Társalgó - aki válaszol: Szabó Csekei Tímea

Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?   

Sokat kirándultunk, sátoroztunk baráti családokkal, amit nagyon élveztem. Rengeteget jártunk a természetbe gombászni, csipkebogyót szedni. Hálás vagyok ezekért a kirándulásokért a szüleimnek, mivel már gyerekkoromban arra neveltek, hogy védjem és tiszteljem a természetet.

Mi a kedvenc kirándulóhelye?  

Férjem bevezetett a vízitúrák csodálatos világába, kedvencünk a Szigetköz, a Mosoni-Duna szigetvilága. Szeretem, amikor a mi hajónk halad elöl, és láthatjuk a jégmadarakat, az őzeket ivás közben, vagy ahogyan átúszik előttünk egy vaddisznócsalád. Ha nem mennénk, hiányozna a vízen megtapasztalt nyugalom, csend és békesség. Gyakran túrázunk a Gerecsében, mert közel van hozzánk. Tardosnál van egy hely, ahol mindig jólesik megpihenni, körbenézni, és megtapasztalni, hogy fentről minden más.

Szokott énekelni?  

Igen. Nemcsak templomban, hanem gyakran séta közben is azon kapom magam, hogy dúdolok. Otthon is sok zenét hallgatunk, a lányaim is szeretnek énekelni. Különösen nagy öröm, amikor előkerülnek férjem bakelitlemezei, és együtt énekeljük például az LGT-től az Egy elfelejtett szó című dalt, ettől mindenki felvidul.

Mi tölti fel?  

Könnyen töltődöm, és nagyon hálás vagyok a hétköznapok szépségéért. Feltölt egy jó kiállítás, könyv, hangverseny, a természetjárás, egy jó baráti beszélgetés. A hétköznapokban az ebédidőben tett sétáim a belvárosban. Amikor jó idő van, és kerékpárral jövök munkába, akkor eltekerek a Vág-Dunához, leülök, nézem a vizet, közben megeszem az ebédem. Nehezebb napon egy ilyen félórás ebédszünet is felüdít. A munkám is feltölt.  Amikor egy tematikus séta során felcsillan a gyerekek tekintetete, rácsodálkoznak egy szobor vagy egy épület részletére, vagy az üvegablakon átszűrődő fény kápráztatja el őket – na, ezek is olyan pillanatok, amelyek feltöltenek.

Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?  

Lehet, hogy túravezető lennék. Azért, mert akkor nagyobb esélyem lenne kilépni a zajos hétköznapokból, és több időt tölthetnék a természet csendjében.

Mire a legbüszkébb?  

Távol áll tőlem ez a szó, inkább hálás vagyok vagy elégedett. Boldogsággal tölt el, ha arra gondolok, hogy a lányaink kiegyensúlyozottak. Még nem olyan nagyok, 12 és 15 évesek, de tudunk együtt tárlatokat élvezni, verset olvasni vagy éppen főzni.

Az együttlétek öröme sokat jelent nekem.

Művészettörténészként nem erőltettem a múzeumba járást, kiállításokat. Kíváncsi voltam, hogy lesz-e olyan pillanat, amikor a gyerekem meg akar nézni velem egy kiállítást. Nemrég ez megtörtént, és amikor a végén azt mondta, hogy ez egy jó nap volt, az örömmel töltött el. Az anyanyelvemre azonban büszke vagyok. Az nem az én érdemem, azt kaptam, és értékes örökségnek tartom, mert gyönyörű nyelv. Fontos volt számomra, hogy továbbadjam.

Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?  

A test a lélek temploma. A rendszeres mozgás mellett elengedhetetlennek tartom a lelki békességünk megőrzését. El sem tudom képzelni, hogy autóval járjak munkába. Szükségem van arra, hogy sétáljak, és közben átgondoljam a nap történéseit, még mielőtt hazaérek. A lányainknak is választani kellett valamilyen mozgásformát, Juli néptáncol, Luca focizik. 

Melyik könyv vagy film volt önre a legnagyobb hatással?  

Egyértelműen a Biblia, de Márai Sándor Füves könyvét is gyakran lapozgatom. Gyakran olvasok verseket, nem tudok betelni a magyar nyelv gazdagságával. Szeretem Radnóti Miklós, Kányádi Sándor, Szabó T. Anna műveit. Gyerekkoromban hatalmas filmélmény volt az E.T., a földönkívüli, talán azért is, mert szabadtéri moziban láttam. Néhány éve lányaink elolvasták A Pál utcai fiúkat, majd megnéztük az 1968-as filmet, és bejártuk a helyszíneket Pesten. Meghatározó élmények ezek, amiket gyakran felemlegetünk. Nagy hatást gyakorolt rám az Ida című film, lenyűgözött a képi világa. Pawel Pawlewski alkotása rádöbbentett arra, hogy az identitásunk meghatározása szempontjából milyen fontos a múltba nézés.

Mi a legszebb magyar szó?  

A hála, mely annyira kiveszett a hétköznapjainkból. Pedig nagyon gyakran érzem azt, hogy hálás lehetek például a szép fényekért. De ugyanígy eszembe jutott a hűség, a csend, a kedves vagy az ölel.

Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?   

 A hitelességet. Fontos számomra, hogy hiteles legyek, hogy hiteles legyen, amit mondok vagy teszek.

Hisz Istenben?  

Igen. Mélységben és magasságban is megtapasztaltam már a jelenlétét. Hálás vagyok, hogy egyelőre nem ismerem a magány szomorúságát.

+1   

Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?  

Ha az önzés helyett jobban figyelnénk egymásra, őszintén és több tiszteletet tanúsítva egymás iránt, akkor talán csendesebb lenne a világ. Eszembe jutott erről egy elmélkedős történet, amit szeretettel ajánlok a kedves olvasóknak is: Thierry Lenain Mi lenne, ha... c. filozofikus meséje az életről, létünk nehézségeiről és szépségeiről.