Mennyi az annyi? Közép-európai bevásárlókörkép

Infláció, romló minőség, kisebb kiszerelés. Az emberek panaszkodnak, a boltok mégis tele vannak vásárlókkal. A környező országokban is tele az üzletközpontok parkolója szlovák rendszámú kocsikkal. A bevásárlóturizmus nem új keletű dolog, de ha már ilyen drága minden, valóban megéri autóba ülni, és külföldre menni mindennapi kenyerünkért?

Riportunkban erre a kérdésre keressük a választ, bár nincs könnyű dolgunk. Az élelmiszerárak ugyanis rengeteg tényezőtől függnek: a valutaárfolyamoktól, a kereslettől, a különböző támogatásoktól, az adókulcsoktól, az átlagkeresettől és így tovább.

Mégis kíváncsiak voltunk arra, mi mennyibe kerül Ausztriában, Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában – s hogy az egyes országokban az élelmiszerárak hogyan aránylanak az átlagkeresethez.

Ide a knédlivel!

Elsőként Csehország felé vesszük az irányt. Bár a szlovákiai magyarok jellemzően nem ebbe az országba járnak át bevásárolni, rengetegen tanulnak, dolgoznak itt közülük.

Úticélunk Břeclav, ahol gyönyörű kilátás mellett, a helyi kastély tövében kezdhetjük meg körutunkat. Riportunk helyszínéül a német székhelyű Lidlt választottuk, ez az áruházlánc ugyanis mind a négy választott országban megtalálható.

Hétköznap délelőtt van, de a parkoló tele. Javarészt cseh rendszámú kocsikat látunk. Odabent a nyüzsgés ellenére könnyű a polcok között közlekedni, nincs tolakodás. A választék hasonlít a szlovákiaihoz, de azért számos helyi különlegességet is felfedezünk. A hűtőpultban például különféle knédlik várják a vásárlókat, s a bolt Csehországban készült felvágottakat, sajtokat, salátákat kínál, több csomagoláson is ott virít a felirat: helyi, morva termék.

Mivel borvidékről van szó, hatalmas a borválaszték. Mi sem tudunk ellenállni, kerül a kosarunkba néhány, otthon nem kapható borkülönlegesség. Bár a csehek sörimádatukról híresek, a sörökből nincs nagyobb kínálat, mint nálunk. A különbség csak az, hogy itt többnyire üveges, nem pléhdobozos söröket találunk. Már egy ideje nézelődünk, amikor az egyik eladó mosolyogva megjegyzi, hogy fotózni tilos. Nem arrogáns, csak jelzi a szabályt, majd megy a dolgára.

A vásárlók között nem látunk rászorulókat, anélkül pakolják kosaraikba az árut, hogy számolgatnának. Akinek elegendő pénz van a számláján, az bátran vásárol – és úgy tűnik, a cseh átlagember ebbe a kategóriába tartozik. Csehországban a havi bruttó átlagfizetés megközelítőleg 300 euróval több, mint Szlovákiában. Ez a különbség szemmel láthatóan elég ahhoz, hogy anyagilag nagyobb biztonságban érezzék magukat.

A bevásárlólistánkon szereplő tételek mindegyikét megtaláljuk a břeclavi Lidlben, csak a növényi tejek rejtőztek el előlünk, de végül a biorészlegen észrevesszük a vegán termékeket. Laktózmentes tejtermékből nincs sok, vajból viszont jóval nagyobb a választék, mint nálunk: van ízesített, sózott, sőt ghi vaj is, amelyet cukor- és tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatnak (a szlovákiai Lidl kínálatából ez egyelőre hiányzik).

A hagyományos cseh étkezési kultúráról árulkodik, hogy a hűtőpultban rengeteg a marha- és a disznóhús, és egy egész részleget elfoglalnak a tatárbifsztekre előkészített darált húsok.

Az összbenyomás pozitív: az üzlethelyiség rendezett és tiszta, a felhozatal jó, az alkalmazottak kedvesek. Több olyan helyi különlegességet kínálnak, amit kedvünk lenne kipróbálni, de nem húzzuk az időt, hiszen még további országok boltmustrája vár ránk. Irány Magyarország!

Gyenge forint, te drága!

A szlovákiai magyarok többsége Magyarországra jár át vásárolni. Ami érthető, hiszen a gyenge forint miatt az eurózónában élőknek ez előnyös, különösen, ha a határ közelében laknak. Mi Mosonmagyaróvárra tartunk, ez a Pozsonyhoz legközelebb eső magyarországi város, ahol van Lidl.

A szlovák fővárostól mindössze 40 kilométer Mosonmagyaróvár, ez nagyjából 8 eurós benzinköltséget jelent (oda-vissza). S ha már átmentünk, tankolni is megéri, de ez más téma.

Magyarországon tavaly nyárig több élelmiszerre is árstop vonatkozott. Ez az intézkedés megszűnt, de a gyengülő forint miatt a határ mentén élőknek megéri ott vásárolni, főleg akkor, ha nagyobb bevásárlást terveztek be.

Mosonmagyaróvár felkészült a külföldi vendégekre: sokan járnak át ide, nemcsak vásárolni, de orvoshoz, fodrászhoz, körömszalonba vagy épp a termálfürdőbe. Az úton több szlovák nyelvű plakátot is látunk (az egyik például fogorvoshoz invitálja a szlovákiai lakosokat). A városban is több helyen láthatók szlovák, illetve német nyelvű feliratok.

Nem meglepő tehát, hogy a helyi Lidl parkolójában szlovák és osztrák rendszámú kocsik sorakoznak. Hétköznap kora délután van, az áruházba lépve mégis hangzavar és nyüzsgés fogad. Az alkalmazottak egymás közt beszélgetnek, árut pakolnak. Többször félre kell állnunk, hogy a személyzet elférjen a rakományokkal. Sok termék hiányzik a polcokról, nincs olyan rend és tisztaság, mint ugyanennek az üzletláncnak a cseh boltjában. Dobozok, fóliák hevernek a padlón, néhány termék a földre pottyant, elkóborolt.

A húsos pultnál rögtön feltűnik, hogy a sertés, a marha és a szárnyasok mellett előre csomagolt vadhús is kapható – a szlovák Lidlben nem találni ilyet. Itt is sok a helyi termék, és pozitívum, hogy jól láthatóan elkülönítették a laktózmentes, gluténmentes, illetve növényi alapú élelmiszereket. Az árak alacsonyabbak, mint nálunk – a 999 forintos (2,54 eurós) kétliteres olajnak például nem tudunk ellenállni, itthon a feleakkora kiszerelés kerül közel 2 euróba. Az „olcsóság” vitathatatlan, de ez a bolt kinézetén is visszaköszön: nem túl komfortos hely.

Bécsi virsli és alpesi tej

Mosonmagyaróvárról az ausztriai Köpcsény (Kittsee) felé vesszük az irányt. Ausztria magas életszínvonalával, fejlett gazdaságával és alacsony munkanélküliségi rátájával emelkedik ki a négy ország közül. Az osztrák település mindössze 15 percnyi autóútra van Pozsonytól, így nem csoda, hogy sokan járnak át ide.

Köpcsény is felkészült a bevásárlóturizmusra, a település szélén több áruház is található, minden egy helyen, hatalmas parkolóval. Délután van, ennek ellenére csak néhányan bóklásznak a boltban. Az üzlet itt a legrendezettebb. Az első osztrák Lidl egyébként 1998-ban nyílt meg, korábban, mint a környező országokban.

A zöldséges és gyümölcsös pultban itt a legtöbb a biotermék, majdnem mindenből választhatunk vegyszermenteset. A zöldséges pult végében piros-fehér-piros (vagyis osztrák) szívecskével ellátott stand áll, helyi kolbászokat kínálnak. Érdekesség, hogy kiflit nem találunk, a legolcsóbb péksütemény a vizes zsemle. A pék-árut csipesszel szedhetjük ki, másutt nem volt ilyen lehetőség.

A hűtőpultnál feltűnik, hogy milyen széles a vegán termékek felhozatala. A csokoládék között is megbújik néhány nálunk nem kapható különlegesség. Csehországban és Magyarországon találtunk egyforma termékeket, de itt más a kiszerelés, az összetétel és a csomagolás is. Ausztriában a legolcsóbb vaj is alpesi tejből készül, mégsem drágább, mint Szlovákiában a gyengébb minőségű. A laktózmentes termékeket nem külön tárolják, minden tejtermék egy helyen található, de láthatóan feltüntetve, így nem kell keresgélniük a laktózérzékenyeknek.

Az osztrák kínálat sok esetben magasabb minőséget képvisel, és egy-egy termék is olcsóbb nyugati szomszédainknál. 

Ami pedig a fizetéseket illeti: Ausztriában nincs államilag előírt minimálbér, de a kollektív szerződések rendszere biztosítja, hogy a legtöbb ágazatban legalább 1500 euró legyen a havi fizetés (nálunk 750 euró a minimálbér).

Ha a listánkon szereplő összes élelmiszert tekintjük egy bevásárlásnak, akkor egy osztrák átlagfizetésből 255 ilyen bevásárlásra futja – a szlovákiai bruttó átlagbér-ből csak 75-re. Nem csoda, hogy az Európai Unió jóléti indexén Ausztria tizenkét hellyel megelőzi Szlovákiát.

Érdemes észben tartani, hogy vasárnap nyugati szomszédainknál zárva vannak a boltok, a hét utolsó napján ezért néha ők jönnek át hozzánk bevásárolni.

Hogy kifizetődő-e a bevásárlóturizmus? A kérdésre nem tudunk egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni. Van, ami olcsóbb, van, ami jobb minőségű, s van, amiből nagyobb a kínálat. Általános szabályként elmondható: ha az utazás költsége (üzemanyag, autópályadíjak) kevesebb, mint amennyit a termékek árán spórolni tudunk, akkor már megéri a külföldi bevásárlás.

De van egy másik fontos szempont is: új, ismeretlen termékek között keresgélve kitesszük magunkat a kísértésnek, hogy olyasmi is bekerüljön a kosarunkba, amire valójában nincs is szükségünk. Ezzel átesünk a ló másik oldalára, és nem spórolni fogunk, hanem többet költeni. Sokszor különlegesebbnek, színesebbnek, habosabbnak érezzük a külföldön vásárolt termékeket, pedig ez olykor csak illúzió.

Akkor mégis mit vegyünk? A Vasárnapi Asztal mellékeltünkben hónapról-hónapra ezt a témát boncolgatjuk Hodossy Katalin étkezési tanácsadóval – tartsanak velünk!

Riportunk következő részében az alapvető higiéniai termékek, takarító- és tisztítószerek árát hasonlítjuk össze.