boros István gyors összegzést készít: „Mit tett az Apollón Kft. 1996 óta? Visszacsalogatta a turistákat, elnevezést javasolt a fürdőnek, ami üzleti szempontból fontos, szimbólumot adtunk a fürdőnek, cégünk javasolta, hogy egy új fedett medencét kell építeni. A Dél lakótelepen előkészítettünk egy 240 millió koronás beruházást. Ami a kérdéses furatot illeti, az Apollón Kft. 1995-ben a nagymegyeri szövetkezettől vette bérbe a két furat közül az egyiket, és a szerződés szerint a várostól csak egy furatot bérel. Az Apollón Kft. köttette rá, a már 1995-től a szövetkezettől bérelt furat vizét a termálfürdő rendszerére azzal a céllal, hogy vendégei igényeit kielégítse. 1995-ig csak egy furatról működtették a termálfürdőt. Az Apollón Kft. vállalta, hogy annyi turistát hoz a termálfürdőbe, hogy Nagymegyer lakosságának jelentős része meg tudjon élni a turizmusból. Jelenleg már ott tartunk, hogy a városban már nem is tudjuk elszállásolni a turistákat, lassan Izsap, Kulcsod kapacitása sem elegendő, lassan már Dunaszerdahelyen tudnak csak szállást találni a fürdő vendégei. A nagymegyeriek 30-40 százalékának biztos megélhetést ad a turizmus, a lakosság 20 százalékának ez az egyetlen megélhetési forrása” – fejtegeti az Apollón Kft. ügyvezetője. Kérdezi: mit tettek, akik most támadják? „A közelmúltban a Schütt cég azzal jelentkezett, hogy üzemet épít Nagymegyeren. A velünk szemben álló klikk azonban nem egyezett bele egy, a város tulajdonában levő terület átadására a cégnek, mert jobb ajánlatot várt. A Schütt máshol épített gyárat. Merem állítani, hogy a huzavonával az illető képviselők legalább hatszáz biztos munkahelytől fosztották meg a várost. Nem járultak hozzá az új kultúrház befejezéséhez, helyette átadták a területet a Billa áruházláncnak. A bevásárlóközpont most ott terpeszkedik Nagymegyer közepén, több millió koronás forgalomtól fosztva meg havonta a helyi kiskereskedőket. És végül, az illető képviselők, pontosabban Tibor Križan és Németh Tibor máig nem szolgáltak pontos és hitelt érdemlő információkkal arról, miért került harminchétmillió koronába az új fedett uszoda” – emelte fel a hangját Boros István. Csendesen megjegyzi: „A fürdő tehát csak hab a tortán. Arról azonban biztosíthatom a város lakosait, hogy amíg az Apollón Kft. kezeli, a fürdő a nagymegyerieké marad”.

Szerkesztőségünk ezzel az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti.